Feltűnési viszketegség, hóbort, drogfüggés, polgárpukkasztás, igénytelenség… Az ember sokszor hajlamos bizalmatlanul méregetni azt, ami más, ami kilóg a megszokott utcaképből. A pulikutyákéhoz hasonlóan összeálló rasztatincsekkel közlekedő embertársainkról mind a mai napig annyi, de annyi tévhit él bennünk, pedig hát régen elmúltak azok az idők, amikor a raszta mélyebb jelentést is hordozott – ma már tényleg csak egy egyszerű hajviselet az egész, nincs több üzenete, mint egy különlegesebb hajszínnek vagy egy látványosan aszimmetrikus frizurának.
Ideje tehát, hogy rendet tegyünk a rasztahajjal kapcsolatos előítéletek dzsungelében. Ebben a saját 17 éves fiam, Kristóf van segítségemre, aki egy évvel ezelőtt csináltatott magának rasztafrizurát. Igen, az én engedélyemmel.
Nem is raszta a neve
Rasztának csak mi, magyarok hívjuk – na jó, a világ több mint 7000 nyelvét persze nem csekkoltam le, de a nemzetközi „nevezéktanban” azért jobbára dreadlocknak nevezik a hajviseletet magát. A raszta szót (a rasztafári rövidítését) eredetileg a vallás követőire használták.
Azért lett ilyen, mert nem fésülte?
Nem, sajnos a kb. 10-12 órányi tipródást a fodrász székében nem lehet egy kis lustasággal megúszni. Szárazabb, szénakazlasabb hajtípusú embereknél előfordul, hogy egy-két kihagyott fésülködés után – főleg a tarkón – összeáll egy-egy tincs, akár olyan fokig is, ahol már csak az olló segít, de az
tökéletes tévhit, hogy a kosz meg a lustaság képes összetartani egy rasztatincset.
Kristóf hátközépig érő haját két nekifutásra horgolta be a varázslókezű Enikő, mindkétszer vagy hat órát melózott vele. Ebből is látszik, hogy ez nem a lusták sportja, ráadásul a fiatalember is bevallja, hogy nem kellemes érzés a több órányi rángatás meg tépés.
A raszta hajviselet mára függetlenné vált a rasztafári vallástól (Fotó: iStock)
Hogy kell mosni? Kell egyáltalán?
„Ha hiszed, ha nem, pontosan ugyanúgy mos hajat a rasztás, mint te: samponnal és vízzel. Annyi a trükk, hogy mivel a filcesedés miatt kevésbé látványos a zsírosodás, jelentősen ki lehet tolni a két hajmosás közötti időtartamot. Én igény szerint mosok hajat, ez most körülbelül háromhetente vagy havonta egy alkalmat jelent, feltéve, hogy nem jön közbe mondjuk egy zúzósabb koncert vagy cigarettafüstös buli. Egyébként egyáltalán nem tesz rosszat a fejbőrnek, ha minél kevesebb vegyszer éri” – igazít el Kristóf a hajápolás rejtelmeiben.
„Azt javasolják a szakemberek, hogy szilikonmentes samponnal vagy lúgos szappannal mossuk a rasztát, mert ez segít a tincseknek filcesedni. Érdemes természetes összetevőkből álló terméket választani, mert egy esetleges allergiás viszketés után sokkal nehezebb a hajból eltávolítani a vegyszermaradványokat. De mindenképpen muszáj sampont használni, hiszen a haj természetesen ugyanúgy koszosodik és büdösödik, mint ha nem lenne betekerve” – tesz tanúbizonyságot alapos felkészültségéről.
Sőt, nemcsak mosni kell a rasztahajat, hanem folyamatosan karban is kell tartani. A rakoncátlan hajszálak ugyanis gyakran kicsúsznak a tincsből, ami egy idő után rendetlenül, sőt röhejesen kezd kinézni.
Úgyhogy Kristóf például úgy szokott sorozatot nézni, hogy közben a barátnője egy horgolótűvel kotorászik a fején.
Aztán a lenövést is kezelni kell: a frissen növekedő haj nem fogja magától leutánozni a behorgolt hajrészt, így néhány havonta vissza kell térni a varázskezű Enikőhöz, hogy utánahorgoljon.
A rasztával sokat kell foglalkozni, hogy szép maradjon (A szerző fotója)
Te akkor biztos szoktál füvet szívni, mi?
Persze, a „brittudósok” már nyilván rámutattak egyszer-kétszer a hajviselet és a droghasználat közötti összefüggésekre. Tény, hogy a korai raszta hívők teljes természetességgel szívtak marihuánát, de sosem volt kötelező, és ma az egyház tagjai sem füveznek automatikusan, azok meg pláne nem, akik csak a hajviseletet tették magukévá. Ettől függetlenül biztos, hogy ha rasztád van, hetente legalább egyszer megpróbál valaki lelejmolni az aluljáróban egy ganjára, és ha azt mondod neki, hogy nemhogy füvet, de sima cigarettát se szívsz, tutira azt fogja gondolni, hogy egy irigy tapló vagy.
És akkor te mindig Bob Marley-t hallgatsz?
A jamaicai higanyember kétségtelenül népszerű a rasztát viselők körében, de azért ez sem kizárólagos. Kristóf például őrült nagy metálrajongó, és igen, az ő köreiben is felülreprezentáltak a rasztások. De manapság már a legkülönbözőbb stílusú zenészek és egyéb hírességek viselnek ideig-óráig rasztatincseket, és ez elég megbízhatóan megteszi hatását a rasztaműhelyek forgalmára is. Talán a legeklatánsabb példa erre a tinédzsersztár Justin Bieber néhány hónapig tartó rasztadilije 2016-ban – sem a srácnak magának, sem a zenéjének nincs sok köze a rasztakultúrához, mégis kiskamaszok százai vonultak horgoltatni, nyilván csajozási megfontolásból.
A suliban nem oltanak miatta?
Nem. Tényleg, egyszerűen nem, még a diákönkormányzat elnöke is rasztás. Úgy látszik, ebből a szempontból ma már sokkal nyitottabbak az iskolák (a sima állami iskolák is), mint az én időmben, amikor minden egyéni ötletet el kellett rejteni egy iskolaköpeny mögé, és még a különlegesebb fülbevalókat is kivetették az ember füléből, nem is beszélve a színes körömlakkról. Ezt az az információ is alátámasztja, amit a rasztakészítők mondanak: túlnyomó többségben a 20 alatti (tehát jobbára középiskolás) korosztály megy hozzájuk tincseztetni.
És ha megunod, le kell tolni nullásgéppel?
Hát, sajnos általában igen.
Egy hosszú, vagy hosszabb ideje beállt rasztát gyakorlatilag lehetetlen kibontani.
Illetve persze lehet azzal játszani, hogy pár hónapig türelmesen növeszted a hajad anélkül, hogy a friss növekményt is behorgolnád a tincsekbe, és így nyersz egy pár centis menő rőzsét, miután búcsút intesz a rasztának, nem kell tarkopaszon indítani az új stílust. Nyilván elsősorban lányok oldják meg így a rasztátlanítást, a fiúk kevesebbet vacakolnak – ebből a szempontból is könnyebb az életük a mázlistáknak.
Fotó: dreadlock.hu
De hát ezzel a hajjal nem lehet csinosan meg elegánsan felöltözni!
Igaz, hogy a raszta hajviselet annak idején egy szűk szubkultúrához kötődött, de a globalizáció meg az internet szerencsére az emberek öltözködését is sokkal nyitottabbá, kötetlenebbé tette. „Mindenképpen készülni kell arra, hogy megbámulnak, ha rasztád van, de ha mellé még mondjuk business viseletet is húzok, akkor igazán feltűnő lesz a látvány – nem kell vele törődni! Ha a tincsek tiszták, és rendszeresen karban vannak tartva, nem hagyom szétcsúszni őket, akkor egyáltalán nem nyújt az ember ápolatlan látványt.
A hosszabb rasztából simán lehet copfot, kontyot vagy félkontyot csinálni, a tincseket lehet fából, fémből készült gyöngyökkel díszíteni, amelyek egy alkalmi viselethez sem néznek ki bután, sőt!” – vázolja fel Kristóf a lehetőségeket.
Kristóf például fuvolista (is, a metál mellett), és mivel fúvószenekarban játszik, mindig az első sorban ül. Az egész zenekar összképét rontaná el, ha nagyon kilógna a sorból vagy ha nagyon trehányan nézne ki a haja. De ő gondos rasztagazdiként ügyel rá, hogy mindig patent tincsekkel húzza fel a szénfekete zenekari egyenruhát.
Röviden tehát: az emberek nagy része még mindig csodabogárként tekint a rasztásokra, és ez önmagában nem is baj – nem kell mindenkinek ugyanolyannak lennie. Lehet kérdezni tőlük bátran, hiszen a kérdések és válaszok révén ismerjük meg egymást. Nem muszáj kedvelni a rasztafrizurát, félni viszont semmiképpen nem kell tőle, sem gyanakodva pillantgatni a pulifejűekre: ettől senki nem lesz se igénytelen, se drogos, se társadalmon kívüli. Ez csak egy hajviselet.