A láblógatás művészete – tanuld el az olaszoktól!

Bagaméri Viki | 2019. Szeptember 10.
Az édes semmittevés sokkal hasznosabb és kellemesebb, mint értelmetlen dolgokkal foglalkozni – ezt vallják az olaszok, nekünk pedig eszünkbe sem jut ellenkezni.

A dolce far niente, azaz az édes semmittevés életfilozófiája nagy múltra tekint vissza, s az, hogy a mai napig fennmaradt, nem pusztán a véletlen műve, hanem leginkább annak köszönhető, hogy működik. Bár a múltban gyökerező irányzatok nagy többségéhez hasonlóan ez is átalakult napjainkra, a lényeg, hogy nem merült teljesen a feledés homályába.

Északon már csak történelem

„Az olaszok mindennapjait sokan úgy képzelik el, hogy gyerekzsivajtól hangos házakban laknak, ahol a mamma minimum 3-4 fogást tesz a népes család asztalára étkezésenként, ebéd után egy kiadósat szundikálnak, majd este a hangos szórakozás a legfőbb program, zenével, nevetéssel és mindig teli borospoharakkal” – mondja Serena, aki több mint tíz éve a barátnőm. Szicíliában született, de kislányként Észak-Olaszországba költözött a családjával. A szíve még most is délre húz, ott ugyanis nyomokban megtalálható a dolce vita.

„Az északi nagyvárosokban szinte csak az idősek tudják, mit is jelent a dolce far niente, a fiatalok megállás nélkül rohannak, rengeteget stresszelnek, és értelmetlenül sokat hajtanak azért, hogy lépést tartsanak a divattal, ami alatt nemcsak a márkás ruhák vásárlását értem, hanem a jó autót, a menő telefont és a dizájnos otthont. A nagy kapkodásban észre sem veszik a mindennapok örömét, és sosincs elég idejük a barátaikra, a családtagjaikra” – vázolja a helyzetet Serena, aki büszkén vállalja, hogy kilóg a sorból, és amennyire lehet, beépíti mindennapjaiba a dolce far nientét.

Sestri Levante, Liguria (Fotó: iStock)

Ha nyár, akkor Szicília

„Igaz, hogy nem keresek valami jól, mégis szeretem a munkámat, mert nem taposómalom. Egy kis kulturális intézményben vagyok programszervező, ami nem igényli, hogy napi 12 órát üljek a számítógép előtt, vagy megállás nélkül rohangáljak. Többnyire magam osztom be az időmet, és otthonról is tehetem a dolgomat, így nyaranta, amikor a kisfiamnak véget ér az iskola, Szicíliába repülünk, és pár hétig élvezzük az ottani légkört. Jó értelemben véve olyan, mintha időutazáson vennénk részt, ott az emberek még boldogan beszélgetnek egymással, a postást behívják magukhoz kávézni – szigorúan kotyogóval főzve, nem pedig kapszulás kávégéppel! –, ő pedig akkor is igent mond az invitálásra, ha az már a tizenötödik feketéje lesz aznap. Kedélyesen elbeszélgetnek, és senki nem dühöng azon, ha a kézbesítő négy óra leforgása alatt rója le azt a kört a városkában, amit amúgy negyven-ötven perc alatt teljesíthetne” – ad egy kis kóstolót az édes életből Serena.

A lelkemre kötötte, írjam le azt is, hogy nem hatszobás tengerparti villában élvezik a nyarat, amikor Szicíliába utaznak, hanem egy apró, spártai felszereltségű lakást bérelnek ki, a repülőjegyet pedig jó előre megveszik az oda- és a visszaútra is, így nem költenek vagyonokat a kiruccanásra. „Napközben úgyis a tengernél vagyunk, vagy a városban csavargunk, csak az a lényeg, hogy éjszaka legyen hol aludni, és le tudjunk zuhanyozni a strandolás után. Nem csinálunk ügyet abból, hogy nincs villámgyors internetkapcsolat, és azon sem rágódunk, hogy nem árulnak vegán péksütit a kávézókban.”

Lustálkodj szorgosan!

Serena nem rejti véka alá, hogy sokszor kifejezetten szenved a rohanó mindennapokban, és kétségbe ejtik az egyre elszemélytelenedőbb kapcsolatok. „Nem azért nem érzem jól magam északon, mert lusta vagyok, és egész nap csak lógatni szeretném a lábamat!

Sokkal inkább a feszített élettempó zavar, és az, hogy az emberek többsége teljesen értelmetlen célokért dolgozik, háttérbe szorítva a családját, a barátait vagy épp saját magát.

Amennyire lehet, északon is próbálok déliként élni, és akinek csak lehet, felnyitni a szemét, hogy ideje lassítani” – mondja nevetve Serena, akinek szent meggyőződése, hogy ha egy kicsit mindannyian visszavennénk a rohanásból, rövid időn belül ráéreznénk, hogy mi az igazi boldogság. Feltöltődnénk energiával, „agyalás” nélkül is letisztulnának a gondolataink, és sok mindent átértékelnénk.

Fotó: iStock

Természetesen nemcsak a mézesmadzagot húzzuk el a boldogabb életre vágyók előtt, hanem tippeket is adunk a változtatáshoz.

Exit mobile version