Itt van a tél, végre megnyitották kapuikat a korcsolyapályák országszerte. Csodás élmény a család apraja-nagyjával a jégen suhanni, miközben világítanak a karácsonyi fények, és ha szerencsénk van, szállingózik a hó. A hangulatot csupán egyetlen dolog ronthatja el, mégpedig amikor a gyerekek esnek, kelnek, nyűglődnek és visítanak, mert nem tartja a lábukat a kori, nem elég éles a penge, nincs rendesen bekötve a cipő, vagy épp kicsi, nagy, szorít, tör és nyom a korcsolya. Ezen a ponton nagyon gyorsan elmegy a kedve az egész családnak a közös csúszkálástól.
Hogy ezt megelőzzük, és valóban a legtöbbet hozzuk ki ebből a remek téli sportból, megkérdeztünk egy műkorcsolyaedzőt, hogy mire kell figyelni korcsolyavásárláskor, valamint hogy hogyan kell rendesen bekötni a korit, mielőtt jégre lépne a gyerek, ugyanis ez egyáltalán nem könnyű feladat.
Nem ciki kétélű koriban megtenni az első lépéseket
Amikor családilag kivonulunk a jégpályára, a legkisebbeket sem kell kihagyni a buliból. Bár kicsit retró, de egyáltalán nem ciki kétélű korit adni rájuk.
„A gyerekeket két-hároméves kortól fel lehet vinni a jégre. A legjobb, ha először megszeretik a hideg közeget és a csúszós talajt, és erre tökéletes a cipőre szerelhető kétélű penge. Így legalább kényelmesen, a saját kis cipőjükben, bakancsukban lehetnek, amiből egyébként mindenképpen a bélelt változatokat adjuk rájuk, mikor a pályára indulunk. Ha már szívesen jönnek velünk korizni, akkor érdemes beruházni egy pár koricipőre, ami 26-os mérettől kapható” – tanácsolja Kati, a műkorcsolyaedző.
Műbőr vagy hoki? A lényeg, hogy jól tartsa a lábát (Fotó: iStock)
Melyiket válasszuk: műanyag, bőr-, hoki- vagy műkori?
Ez ugyebár kardinális kérdés, hiszen a gyerekek nem szeretnek olyat felvenni, pláne nem a barátaik előtt, ami ciki. A fiúk a műkorcsolya-fazonú korikra mondják, hogy égő, a lányok meg a hokikori-típusúakra azt, hogy túl fiús, de ez igazából a hobbikorizás szintjén csupán ízlés kérdése. Az viszont nagyon fontos, hogy a széles kínálatból ki tudjuk választani a jól kialakított, vagyis a jégen siklást megkönnyítő darabot, ugyanis vannak egészen elfuserált korcsolyák is a piacon, mint azt megtudtuk a szakértőtől.
A műkorcsolya-kialakítású korcsolyák pengéje hosszabb, és az elejükön található egy recézett spicc. Ezek a korcsolyák lehetnek kemény műanyagból, vagy imitálhatják a műkorcsolyákat, lehetnek végig fűzősek vagy épp csatosak is, és általában magasabbra érnek a lábszáron. A lányok ezt szokták előnyben részesíteni.
A műanyaggal szemben érdemes a bőrutánzatokat választani, ebben az esetben arra kell figyelni, hogy kellően kemény legyen a cipő, mert ami olyan, mint a papír, az nem fogja megtartani a gyerek bokáját, így az a pengéken egyensúlyozva fél percenként ki fog bicsaklani.
Ezzel szemben a hokifazonú hobbikorcsolyák pengéje valamivel rövidebb, elöl és hátul lekerekített. Ezeket is műanyagból gyártják, van fűzős, csatos, de még tépőzáras változatuk is, és valamivel alacsonyabb a száruk. Amelyeknek nemcsak a pengéje, hanem a cipője is hokifazonú, azok elég széles kialakításúak, amiket a fiúk szeretnek vagányan, lazán megkötve felvenni, így aztán csetlenek-botlanak.
Ahogy futni se megyünk papucsban, úgy korcsolyázni se lötyögő koriban, erre tanítsuk meg a gyereket!
– hívja fel a figyelmet az edző, hozzátéve: „Hobbiszinten nyugodtan ráadhatjuk bármelyik kialakítású korit a fiúkra és a lányokra is, mindkettőben vígan meg lehet tanulni siklani a jégen, de ha már edzésre szeretnénk beíratni őket, ott nem lesznek felcserélhetők a fazonok.”
Szintén fontos, hogy ha a gyerek kinövi a korit, és váltunk a két fazon között, annak a pengék eltérő kialakítása miatt rengeteg esés lesz a vége: a műkorcsolya elején a spicc fog leakadni, a hokikoriban pedig könnyű lesz hanyatt esni a műkori után, tekintve, hogy annak a pengéje már nem ér olyan hosszan túl a cipőn, mint amihez előtte szokott a poronty. „Ezt vegyük figyelembe, mikor lecseréljük a kinőtt darabot, és igyekezzünk az előzővel megegyező fazont választani, vagy hívjuk fel a gyerek figyelmét a különbségekre, és legyünk vele türelmesek. Nem ő fejlődik vissza, csak szokatlan neki az új kori” – mondja a szakember.
Amin egyszerre van csat, tépőzár és fűző, azt felejtsük el!
„Amilyen széles a hobbikorcsolyák választéka, néha pont olyan elkeserítő is. A gyártók a színes, szagos, zenélő korcsolyákat igyekeznek rásózni a gyanútlan vásárlókra, hiszen ezek keltik fel a gyerekek érdeklődését a boltban, viszont itt is főszabály, hogy a kevesebb több. Amikor a koricipőre csatot, tépőzárat és még fűzőt is tesznek, az a hozzá nem értés biztos jele” – mondja Kati. Bőven elég lesz, ha ezek közül egyféleképpen köthető meg az a korcsolya, igyekezzünk ilyen darabot választani. Mind közül a legjobb, ha fűzős, ilyenkor viszont elkél egy erős fűző, mert azt rendesen meg kell húzni, és van, hogy egy idő után elszakad. Az a jó, ha a korcsolya enyhén bélelt, viszont amelyik belül még szőrös is, az könnyen törheti a gyerek lábát, így itt is inkább az egyszerűségre törekedjünk.
Korizni se menjünk lötyögő lábbeliben! (Fotó: iStock)
Az állítható méret csapdája
A gyerekek specialitása, hogy képesek folyton nőni, így egy idő után minden kicsi lesz nekik – elképzelhető, hogy korcsolyából is szezononként újat kell beszereznünk. Persze a gyártók ezt a problémát is meg szerették volna oldani nekünk, mégpedig az állítható méretű koricipővel. „Az ötlet remek, egyetlen baj van vele: hogy a penge mérete nem nő a cipővel együtt. Így amikor egy 4-5 számot variálható korit a legnagyobb méretre állítunk, már nem lesz alatta rendes alátámasztás, és a szemünk fénye vagy orra, vagy hanyatt fog esni benne lépten-nyomon.
Ezért ha van rá mód, inkább a testvérek, az osztálytársak és a barátok között igyekezzünk csereberélni és a megfelelő méretet megtalálni, különben a gyerekünk nem fogja érteni, miért nem megy úgy a korizás, mint korábban
– tanácsolja az edző.
A korcsolya se nem papucs, se nem satu
És akkor elérkeztünk a kardinális kérdéshez, amin a koritudás és az élmény fele múlik, vagyis ahhoz, hogy hogyan kötjük meg a gyerek lábán a korcsolyát. „Banális dolgok következnek, de sajnos az a tapasztalat, hogy el kell őket mondani, mert nemcsak kényelmetlen, de balesetveszélyes is a rosszul befűzött kori, arról nem is beszélve, hogy hamar elmegy a gyerek kedve, ha nincs semmi sikerélménye” – osztja meg tapasztalatait Kati.
Kezdjük a zoknival. Zokni nélkül és bokazokniban ne adjunk a csemeténkre korit, mert nemcsak megfázik, de egy perc alatt feltöri a lábát a korcsolyacipő. A zokni mindig érjen túl a korcsolya szárán, de a legjobb a harisnya, mert az tuti nem csúszik bele a koriba. A zoknit igazítsuk meg a lábán, mielőtt a cipőbe dugja, különben a felgyűrődött sarkak hamar síráshoz vezetnek.
Miután a gyerek lábán rajta a szépen elsimított zokni, a lábszárán magasra felhúzva, mehet a korcsolyába, méghozzá a jobb lába a jobba, a bal meg a balba. „Viccesen hangzik, de a fröccsöntött hobbikorik kialakítása olyan megkülönböztethetetlen, hogy minden harmadik szülő fordítva adja őket a gyerek lábára, és ha nincs edző a közelben, akár egy-két órát is kínlódik így a csemete, nem értve, hogy miért nem megy ez a fránya korcsolyázás. A trükk, hogy a csat, a tépőzár vége, a felirat mindig kívül van. Gyakran sajnos ez az egyetlen támpont” – hívja fel a figyelmünket az edző. Ha nem akar könnyen belecsúszni a gyerek lába a koriba, kérjük meg, hogy álljon fel, és helyezze a testsúlyát az egyik, majd a másik lábára, így biztos minden a helyére kerül.
Tehát zokni a lábon, láb a helyes koriban, és akkor jön a kori nyelve. Ez belülre való, vagyis dugjuk a kori szárán belülre, és igazítsuk középre! „Ekkor álljunk szembe az ülő gyerekünkkel, a lábfejét korcsolyástul vegyük a két combunk közé, majd fűzős kori esetén alulról felfelé haladva kezdjük el meghúzni a fűzőt, és a bokánál is kössük szorosra, hogy ne lötyögjön az a korcsolya, mint egy papucs. Nem kell satu módjára elszorítani a vérkeringését a kicsinek, de tartsa rendesen a lábát” – tanít a helyes korikötési technikára a szakember. A tépőzáras és csatos korcsolyák esetén is alulról haladjunk felfelé, és állítsuk őket feszesre, de ne túl szorosra. A nadrág szárát hagyjuk a korin kívül, ne tömjük bele, mert törni fogja a gyerek bokáját.
Most, hogy már mindenkiről ömlik a víz az öltözőben, elindulhatunk a jég felé.
Az éleztetésről se feledkezzünk meg! (Fotó: iStock)
Élvédőben nem lehet korizni
Kiegészítőként vehetünk műanyag élvédőt a korcsolyához, ami rendkívül hasznos, mert a kori pengéjével gumi és műanyag borítású padlózaton kívül másra nem lehet lépni, különben kicsorbul. Ha szeretnénk elmenni a gyerekkel a büfébe vagy a mosdóba (ahova gyakran beton- vagy kőpadló vezet), csak feltesszük a pengékre az élvédőt, és már indulhatunk is.
Viszont még mielőtt a jégre lépnénk, vegyük le a korcsolya pengéjéről a műanyag élvédőt, meg a gyári csomagolást is. „Az újonnan vásárolt korcsolyák egy részét úgy árulják, hogy a pengén van egy vékony, fekete műanyag, de ez csupán a csomagolás, ezt le kell venni használat előtt. Ezt igen könnyű elfelejteni, így garantált, hogy az első lépésből hatalmas esés lesz” – figyelmeztet Kati.
A penge, még ha élvédővel óvjuk is, a használat során folyamatosan kopik, így bizonyos időközönként éleztetni kell, sőt. „Nem árt tudni, hogy vannak olyan korik, amiket élezetlen pengével árulnak az üzletekben. Ez azt jelenti, hogy első használat előtt el kell vinni a köszörűshöz, különben nem lehet benne korizni. Erre figyelmeztet ugyan a használati útmutató, na de ki olvassa azt el?” – nevet Kati. Az, hogy milyen gyakran kell éleztetnünk, attól függ, hogy mennyit használjuk a korit, milyen a jég minősége, a jégen kívül hordunk-e élvédőt stb. Tehát nincs aranyszabály, viszont
ha a jégen kis terpeszben állva a két lábunk könnyedén szétcsúszik, az azt jelzi, hogy a pengénk nem elég éles, ideje éleztetni
– tudjuk meg az edzőtől.
És ha már kilyukadtunk a korcsolyapenge karbantartásánál, jegyezzük meg azt is, hogy minden egyes használat után szárazra kell törölni. Tartsunk a koritáskában egy rongyot, használt atlétát, bármit, ami jó nedvszívó képességű, és minden korizás után töröljük szárazra az összes családtag korijának a pengéjét, különben berozsdásodnak, és így sem hosszú életűek nem lesznek, sem csúszni nem fognak.
