„Ennek a betegségnek, ami az esetek túl nagy részében marad felderítetlen, de közben megmagyarázhatatlan fájdalmakat okoz, és ami nem mellesleg elraboltam tőlem a méhem, és a reményemet is arra, hogy világra hozzam azt a gyereket, akire évek óta várok, igenis van neve. Endometriózisnak hívják, és bár a külvilág számára valóban láthatatlan, az én testemen örökre nyomot hagyott.”
A kétgyerekes anyuka, Ashleigh Beaver ezekkel a sorokkal kezdi azt a megrázó bejegyzését, amit a közelmúltban tett közzé a Today.com amerikai hírmagazin oldalán, és amit teljes egészében az életét megkeserítő endometriózisnak szentelt. Az Észak-Karolinában élő Ashleigh egyébként azt írja, azután döntött úgy, hogy a széles nyilvánosság előtt is beszél „láthatatlan” betegségéről, hogy két babát is elveszített miatta.
Azt írja, egyáltalán nincs egyedül, annál is inkább, mert a betegség rengeteg nőt érint, akik sokszor nem is tudnak a betegségükről, vagy, ha tudnak is, nem szívesen beszélnek róla. Nyers őszinteséggel írt bejegyzésével ezen szeretne változtatni: azt szeretné, ha egyszer és mindekorra, mindenkiben tudatosulna, hogy az endometriózis nagyon is létezik, számtalan arca van, és sokkal több fájdalmat okoz, semhogy egy legyintéssel el lehessen intézni.
- „Endometriózis az, mikor egy fiatal lány rendszertelen és megmagyarázhatatlanul fájdalmas menstruációktól szenved.”
- „Endometriózis az, mikor egy fiatal nővel azt közli az orvosa, hogy soha az életben nem eshet természetes úton teherbe.”
- „Endometriózis az, mikor egy kismama a várandóssága első trimeszterében veszíti el a születendő kisbabáját.”
- „Endometriózis az, mikor egy nő titokban szenved a betegség okozta megmagyarázhatatlan fájdalmai miatt.”
- „Endometriózis az, mikor egy nőnek azért kell elvetetnie a nagyon várt gyermekét, mert a méhén kívül ágyazódott be.”
- „És endometriózis az is, mikor egy nő abban a reményben fekszik újra és újra kés alá, hogy ne kelljen éreznie azt a megmagyarázhatatlan fájdalmat, amit kamaszkora óta minden egyes hónapban érez.”
A 28 éves Ashleigh vallomásában leírja, hogy már egészen fiatalon közölte vele az orvosa: soha nem lehet saját gyereke – ám ő mindezek ellenére két csodaszép gyereknek adott életet. „Annak ellenére, hogy anya lettem, bár senki sem számolt vele, én vagyok az a nő is, aki most másodlagos terméketlenségtől szenved, akinek volt két vetélése és egy méhen kívüli terhessége is. Én vagyok az a nő is, aki csak alig-alig tudott felépülni azokból a műtétekből, amiknek azért vetette alá magát, hogy megszabaduljon az endometriózisától. Egy arc vagyok az endometriózis számtalan arca közül.”
Ashleigh a vallomás végén elmondja, hogy bár sok csatát megnyert a betegségével szemben, a háború, amit az egészségéért vív, azóta is szüntelenül zajlik. Minden áldott nap. „Lehet, hogy soha többet nem fogok már szülni, és az is lehet, hogy még sok műtét vár rám, mire megszabadulok az endometriózistól. Az viszont biztos, hogy soha, egyetlen pillanatra sem teszek le arról, hogy megnyerhetem ezt a háborút az életemért. Tudom, hogy minden csatával egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy az álmom valósággá is váljon” – zárja sorait.
Nyitókép: Facebook / Matriarchs and Maids