Hadd idézzünk egy levélből.
„Azon tépelődtem, hogy valahol az élethez hozzátartozó dolognak érzem azt a tényt, hogy nem szerethet mindenki. Nem kedvelhet mindenki. Nem lehetsz szimpatikus mindenkinek. Mert ez tök természetes, ez így van.
Te nem csíped a szomszéd boltost, pedig annyian szeretnek hozzá járni. Ez van. Te nem csíped az Ördög Nórát, pedig a fél ország kedveli. Ez van. És ragozhatnám, de inkább menjünk egy picit mélyebb vizekre.
Mi van akkor, ha valaki utál téged? Gyűlöl téged. Ártani akar, bántani akar, beléd mar, beléd rúg, megaláz.. És te nem érted. Sem őt, sem azt, hogy miért. Talán te is tehetsz róla, talán még ez sem. Csak úgy… zsigerből.
Épp tanulok. Tanulom azt, hogy elfogadjam, és ne akarjam megérteni, miért vannak ilyen emberek körülöttem is. Tanulok, tanulj velem.
Anakin Skywalker a Star Wars: Baljós árnyak című filmben (forrás: Lucasfilm)
George Lucas, a Csillagok háborúja rendezője tudott ám valamit, amikor azt mondta: a gyűlölet, a düh, a harag nem más, mint a sötét oldal.
De tudod, mit kell megtanulnod neked is velem? Hogy a sötét oldalon ők vannak és nem te. Hogy ő az, aki gyűlöl, utál, bánt és rúgkapál és nem te. Ő az, aki így érez, és ez legyen az ő magánügye. Nem a tiéd. Ezek halálosan negatív dolgok, amikkel ő téged akar eltalálni. Csak épp van egy kis bökkenő.”
Arról, hogy mi is a bökkenő, a Bouvet Caféblog eredeti posztjában olvashatsz.
