Az oktatás területén egyre népszerűbbé válnak a gyakorlati készségeket fejlesztő, illetve szakmát is adó képzések. Milyen lehetőségek állnak azok előtt, akik ebbe az irányba orientálódnak, és hogyan lehet felkelteni a fiatalok érdeklődését a „hagyományos” szakmák iránt? Bánátfy Andreával, a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum (BKSZC) főigazgatójával beszélgettünk.
Provokatív lesz a kérdés, de napjainkban gyakran ismétlődő közhely, panasz az idősebb generációk részéről, hogy a fiatalabbak nehezen tudják eldönteni, mivel szeretnének foglalkozni. Valóságos jelenségről van szó, vagy csak a szokásos „maifiatalokozás” ez az idősebbek részéről?
Valamennyi valóságtartalma van ennek, de mi a BKSZC Digitális Közösségi Alkotóműhelyét éppen azért és úgy hoztuk létre, hogy olyan új módszerekkel oktathassuk, szólíthassuk meg a fiatalokat, ami nekik a legmegfelelőbb.
Fotó: Czvitkovits Judit
Mit jelent ez a gyakorlatban, mennyiben mások a mostani tanulók igényei, elvárásai az oktatással kapcsolatban?
Ők már digitális bennszülöttek, vagyis okostelefonnal és táblagéppel élik az életüket, annak minden területét beleértve. Sokszor lehet hallani, hogy az iskolákban tiltják a digitális eszközök használatát az órákon, holott én azt gondolom, hogy ezt pont nem tiltani kellene, hanem megfelelően koordinált körülmények között alkalmazni. Mi éppen az ilyen és ehhez hasonló technológiákat hozzuk be az oktatásba, ahol az ilyen alkotóműhelyekben ki is lehet próbálni. Erre pedig szükség is van, mivel annak ellenére, hogy a fiatalabb generációk ezekkel az eszközökkel nőnek fel, sokféle tevékenységet nem is tudnak elvégezni rajtuk, annak ellenére, hogy másra is alkalmasak lennének, mint amire a fiatalabbak általában használják. Például nem feltétlenül ismerik a klasszikus szövegszerkesztő vagy táblázatkezelő programok használatát vagy a különféle tervezőprogramokat, holott ezekből ma már okoseszközre letölthető alkalmazás is létezik.
Mi a tanár szerepe egy ilyen oktatási környezetben, amikor már nem ő a tudás kizárólagos „kapuőre”?
A digitális alkotóműhelyünk csak egyfajta megoldás az órák szervezésére, de ezenfelül a tanár kollégák rengeteg olyan új módszertani megoldással ismerkednek meg, ami ahhoz kell, hogy át tudják adni a tudásukat a diákoknak.
Fotó: Czvitkovits Judit
Vagyis a tanár afféle idegenvezetőként kalauzolja a diákokat a digitális világban?
Valahogy úgy. A tanároknak el kell fogadnia, hogy ma már nem feltétlenül nekik kell átadni a konkrét tudást, hanem egy lépést hátralépve inkább mentorként kell segíteniük a diákok munkáját. Erre jó példa az alkotóműhely, ahol a diákok alkotnak, nem a tanárok, ők csak támogató szerepet töltenek be.
Ha a diák maga találhatja ki, hogyan kell megoldania egy feladatot, ezzel elérjük, hogy saját maga irányítsa a tanulási folyamatát. Ráadásul így sokkal maradandóbban rögzül a tudása, mintha valaki szóban mondaná el a törzsanyagot.
Mi a helyzet a tanulók figyelemküszöbével? Gyakran felmerülő téma, hogy a digitális eszközök és az állandó válaszkészség miatt a digitális bennszülöttek nehezen tudnak koncentrálni egy 45 perces órán keresztül.
Ez egy olyan probléma, amit nem az eszközök kérdése old meg, hanem a tanároknak kell olyan háttérszerepet is betöltenie, amelyen keresztül képesek irányítani a diákok figyelmét. Itt is fontos tényező az alkotás szerepe, mivel így nem az történik, mint egy „hagyományos” órán, ahol a tanár beszél, a diák pedig igyekszik figyelni és rögzíteni is a hallottakat.
Ehelyett, miután a diákok maguk találják ki a projektjeiket és ők viszik végig azokat, olyan fokozott, belülről fakadó figyelem kezd el működni náluk, amit nem kell mesterségesen fenntartani. Az alkotás vágyát próbáljuk felhasználni az oktatás során: azt tapasztaltuk, hogy a mostani fiatalok olyan dolgokban szeretnek részt venni, aminek látják az értelmét, ami kézzelfogható dolgokat eredményez. Ha valami elvont, fogalmi dologról beszélünk, az őket kevésbé izgatja, ha viszont azt látják, hogy itt és most, ma ezt és ezt meg tudtam csinálni, meg tudtam valósítani, ez pillanatnyi sikerélményt nyújt a számukra.
Akkor is, ha nem tudják, hogy mivel szeretnének foglalkozni?
Lényeges kérdés, amire a mi válaszunk az, hogy azok a fiatalok, akik úgy lépnek be a középfokú képzésbe, hogy nem tudják, mit akarnak, esetleg nem érdekli őket semmi – lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem tudják megfogalmazni, hogy mit szeretnének magukkal kezdeni. Itt viszont kapnak egy olyan lehetőséget, amiből tudnak építkezni, de az is előfordulhat, hogy olyan képességeikre derül fény, amelyekről korábban ők maguk sem tudták, hogy megvan bennük. Mi erre építünk és lehetőséget adunk nekik, hogy megvalósíthassák önmagukat, ha pedig ez sikerült, az említett sikerélmény képes továbbvinni őket az úton.
Fotó: Czvitkovits Judit
Hányféle területtel ismerkedhetnek meg közelebbről a diákok?
Ha csak ebben a műhelyben körülnézünk, majdnem 50, de lehet, hogy több szakmába is betekintést tudunk nyújtani. Hozzánk az általános iskola 8. osztálya után érkeznek a tanulók, de akár általános iskolásoknak, sőt, akár óvodásoknak is ki tudunk fejleszteni programokat. Ugyanakkor felnőttoktatás is zajlik nálunk, azt tapasztaljuk, hogy a felnőttek is egyre inkább szeretnek valami olyasmiben elmélyülni, ami kézzelfogható eredményeket hoz.
A BKSZC Digitális Közösségi Alkotóműhelye nemrég nyílt meg, de a Centrum ennél jóval kiterjedtebb, hány helyszínen folyik a képzés?
Összesen 13 tagintézményünk van jelenleg, ezek közül négyben működik olyan különleges tanterem, ahol a diákok például táblagépekkel dolgoznak, de vannak olyan, speciális módszertan szerinti órák, amikor a saját digitális eszközeiket is felhasználhatják egy-egy feladat megoldására, információszerzésre. Közel kilencezer tanulónk van, ennek körülbelül harmadát teszik ki a felnőttoktatásban részt vevők, ahol húsztól hatvanéves korig nagyon változatos az összetétel – ez egyébként a végzettségekre is igaz, az útkereső húszévesektől a többdiplomás szakmaváltásra készülőkig, vagy azokig, akik csak szimplán érdeklődnek egy-egy terület iránt.
Fotó: Czvitkovits Judit
Melyek a legnépszerűbb képzések, területek?
Vannak nagyon keresett képzéseink, például a lányoknál a fodrászat-kozmetika kifejezetten ez az ágazat, de a „fiúsabb” szakmák közül az asztalosokhoz járnak kifejezetten sokan.
A „lányos-fiús” szakmák még a mai napig ennyire elválnak egymástól? Nem érződik a változás szele?
Sajnos a mai napig van erre egy alapvető igény, de épp az alkotóműhely a jó példa, hogy a diákok sokszor észre sem veszik, ha a munkafolyamatok egy-egy része kissé „kilóg” a sorból. Itt a műhelyben vett részt foglalkozáson egy tanulónk, aki női szabónak tanul. Tanári segítséggel tervezte a műhelyben látható, világító LED-ekkel ellátott ruhát, amihez ő forrasztotta az elektronikai részt is, holott ez közelebb áll a villanyszereléshez, mint a szabászathoz. Ez jól példázza, hogy az alkotóműhelyi munkában úgy tudnak elmélyülni, hogy közben bele sem gondolnak, hogy „jaj én most egy fiús szakmához kapcsolódó dolgot csinálok”. De azt is látjuk azért, hogy ez a megkülönböztetés már nem válik el ilyen mértékben a fiataloknál: a „fás” szakmáinkkal kapcsolatban is egyre többen érdeklődnek a lányok, de programozónak is egyre többen tanulnak közülük. Említhetném az építészethez kapcsolódó képzéseinket is, itt is rengeteg olyan terület van, ami közelebb áll például a villanyszereléshez. A műhelyben látható okosotthon makettjéhez például a diákjaink csinálták meg a belső világítást és a szenzorokat is ők telepítették, ez pedig abszolút elektronikai tudást igényel.
LED-izzókkal dekorált ruhák (Fotó: Czvitkovits Judit)
Mi a helyzet a nyelvtudással? Ahhoz, hogy egy ilyen „kézműves” szakmában érvényesülni lehessen, nem árt tisztában lenni a legújabb módszerekkel, technológiákkal, amihez kulcsfontosságú az idegen nyelv ismerete is.
Egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a nyelvi ismeretek fejlesztésére is, illetve a mi tanulóink az alapvető nyelvtudás mellett a szakmájukhoz kapcsolódó nyelvi képzésben is részesülnek.
Gondolom, a tanároknak sem elég a statikus tudás, hiszen ezeken a területeken is folyamatos a fejlődés, hogyan frissítik az oktatók a tudásukat?
Erre is nagyon odafigyelünk, fontos, hogy a tanáraink is megfelelő képzéseket kapjanak, ráadásul, mivel akár az építészetben, akár a faiparban, de máshol is sok az új technológia, a tanárok esetében is kiemelten fontos, hogy foglalkozzanak az újdonságokkal is. Egyfajta szemléletváltáson kell átmennie az oktatásban dolgozó pedagógusoknak, de úgy látom, hogy egyre inkább felismerik: csak ezen az úton lehet a mai fiatalokkal foglalkozni és használható tudást adni nekik. Rengeteg saját képzési anyagot fejlesztünk, ennek az összeállításában is a kollégák vesznek részt: van egy saját digitális platformunk, amit külső szakemberek fejlesztettek, de a tartalmat a mi tanáraink töltik bele.
Fotó: Czvitkovits Judit
Milyen modern technológiai megoldásokkal ismerkedhet meg például egy fodrásznak vagy kozmetikusnak készülő diák? De arra is kíváncsi lennék, hogy az asztaloshallgatók egy úgynevezett okosasztalt is terveztek és meg is építették, mitől lesz okos egy asztal?
Az asztalba belső világítás is került, emellett egy sor szenzorral érzékeli, ha az ember közelít hozzá és bekapcsolja a lámpákat, így nem fogunk nekimenni éjszaka, ha kimegyünk a mosdóba. A fodrásztanulóink pedig például hajba fonható ékszereket terveztek, amiket 3D-nyomtatóval meg is alkottak és felhasználták. Ugyanígy készítettek sminksablont is, ami a mostanság divatos határozott szemöldök létrehozásához használható. A lényeg, hogy adott a technikai háttér, amihez a diákok találhatják ki, mire szeretnék felhasználni, és ezt hogyan tudják a saját szakmájukban hasznosítani. Ez azért is fontos, mert előfordulhat, hogy egy tanárnak eszébe sem jutna egy ilyen ötlet, a diákok viszont olyasmivel foglalkozhatnak így, ami érdekli őket.
Napjainkban egyre fontosabb a környezetbarát, fenntartható működés, ez mennyire van jelen az iskola működésében?
Abszolút látszik az igény erre, több óránkon is fontos téma a környezettudatos nevelés, az ökológiai lábnyomtól kezdve egy sor kapcsolódó dologig. Egyébként az alkotóműhelyben is ezt a szellemiséget követjük: nem használunk papírt, nem nyomtatunk papírra semmit, amit pedig lehet, azt újra felhasználjuk a 3D-nyomtatásnál, a CNC-gépeknél és a lézervágóknál is. Ha megnézzük az okosotthon makettjét, látszanak a dekorációnak használt kárpitdarabok, ezek is valamilyen ruhatervezési projektből maradtak hátra, de ahelyett, hogy kidobtuk volna, így használtuk fel.
Bánátfy Andrea az okosotthon-makettel (Fotó: Czvitkovits Judit)
Van valamilyen költsége annak, ha valaki itt szeretne tanulni?
Nincs, állami fenntartású intézményként működünk. Ahogy említettem, főleg az általános iskola nyolc osztályát elvégzők jönnek hozzánk tovább tanulni, jelenleg még szakgimnáziumnak vagy szakközépiskolának és szakiskolának nevezett képzési formában. Ez idén szeptembertől fog megváltozni, 5 éves technikumi , illetve 3 éves szakképző iskola lesz az új forma. Az első évben átjárható lesz a rendszer a technikum és a szakképző között, az ágazati képzés után után fognak szakmai oktatást kapni a tanulók. Ők később velünk együttműködő vállalkozásokhoz mehetnek szakmai oktatásra, ha már megszerezték a felhasználható tudást. A szakmai ismeretek mellett természetesen az érettségi megszerzéséhez szükséges tanulmányok elvégzésére is van lehetőség az úgynevezett közismereti tantárgyaknak köszönhetően, a szakmai képzés pedig államilag elismert OKJ-s végzettséget jelent. Ami az idősebbeket illeti: Magyarországon ma 2 szakma megszerzése ingyenes, a másodikat lehet felnőttoktatás keretében, esti vagy hétvégi képzésben megszerezni.
A megszerzett készségek mennyire „jövőállóak”, mennyire használhatóak fel hosszú távon?
A képzés során nagy hangsúlyt fektetünk rá, hogy olyan alapokat és használható tudást adjunk a hozzánk járóknak, hogy a szakmájukban később mindig – saját, belső motiváció alapján – keressék a legmodernebb fejlesztéseket és képezzék magukat. Ezt azzal is elősegítjük, hogy a nálunk végzetteket várjuk vissza, hogy tanítsák a mostani fiatalokat. Ezzel példaképpé is válhatnak, hiszen meg tudják mutatni, hogy az itt megszerzett tudással mit tudtak elérni. Így nem egy elképzelt, kitalált alakról van szó, hanem olyan konkrét emberekről, akik mindezt hitelesen tudják képviselni.
