Hónapok telnek el, mire az anorexiásokat diagnosztizálják, mert az orvosok nagy részének eszébe sem jut ez a betegség. Sem a belgyógyászaton, sem a nőgyógyászaton, sem a gasztroenterológusnál nem merül fel, hogy a páciens azért 30 kiló, és nem menstruál egy éve, mert anorexiás, nem pedig valamilyen daganatos betegsége van – derül ki az Abcúg alapos riportjából.
A legnagyobb probléma, hogy speciális ellátórendszer evészavarosok számára gyakorlatilag nem létezik. A három olyan intézmény, ahova mehetnek a betegek, ott sem egységes a kezelés és más mentális betegekkel vannak együtt a páciensek, miközben ez egy nagyon speciális probléma, ahogyan az a riportban szereplő betegektől is kiderül.
Az evészavar, amibe beletartozik az anorexia nervosa és a bulimia nervosa is, nagyon veszélyes mentális betegség, amibe az érintettek 8 százaléka bele is hal. És nem feltétlenül abban mutatkozik meg, hogy valaki nagyon vékony.
„Ez nem arról szól, hogy sovány akarok lenni, hanem, hogy valaki emberileg nincs megelégedve magával, emberileg akarja elpusztítani magát. Ez egy lassú öngyilkosság” – magyarázta az Abcúgnak Pangl-Szarka Dorottya dietetikus, aki maga is anorexiával küzdött pát évvel ezelőtt. „Még mindig benne van az orvoslásban, hogy csak a testi betegség a súlyos betegség, a mentális pedig csak a sokadik a betegségek listáján” – mondja a családterapeuta, evészavar-szakértő.
A szakember szerint három egyszerű kérdéssel, nagyjából egyperces vizsgálattal ki lehetne deríteni, hogy evészavar áll a háttérben. Meg kell mérni a páciens testsúlyát, megkérdezni, hogy akar-e hízni, ahol általában rögtön ki szokott derülni, hogy nem, és hogy kövérnek látja-e magát. Az orvosok mégsem teszik fel ezeket a kérdéseket, annyira nincs benne az orvosi köztudatban az evészavar mint lelki betegség.
(via)
(Kiemelt kép: iStock)
