Sziasztok, Zsuzsa vagyok, bolhapiacfüggő. Valahogy így mutatkoznék be, ha megkérdeznék, miért kelek fel hajnalban hétvégén, hogy kimenjek a bolhára, időről időre. Na nem venni, hanem eladni. Ezért, ha új bolhapiac akad Budapest területén, én megyek, és megnézem.
A Népszigetet sokan nem ismerik. Nekem szerencsém van, úgy dobta az élet, hogy még éltem is ott, babakocsit tologatva fedeztem fel a sziget (valójában félsziget) szubkultúráját. A Népsziget azóta alapos ráncfelvarráson eset át, de még mindig őrzi a hangulatát, és hacsak fel nem fedezi magának egy befektető, akkor remélem, még sokáig megmarad mai formájában.
Régen gyár, ma közösségi szerelőműhely
Állandó bolhapiacok Budapesten
Újpesti Piac Placc– minden hétvégén 7-14
Budai Zsibvásár – minden hétvégén 7-14
Lőrinci Bolhapiac – kedd-vasárnap 7-114/15 óráig
Na ezen a félszigeten van egy különleges hely. Több is van, de azt most hagyjuk. Ami ebben az esetben érdekes, az az Atno Forge, egy klubműhely motorosoknak. A régi gyárépületben motorokat lehet venni, szervizeltetni vagy közösen szerelni. Az én szempontomból szerencsés, hogy nem csak ez történik a régi falak közt, hanem időről időre bolhapiacot is tartanak. Fogalmam sem volt, mire számíthatok, amikor foglaltam egy asztalt, hogy végre megszabaduljak a felgyülemlett csetreszeimtől, amelyekről tudtam, hogy másnak még nagy örömet fognak okozni. A konyhai felszerelések, gyerekkönyvek, társasok, cipők és táskák egyvelege igazi bolhapiacos holmi, mondom ezt határozottan.
A bolhapiacok világa alapvetően egyszerű. Vannak a profik, és vannak a civilek. Az első körbe tartózók számára ez megélhetés, vagy legalábbis keresetkiegészítés. Rendszeresen mennek, rutinosan pakolnak, veszik elő a kisszéket, és terítik le az ócska asztalokat. A banános dobozok egyszerre tárolók és vitrinek. Mindennek megvan a helye, és időnként még árcímke is kerül rájuk.
A második körbe tartozók a magamfajták. Elköltözött a gyerek, meghalt a nagyi, szanálták a gardróbot, megunták a sportot, költöznek, és kell a hely. Ők azok, akik kissé esetlenül mozognak a piacokon, túl sok vagy kevés cuccot hoznak ki, és bizonytalanok az árakkal kapcsolatban is.
A magunkfajták inkább szabadulnának a felhalmozott tárgyaktól, nem a magas bevétel dereng a szemünk előtt. Jómagam egyébként rendszeresen elköltöm a többi árusnál a megkeresett forintokat, hol Unicumra – amikor télen árultam –, hol lángosra, mint most. De ne szaladjunk ennyire előre.
5:30 – Csörög a vekker
Megpróbálom rávenni a kamaszom, ugyan főzzön már egy kávét. Meg sem rezdül.
5:45 – Lassan fel kellene öltözni meg fogat mosni.
5:50 – Jézusom, már ennyi az idő, egy csomó cuccot kell bepakolni.
6:00 – Tuti elkésünk, sehol semmi, a kocsi hátsó ülését hol a francban kell ledönteni?
6:15 – Hozol vizet? Nem. Akkor menj vissza érte, baromi meleg lesz. Zsebkendő megvan? Székek? Hol a telefonom?
6:30 – Most kellene ott lenni, és állunk a ház előtt, ultragáz.
6:55 – Hét óra a deadline, és csak most eveztünk át a félig elöntött Népszigeten.
7:00 – Stipistopi itt vagyunk. Elő a viaszosvásznat – mondtam én, hogy van rutin –, dobáljunk ki mindent. Szék persze van, egyébként sosincs, és mindig állunk. Megpróbálunk valamilyen hangulatot lopni a lomok közé.
7:10 – Sehol senki. Jelenleg öten vagyunk a placcon, mellettünk Lego- és matchboxárus. A másik sarokban két srác sportfelszereléseket kínál.
7:15 – Elmegyünk az első kávéért. A gép még nem melegedett be. Lángos, az van. A kamasz azonnal benyom egyet, jó sok fokhagymával. Kapunk egy kis kóstolót a perverzül hangzó citromos, áfonyás, fahéjas cukros lángosból. „A citrom nem kezelt héjú” – nyugtat meg az eladó.
7:30 – Egy pasi siet át a területen, körbenéz, felméri, itt sehol semmi, csalódottan távozik.
7:45 – Én is körbejárok. Megveszek egy barna pulcsit – részben, mert XS méret van ráírva, holott hatalmas, és nézem a kopott de drága matchboxokat.
8:00 – Kiderül, a szomszéd árus az egyik kedvelt szentendrei hentesboltom tulaja. Megbeszéljük a húsfajtákat, beszerzési lehetőségeket, világpiaci árváltozásokat.
9:00 – Mintha egy vevő tűnne fel a távolban. A bevétel-kiadás oldalra rá sem pillantok.
9:04 – Tényleg vevő, kínai, aki megvesz egy szép bekeretezett képeslapot, amin kínai felirat van. Előtte lefotózza.
9:30 – Ketten már körbenéztek nálunk. Közben a szomszédban fogynak a matchboxok.
9:45 – Két csaj összeveszett egy naptáron, amit eladásra kínáltam. Dől a lé, a bevétel eddig 1200 forint.
10:00 – Megjelenik az udvarban egy szakadt kombi, két srác pakol belőle kifelé. Na ők a rutinosak. A legmenőbb termékük a tíz forintos gumiszerű, fröccsöntésből visszamaradt béka és maci. Állítólag viszik, csakúgy, mint a műsoros kazettákat. Volt, hogy egy nap alatt 150 ezret árultak ki, mondjuk nekik kurrens cuccuk van, motoros felszerelésben utaznak.
10:15 – Egész sokan vannak. Néhányan nosztalgikusan nézik a Mesterlogika nevű játékot, boldogan magyarázzák, mennyire jók voltak benne.
10:25 – Jön egy lány, aki hosszasan vívódik magával, hogy megvegye-e gombokért a Mandarina Duck táskámat. Végül nem veszi meg.
10:30 – Teszteljük a sajtos-tejfölös lángost.
10:40 – Fogynak a társasok és a gyerekkönyvek.
10:45 – Egy pasi lealkuszik egy vadi új díszüveget 500 forintra, majd előhúz a zsebéből egy hatalmas köteg húszezrest. Ügyes – gondolom.
10:50 – Nekiállunk mesterlogikázni, úgysem veszi meg senki.
12:00 – Elkezd szakadni az eső. Game over, nem cuccolunk be a ponyvák alá, összedobáljuk a dolgokat, és hazaindulunk. A tiszta haszon 8000 forint körül van. Nem rossz, legalább egy ládányi kacat elfogyott.
Közben azon morfondírozok, hogy milyen helyes hely ez a bolhapiac, és ha megismerik az emberek, mennyire jó alternatívája lehet a kommercializálódott újpesti bolhapiacnak.
