Évek óta a generációs mítoszokat kutatod, erről tartasz előadást, erről cikkezel, idén megjelent Generációs mítoszok című könyved is erről szól. A végzettséged sodort ide, vagy az érdeklődésed?
Utóbbi, illetve pontosítok, az érdeklődésem és a bosszúságaim.
Munkahelyi vagy magánéleti bosszúságokról van szó?
Ez is, az is. Tíz évvel ezelőtt, az egyetem után tanácsadóként és trénerként dolgoztam egy szervezetfejlesztéssel foglalkozó cégnél. Imádtam, amit csináltam. Az egyik – velem egykorú – kollégámmal elvállaltuk a cég új marketingstratégiájának elkészítését. Kitaláltuk, hogy összekötjük a honlapot a Facebookkal és a LinkedInnel, és gerillavideókat gyártunk. Felkészültünk a teljes arculatfrissítésre. A prezentációnk azonban hüledező tekintetekre talált, az ötleteinket gyakorlatilag azonnal félresöpörték. Fél évvel később a menedzsment megbízott egy profi csapatot ugyanezzel a feladattal. Pontról pontra a mi ötleteinkkel álltak elő. Köztük és köztünk az egyik fontos különbség az volt, hogy ők idősebbek voltak, vagyis volt már nevük a szakmában. Nyilván nem nálunk volt a bölcsek köve, de rá kellett jönnünk, hogy léteznek generációs mítoszok, generációs konfliktusok. Elkezdtem utánaolvasni a dolognak, kiderült, hogy gyakorlatilag alig van megbízható kutatás a témában.
Így lett létjogosultsága a könyvnek?
Valahogy így, igen. De a könyv megszületésében a többi személyes, napi bosszúságom is benne volt, addigra ugyanis már rendszeresen hallottam a velünk kapcsolatos sztereotípiákat.
Fotó: Hámori Zsófia
A „velünk” itt most az X-eket jelenti?
XY-okat.
Mivel bosszantott fel a környezeted?
A rengeteg negatív sztereotípiával. Folyton azt hallgattuk, hogy lusták vagyunk, telhetetlenek és kihasználjuk a szüleinket. Azt gondoltam, kapásból húsz embert ismerek, akikre ez nem igaz, beleértve saját magamat. De ugyanígy voltam a többi nemzedékkel kapcsolatos sztereotípiával is.
Nemes Orsolya TEDx előadó, a HVG magazinok és a Forbes vendégszerzője. Rendszeresen tart előadásokat, workshopokat és tréningeket itthon és külföldön. A Milestone Solutions Lab csapatával multinacionális vállalatokat, közép- és kisvállalkozásokat, valamint NGO-kat támogat a hatékony és emberközpontú szervezeti kultúra kialakításában. 2015-ben az 50 tehetséges magyar fiatal közé választották. Generációs mítoszok – Hogyan készüljünk fel a jövő kihívásaira? című könyve 2019 májusában jelent meg a HVG Könyvek gondozásában.
Ma már máshol dolgozol, ezek szerint a korábbi munkahelyi feszültségeknek felmondás lett a vége.
Igen, de azért ennek más okai is voltak. Ne felejtsük el, hogy akkoriban a világválság alapjaiban rengette meg a munka világát. A korábbi deal, mely szerint ha csak közepesen jól dolgozol egy jó nevű cégnél, akár hosszú távon biztonságban érezheted magad, egy csapásra megszűnt. Ezzel párhuzamosan berobbant az életünkbe a közösségi média, ami a munkánkra és a magánéletünkre is elementáris hatást gyakorolt. Bőven akadt gondolkodni valónk.
Hogyan reagáltál a magad részéről minderre?
Részben egy saját vállalkozás ötletével. Eldöntöttem, hogy megkeresem és megmutatom a generációkkal kapcsolatos valóságot a nagyvilágnak. A mai munkahelyemen sokan keresnek meg minket manapság azzal, hogy a szervezetükben komoly gondot jelentenek a generációk közti feszültségek. A mi dolgunk ilyenkor az, hogy megnézzük, mi okozza az valódi problémát, és hogyan lehetne azt orvosolni.
Én sem szeretem az általánosításokat, de azért trendek vannak. A kilencvenes években például, amikor én voltam középiskolás, nem igazán volt „divat” kiállni az igazunkért. Erre itt van Greta Thunberg, a tizenhat éves svéd klímaaktivista, aki mögé szép lassan kis túlzással a fél világ felsorakozik. Az is egy sztereotípia, hogy a fiatalok, a mai középiskolások, huszonévesek öntudatosabbak, mint az elődeik voltak?
Nem, ez valóban így van, de elsősorban azért, mert sokkal több platform és csatorna áll a rendelkezésükre, ahol követőket tudnak toborozni. A negatív sztereotípiák elleni „harc” nem jelenti azt, hogy ne lenne minden korosztálynak tetten érhető a saját erőssége. Ezt általában tudják is magukról az emberek. A ti generációtok pontosan tisztában van vele, hogy mennyire értékesek a tapasztalatai, hiszen rengeteg mindennek voltak eddig a szemtanúi. Nekünk, mai harmincasoknak a technika világában való boldogulás az erősségünk, igaz, ez ma már mindegyik generációra igaz, főként a mai huszonévesekre, akik a tolerancia terén is verhetetlenek.
Ennél is izgalmasabb, hogy rengeteg közös értékünk van, ami tehát teljesen független a születési dátumunktól. Egy amerikai, Pew Research Center kutatás során azt kérdezték három különböző generációtól, hogy mik a számukra legfontosabb értékek. Mindenki ugyanazokat mondta: család, barátok, munka.
Valami miatt mégis sokat „generációzunk”. Talán többet, mint korábban.
Részben vitatkoznék. Egyrészt generációzunk, igen, mert nagyon felgyorsult a világ, így mi is gyorsabban változunk. Kapaszkodókat keresünk, szükségünk van rájuk ahhoz, hogy könnyebben eligazodjunk, ilyenek a generációs skatulyák is, így születnek a kategóriák, valószínűleg mindig is így születtek. Másrészt dehogynem generációztak korábban! Mindig is szokás volt a fiatalokra mutogatni. Ránk is azt mondták anno, hogy lusták vagyunk, nem fogunk boldogulni, főleg nem fogunk dolgozni, mégsem omlott össze a munkaerőpiac. Egyébként tudod, hogy melyik korból származnak az első olyan leletek, amiken láthatóan a fiatalok jelentik a céltáblát?
Passz. Francia forradalom?
Krisztus előtt 3000. Később az ókorban, a középkorban is a fiatalokra panaszkodtak az emberek. De mondok egy példát a mai korból. A könyvem kapcsán megnéztem, hogy milyen címlapokat hoztak le a fiatalokról a prominens amerikai lapok az elmúlt hatvan évben. Tízévenként arra panaszkodott a médiában mindenki, hogy ez a generáció lusta és narcisztikus, többek között a TIME vagy a Newsweek magazin címlapján, illetve a New York Times-ban. Elfejtették a szerkesztők, hogy tíz éve még ők voltak azok, akikre az előző generáció tagjai ráhúzták a vizes lepedőt.
Mindig is szokás volt a fiatalokra mutogatni (Fotó: In Pictures Ltd./Corbis/Getty Images)
Akkor nincs olyan, hogy „ezek a mai fiatalok”?
Nincs. És tudod, miért? Mert a közismert sztereotípiák többsége elsősorban a nagyvárosi, értelmiségi fiatalokra, legalábbis a szellemi munkát végzők gyerekeire aggatott jelző. Ez a teljes Y populáció körülbelül huszonöt százaléka. Az értelmiség spannolja tehát saját magát, a saját közegükben látottak kivetítésével, meglehetősen kevés részigazsággal, közben fogalma sincs, hogy valójában milyenek a „mai fiatalok”. Mi van például azokkal, akik kisvárosban élnek, vagy nem multinak dolgoznak? Vagy akik az érettségi után azonnal munkába állnak? Akik fizikai munkát végeznek? Fiatalok helyett sokkal inkább élethelyzetekben lenne érdemes gondolkodni.
Mit tartasz ebben az egészben a legigazságtalanabbnak?
Azt, hogy egy sor dolgot a huszonévesek nyakába varrunk. Azt mondjuk például, hogy ők tehetnek arról, hogy kevés gyerek születik, holott már a mai negyvenesek sem alapítottak családot akkor, amikor a szüleik. Ráadásul ez egy nagyon komplex kérdés. A tudásalapú társadalomtól a válások számának drasztikus megnövekedéséig vagy a nők munkaerőpiaci helyzetének megváltozásáig rengeteg tényező befolyásolja.
Amit végképp nem értek, az az, amikor szülők kritizálják a saját gyerekeiket. Mintha nem ők nevelték volna őket, mintha nem náluk lett volna végig a kormánykerék.
Legalábbis az első időszakban. Az, ahogyan a fiatalok viselkednek, nem korosztályi kérdés. Többször bebizonyosodott már, hogy a transzgenerációs értékeknek sokkal nagyobb hatásuk van, mint az aktuális trendeknek. Ha egy családban értéket jelent az, hogy le kell tenni valamit az asztalra, akkor ott a gyerekek is így fognak gondolkodni. Ha egy családban érték az őszinteség, akkor ők is hangsúlyt fognak fektetni erre, és így tovább.
Ez igaz, de talán árnyalja a képet, hogy ma sokkal több dilemma van a gyereknevelésben, mint mondjuk a rendszerváltozás előtt volt.
Valóban nem könnyű, és mindenkiben van ezzel kapcsolatban bizonytalanság. De akkor sem helyes áttolni a felnőtté válás teljes felelősségét a fiatalokra.
Gyere el a Margóra!
Túlélnek-e a párkapcsolatok? Túlélhetnek-e a túl erős nők? Modern gyereknek modern mesét? Létezik-e teljesen hulladékmentes élet? Ilyen és ehhez hasonló témákkal készül az nlc az idei Margó Irodalmi Fesztiválra 2019. október 12-én a Várkert Bazárban.
Hároméves a kislányod, ti mire jutottatok például a tabletkérdésben?
Nálunk nincs tablet, de nem gondoljuk, hogy a tablet az ördög találmánya lenne. Ettől függetlenül bennünk is vannak kérdések. A digitális forradalom miatt merőben más lett a világ, és mi, szülők nem kaptunk ehhez semmilyen használati utasítást. Nincsenek mintáink, így csak kísérletezünk, és fogalmunk sincs, hogy ennek mi lesz az eredménye húsz év múlva, milyen felnőtt lesz a gyerekünkből például úgy, hogy korlátlanul engedtük tabletezni, vagy úgy, hogy eltiltottuk tőle. Ráadásul ez a világ is átmeneti. Három fő trend fogja meghatározni a jövőt: a klímakatasztrófa, a társadalmi egyenlőtlenségek bebetonozódása és a technológia. De ezen belül még minden részlet kérdés.
Fotó: Benkő M. Fanni
Nem lehet, hogy a generációs konfliktusok egy része ebből a bennünk lévő, általános bizonytalanságból ered?
Részben ez lehet az egyik okuk. Mindenkinek szüksége van egy olyan jövőképre, ami mögé a közösség nagy része felsorakozik.
Ismersz olyan országot, ahol van erre valamilyen törekvés?
A skandináv államokat jó példának tartom. Finnországban például működik a parlamentben egy úgynevezett „jövőbizottság”, ami a jelenlegi és a várható trendeket kutatja, hogy aztán a benyújtott javaslatokat ezek fényében tudja a parlament tárgyalni.
Bennem szülőként egy sor aggodalom van a jövővel kapcsolatban. Az elvándorlás tendenciája például kifejezetten idegesít, mert lehet azt hangoztatni, hogy a gyerekek boldogságába nem szólhatunk bele, és biztosan én sem fogom őket befolyásolni, de azért nem úgy képzelem el az életem, hogy évente egyszer-kétszer találkozom velük.
Megértelek – nekem kicsi a lányom, ebbe még nem gondoltam bele. Ráadásul én pont hazajöttem, és ahol dolgozom, a Milestone Intézetben is azt látjuk, hogy ez a tendencia bizony évről évre Magyarország javára változik. Rájönnek a fiatalok, hogy a külföldi tapasztalat – bár nagyon értékes – nem hozza el az „otthon vagyok” érzését. És saját lakásuk sem lesz soha például Londonban. A kinti tapasztalat és kereset ugyanakkor itthon értékesebb. Visszatérve az aggodalmadra, illetve a jövővel kapcsolatos bizonytalanságainkra, állandó a változás körülöttünk, ezért nagyon fontos, hogy képesek legyünk arra, hogy rendszeresen újradefiniáljuk magunkat. Ehhez kell egy biztos családi háttér és önismeret. De szükségünk lesz arra is, hogy egyszerre boldoguljunk majd a gépekkel, amik automatizálják a rutinmunkákat és a feladatokat. Az élethosszig tartó tanulás a jövőben már biztosan nem csak üres hívószó lesz.
