Bizonyára mindannyian bosszankodtunk már nyaralás közben olyan eget rengető problémákon, mint hogy a repülőn pont előttünk fogyott el a fogás, amit be akartunk falni, vagy hogy a hotelszobánkban éjszaka hangosan csörömpölt az alig hűtő minibár. Nos, mindannyiunknak, akik húztuk már fel magunkat vakáció közben hasonló „tragédiák” miatt, kötelező jelleggel felírnék egy beszélgetést Bovier Györggyel, mert utána garantáltan másként fogjuk látni a problémákat, már ha ezeket egyáltalán annak lehet nevezni.
Gyuri 17 éve ül kerekesszékben, és ennek ellenére, vagy éppen ezért hihetetlenül pozitív hozzáállással hárítja el az elé gördülő akadályokat, amik természetesen nyaraláskor is előkerülnek. Csakhogy velünk ellentétben ő olyan problémákkal találja magát szemben, mint hogy be sem fér a lefoglalt, elvileg akadálymentes szoba ajtaján, vagy épp a zuhanyzót lehetetlen megközelítenie, ami helyett „készséggel” felajánlják neki, hogy zárás után zuhanyozzon a wellnessrészleg mosdójában. A repülőn beültetik a leghátsó sor sarkába, nehogy veszély esetén akadályozza a többi, a jelek szerint értékesebb utast a menekülésben, vagy épp az utazás végén közlik vele: „hoppá, a kerekesszékét véletlenül az indulási reptéren felejtettük, de nyugi, majd holnap megjön az is”.
Beszélgetésünk során két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy totál idióta vagyok, amiért jelentéktelen apróságokon felhúzom magamat utazáskor, és ideje változtatni a hozzáállásomon, a másik pedig, hogy
a marsjárók és mesterséges intelligenciával felruházott beszélő robotok korában kerekesszékkel nyaralni indulni legalább akkora kihívás, mint részt venni egy túlélőshow-ban.
És bár a helyzet tragikus, mégis sírva röhögtem végig a beszélgetést, ugyanis nyugodtan állíthatom, hogy Bovier György az egyik legviccesebb, legpozitívabb, legenergikusabb fickó, akivel valaha találkoztam, aki nyíltan fel meri hívni a figyelmet a problémákra, de olyan humoros és problémamegoldó hozzáállással, ami rögvest felnyitja az ember szemét.
Kicsit ugorjunk vissza az időben, és meséld el kérlek, hogyan kerültél kerekesszékbe!
2002-ben volt egy autóbalesetem. Nem én vezettem, a vezető mellet utaztam. Pont úgy csapódott bele az autó az árokba, hogy az én oldalam kapta a legnagyobb ütést. Nekivágódtam az ajtónak, ami kiszakadt a helyéről, én kiestem, a kocsi pedig átrepült fölöttem. Ott a semmi közepén, egy szántóföldön feküdtem törött gerinccel és sérült gerincvelővel. Azóta nem fizetek a parkolásért, de ne gondoljátok, hogy ez akkora előny, mivel számos dolog sokszor jóval költségesebb így székkel. Egy biztos, ülőhelyem mindig van, bárhol, bármikor.
Bovier György teniszversenyen (Fotó: magánarchívum)
Tombol a nyár, ilyenkor nyilván te is szereted valamerre kellemes környezetben eltölteni a szabadságodat. Hogyan látsz neki egy nyaralás megszervezésének? Milyen extra macerával jár ez, ha az ember kerekesszékben ül?
Mint ebben a helyzetben majdnem minden, ez is extra logisztikát igényel. Ha az ember nem megoldáscentrikus, jobb, ha neki sem lát, mert el fog menni a kedve tőle, annyi akadályba fog ütközni már a szervezés során is. Nekünk nem elég a „normális” rutint követni, miszerint keresel egy szállást az interneten, és egy gombnyomással lefoglalod, vagy besétálsz egy utazási irodába és fél óra múlva már nagy mosollyal lebegteted az utazási szerződést otthon a családnak, hogy „Hurrá, nyaralunk!”
Tapasztalatom szerint az utazási irodák és szálláshelyek nagy része nincs felkészülve a kerekesszékes vendégekre. Nem tudják, melyik szállás akadálymentes, vagy mit jelent pontosan egy akadálymentes szoba. Ezért amolyan »csináld magad, vagy megszívod« érzése van az embernek.
Én mindig hosszas kutatással kezdem az utazásszervezést. Először a szokásos hotelkereső oldalakon rászűrök a szállodákra az adott helyen. Noha ilyenkor be lehet állítani az akadálymentes opciót, nem egyszer tapasztaltam már, hogy az nem mindig felel meg a valóságnak. Néhol annyiban merül ki ez a fogalom, hogy „nálunk nincs küszöb, és van lift”. Ilyenkor azzal szembesül az ember, amikor elfoglalná a szállást, hogy oké, küszöb tényleg nincs, lift is van, de a liftig van három lépcső, vagy keskeny az ajtó, esetleg egy beépített zuhanykabin fogadja a fürdőben egy 30 centiméteres belépővel.
Nekem személy szerint nincs szükségem hivatalosan is akadálymentes szobára, elég, ha meg tudom közelíteni a mosdót, vécét, zuhanyt vagy fürdőkádat, mert megvan hozzá a fizikai erőm, hogy ezeket használni tudjam, a kezemmel át tudom emelni magam. De legutóbb egy hazai út során még rajtam is kifogott egy fürdőszoba, és hogy ne a wellnessrészlegen tisztálkodjak, más vendégeket kellett a szobájukból „kilakoltatnom”. Hosszú lenne elmesélni az egész sztorit, de a blogomon elolvashatjátok a tragikomédiát, ami jól tükrözi a jelenlegi hazai helyzetet.
Hogy az ilyen helyzeteket elkerüljem, miután rászűrtem a hotelekre, és kiválasztottam néhányat, jön a következő lépés: minden hotel saját weboldalát is felkeresem információkért. Itt általában a legtöbb szobatípusról van leírás és fotó, de az akadálymentesekről nincs, maximum annyi, hogy hány darab található a szállodában belőlük. Pedig jó lenne látni egy képet például a fürdőszobáról.
A medencehasználat megoldható (Fotó: magánarchívum)
Ekkor jön a keresgélés a Google-ön, fórumokon és a vendégek nem hivatalos képei között, hátha valaki készített néhány fotót a szobáról, ami alapján már láthatom a lehetőségeket. Ezután e-mail- vagy telefonváltás következik a szállodával, hogy erősítsék meg az információkat.
Sokszor még a recepción sem tudnak válaszolni arra a kérdésre például, hogy milyen a zuhanyzó kialakítása, pedig azt gondolnám, hogy az ott dolgozóknak ismerniük kell azt a terméket, amit el akarnak adni. Hiszen itt csak erről van szó: nem empátiáról, hanem egy üzleti tranzakcióról.
Persze, beszélhetnénk odafigyelésről is, de ha ezt a – manapság nehezen működő – fogalmat félretesszük, akkor ez csupán üzlet. Én vagyok a vásárló, ő az eladó. Az eladó pedig ismerje a termékét, nemde?
Szóval, miután mindenféle fórumon próbáltam informálódni a szállásról, jöhet a foglalás.
A nyaralóhelyre el is kell jutni. Mennyire gördülékeny az utazás különböző közlekedési eszközökkel itthon és külföldön?
Én Budapesten élek, és általában saját autóval közlekedem. Kézzel húzom a gázt és nyomom a féket, egy plusz kar segítségével. Bár, a tömegközlekedés sokat fejlődött ezen a téren az utóbbi években, még mindig nem tartunk ott, hogy azt lehessen mondani, bárhova eljuthatsz vele. Nem minden busz, troli alacsony padlós, és sokszor várni kell a megfelelőre, amire fel tudsz szállni. Na persze, ha a sofőr hajlandó elvinni, és nem hagy a megállóban azzal az indokkal, hogy siet, és nincs ideje lenyitni a rámpát, ami, megjegyzem, néhány másodperc.
Bovier György rutinos utazó (Fotó: magánarchívum)
A metró i csak részben akadálymentes. Tehát lehet, hogy le tudsz menni az egyik megállóba, és felszállhatsz rá, de a következő megállóban nem biztos, hogy fel tudsz jönni. Én sima mozgólépcsőn közlekedem, megvan erre a technika. A szék hátsó kereke egy lépcsőfokkal lentebb van, mint az első, ez egyébként elég ijesztőnek tűnhet a szembe jövő arcokat látva. Egyszer annyira néztek az egyik mozgólépcsőn, hogy fent elfelejtettek leszállni róla, és orra estek.
Tehát a tömegközlekedés itthon macerás és időigényes, és ugyanez igaz a vonatra is. Ezért inkább marad az autó, ami viszont egyértelműen drágább.
Ez van, alkalmazkodni kell a helyzethez, különben az ember nem jönne ki a lakásból. Én pedig nem akarok otthon ülni, ha számos más helyen is ülhetek.
A repülés megoldott: bár kényelmetlen, de működőképes. Kivéve, ha ott felejtik valamelyik országban a kerekesszékedet, ami velem már nem egyszer előfordult. Készítettem is egy videót arról, hogy milyen kalandok várnak, ha kerekesszékkel akarunk repülni.
Külföldön valamivel jobb a helyzet akadálymentesség szempontjából. Volt szerencsém több országba is ellátogatni, vagy nyaralni, vagy a sport miatt versenyezni. Például óriási pozitív meglepetés volt, amikor néhány éve Tokióban voltam a kerekesszékes tenisz világkupán, és teljesen akadálymentesen tudtam használni a városi tömegközlekedést. Hibátlan volt, pedig jóval nagyobb és bonyolultabb a tömegközlekedési hálózat, mint Budapesté.
Hogy néz ki egy akadálymentes szoba, és mennyire tudod kiélvezni a szálloda egyéb szolgáltatásait?
A hivatalosan is akadálymentes szobákra megvannak a technikai szabályozások. Ezek magukban foglalják a szoba, a fürdőszoba méretét, a mosdó, a vécé magasságát, a kapaszkodók, székek, tükrök elhelyezését, és minden olyan apróságot, ami megfelelővé és biztonságossá teheti a használatot.
Természetesen a szintkülönbségeket ne lépcsővel hidalják át, talán ez az egyik legalapvetőbb dolog, valamint én nagyon örülnék annak, ha nemcsak a szálloda főbb terei lennének könnyedén elérhetőek, hanem a szolgáltatások is, mint például a medence, a szauna, a jakuzzi. Egy kis kreativitással könnyedén megoldható lenne a szálloda részéről, ha figyelmet fordítanak rá a tervezésnél.
Hurrá, nyaralunk (Fotó: magánarchívum)
Erről általában megfeledkeznek, ilyenkor van szükség az én kreativitásomra, hogy például használni tudjam a medencét. Ezt sokszor úgy oldom meg, hogy közelebb húzok egy nyugágyat a medencéhez, arra átülök, arról le a földre, és onnan be a medencébe. Visszafelé ugyanez. Vagy a gyorsabb megoldás egy csukafejes a székből kidőlve, bele a medencébe, ami általában inkább hasas lesz.
Mik a tapasztalataid, mennyire tartják be az előírásokat a szállodák, és milyen a hozzáállás a fogyatékkal élő vendégek fogadásához?
Arra a kérdésre, hogy mennyire tartják be, azt kell mondanom, hogy vannak hiányosságok. A hozzáállás változó, van, ahol akkor is próbálnak kedvesen megoldást találni, ha a technikai feltételek nem adottak. De van olyan is, ahol érzed, hogy egyáltalán nem érdekli őket, és legszívesebben elküldenének. Egy siófoki hotelhez telefonáltam egyszer információért, és a következő párbeszéd zajlott le közöttünk: „Érdeklődnék, hogy mennyire akadálymentes a hotel, van-e olyan szobájuk, amit tudok használni kerekesszékkel?” „Ó, nincs. Akartunk, de inkább nem csináltunk, mert sok lett volna vele a gond.” „Á, értem, köszönöm.” Azt hiszem, hogy ő nem fogja megkapni „Az év hotel salesmanje” díjat.
Léteznek igazi „kerekesszékes turistaparadicsomok”, ahonnan úgy tértél haza, hogy semmilyen kihívást nem kellet megoldani, csak élvezni kellett a nyaralást?
Olyan, hogy semmilyen kihívás nem jött szembe, nem volt. Talán nincs is ilyen hely még a világon, vagy nem jártam még ott.
Nincs is gond azzal, ha van egy kis kihívás, vagy meg kell oldani egy problémát, hiszen az ember folyton ezt teszi, ilyen az élet. Viszont az alapvető szükségletek kielégítése, mint például a mosdóhasználat, azt gondolom, hogy 2019-ben, amikor egyébként űrhajók csatlakoznak az űrben, nem lenne szabad, hogy még mindig központi kérdés legyen.
Mennyire megoldott, hogy meg tudd közelíteni a strandokat, a turisztikai látványosságokat vagy épp a múzeumokat? Mi volt a legextrémebb hely, ahova eljutottál?
Ezt is országa válogatja. Vannak olyan strandok, amik megközelíthetők, és akár a tengerbe is be tudsz menni egy speciális székkel. Egyik kedvenc városomban, Nizzában például van ilyen strandszakasz.
Kerekesszékkel is használható plázs (Fotó: magánarchívum)
A múzeumok, látványosságok nagy része már megközelíthető, a többi között Párizsból vannak jó tapasztalataim ezzel kapcsolatban, ott nagyon jól működött ez. Voltak olyan helyiségek, amik más útvonalon voltak megközelíthetők székkel, de fel voltak rá készülve, és megoldották.
A legextrémebb utam talán a Budapest–Bamako Rallyn való részvétel volt még 2009-ben, főiskolásként. Néhány csoporttársammal kitaláltuk, hogy csináljuk végig. Megterveztük, szereztünk rá szponzorokat, átalakítottunk kézi vezérlésűvé egy terepjárót, és lementünk Afrika közepére két hét alatt. Körülbelül 7400 kilométert vezettem mindenféle terepen.
Volt, hogy a sivatag közepén éjszakáztunk egy hálózsákban egy fa alatt, de olyan is, hogy egy sátorban aludtunk, és csak reggel vettem észre, hogy a megkeményedett teveszar nyomja az oldalam. Kaland volt, ezt vállaltuk, számítottam rá. Viszont amikor nyaralni szeretnék menni egy jó minőségű hotelbe, akkor mást várok.
Mennyire vagy a veled nyaralókra utalva utazás közben? Mennyire segítőkészek az idegenek, mikor egy-egy megoldandó helyzet előtt találod magadat a nyaralás során?
Igyekszem mindent megoldani egyedül, és a legtöbbször ez megy is. Persze ha szembejön öt lépcső, és nincs más út, akkor kénytelen vagyok segítséget kérni, és a tapasztalatom az, hogy az emberek ilyenkor segítőkészek, még Afrika közepén is. Az egyébként egy másik kultúra. Mi azt látjuk, hogy mennyire nagy a szegénység, az elmaradottság, mert hozzá vagyunk szokva, hogy puha ágyban kelünk, és reggel már azokat az Instagram-képeket pörgetjük, amikről csak a jókedv, a csillogás, a szép helyek, a jó autók néznek vissza ránk, de odakint más volt. Ők örültek, ha adtunk nekik egy használt pólót, egy ceruzaelemet vagy egy tollat.
Bovier György a Bamako Rallyn (Fotó: magánarchívum)
A rally végén két napot Bamakóban, Mali fővárosában töltöttünk. Egyik este lementem az autóhoz valamiért, és nehezen tudtam kivenni belőle egy táskát. Odajött egy helyi fickó, a szállodában dolgozhatott, segített. Adtam neki egy pólót és pár tollat cserébe. A következő két napban folyton ott termett, és kérdezgette, hogy miben segíthet, elintézett bármit, amire megkértem. Érdekes volt látni ezt.
Mik a terveid az idei nyárra?
Idén nincs tervben utazás, főleg munka teszi ki a nyarat. Néhány hétvégét együtt fogok tölteni a barátaimmal a közelben, például a Szelidi-tónál, amit nagyon szeretek, nagyon sok időt töltöttem ott gyerekkoromban.
