Egy bizonyos életkor felett az ember egyszer csak látni kezdi azt, ami fiatalabb korában még láthatatlan volt. Hirtelen ráeszmél bizonyos okosságokra, amiket korábban nem értett meg – olvastuk a Bouvet Caféblog posztjában.
Hogy nem kell népszerűnek és közkedveltnek lenni, mert alapjáraton csak egy ember az, akinek száz százalékban feladata, hogy őt kedvelje. Nem, nem a párodról van szó, hanem saját magadról.
A te melód az, hogy szeresd, becsüld, tiszteld magad, mert ha ez megvan, akkor ez mindennek az alapja.
Fotó: Pixabay
Ami ezen túl van, már maga az áldás. Ha van egy olyan ember, akivel meg tudod osztani a mindennapjaidat, aki téged úgy szeret, amilyen vagy, aki nem akar megváltoztatni, mégis napról napra egymáshoz csiszolódtok. És ha még ezen túl is akad olyan, akinek fontos vagy, akit felhívhatsz hajnal kettőkor is akár, hogy bajban vagy (ő pedig szó nélkül hozza az ásót – persze ez vicc, egy mémen látható szöveg, de érted a lényegét).
Ha kimondhatod valakinek, hogy a barátod. De nem kell több. Nem kell, hogy népszerű legyél, hogy tömegek rajongjanak érted, hogy sokan értsenek meg, hogy sokan ámuljanak a sikereden, vagy keressék a társaságodat. Mert ez a tágabb világ, ez már kamu. Sőt, talán még hazug is. Az a kis burok, csak az számít igazán.
A cikk folytatását a Bouvet Caféblog posztjában találod.
