Közel négy évtized után újra felbukkant a vadonban egy korábban kihaltnak hitt madárfaj, a guami guvat – írja a CNN híre alapján a Sokszínű Vidék. A madárfaj egy Ausztrália és Japán között fekvő kis Csendes-óceáni szigeten, Guamban volt őshonos, a helyiek ko’kóként ismerték. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) „vörös listáján” a kritikusan veszélyeztetett fajok között szerepel.
A guami guvat (Fotó: Greg Hume)
Aguvat a nyolcvanas évek elejéig kimondottan gyakori fajnak számított a szigeten: egészen addig, amíg egy, a helyi katonai bázisra véletlenül behurcolt kígyófaj, a barna mangrovesikló meg nem tizedelte az állományt. A nyolcméteresre megnövő kígyók komoly pusztítást végeztek a helyi élővilágban, a Guamon honos 11 madárfajból kilencet kiirtottak.
„A madarak eltűnése dominóhatást váltott ki. Mivel már nem volt, ami szétszórja a magokat, csökkent az erdők nagysága, miközben a pókok populációi – amelyeket korábban a madarak ellenőrzés alatt tartottak – elszaporodtak. Ha ma a szigeten sétálunk, már nem hallunk madárdalt, és ha nincs nálunk bot, lépni sem tudunk a rengeteg pókhálótól” – mondta Suzanne Medina biológus, aki 21 éve dolgozik a guvatok megmentésén.
1981-ben a természetvédők 21 madarat fogtak be, hogy fogságban szaporíthassák őket, majd néhány évvel később egy közeli szigeten, Rotán visszaengedték a szaporulatot a vadonba. A korai kísérletek azonban kudarcot vallottak: a madarak nem tudtak szaporodni új élőhelyükön, sokat elgázoltak a figyelmetlen autósok, és a helyi vadmacskák is komolyan megritkították az állományt.
Medina és csapata csak az 1990-es évek végére jött rá a megoldásra: a madarak sikeres visszatelepítése a guvatok viselkedésének megismerésén alapszik. „Egyes hím guvatok nem mutattak érdeklődést a párzás iránt, még akkor sem, ha a nőstények készen álltak és hajlandóak voltak” – mondta Medina kollégája, Laura Duenas, aki közel egy évtizede dolgozik a projekten.
Ezután a csoport minden egyes tagjáról részletes dokumentációt készített, hogy ennek alapján finomíthassák a párok kiválasztásának folyamatát. Munkájukat végül siker koronázta: Rota ma kétszáz guvatnak ad otthont, és további hatvan-nyolcvan él a Cocos-szigeten, egy apró atollon Guam déli csúcsánál, ahová 2010 óta telepítik be a madarakat.
„Ez a szám ugyan nem túl nagy, de biztosak vagyunk benne, hogy ez a népesség már fenntartható” – mondja Duenas.
A tény, hogy a guvatok a kutatók segítségével újra birtokba vehették a vadont, biztató jel, hiszen azt mutatja, van rá esély, hogy más kihaltnak hitt állatfajokat is megmenthessünk. A biodiverzitási válság azonban egyre növekvő probléma: az IUCN vörös listáján több mint 30 ezer olyan állat- és növényfaj szerepel, amelyek a következő néhány évben végleg eltűnhetnek a Földről.
