Olyan sokszor bátortalanodunk el életünk során. Túl gyakran is. Mi garantálja, hogy döntéseink – melyeket másodpercenként hozunk meg – azt az eredményt hozzák, amire számítunk? Szóval, ha túl komolyan vesszük azt a „játszóteret”, ami az életünk, ha nem vagyunk kellőképpen „önzőek”, és mások irányítják az életünket, könnyen kaphatjuk magunkat azon, hogy pánikrohamokkal küzdünk, sőt depresszióval.
Müller Péter (fotó: Rácz Tamás)
Van benned valaki, aki nem depressziós! Nem szomorú, és nem kétségbeesett. Még a legmélyebb bajban is képes nevetni.
Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: „Van másik!”
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.
Müller Péter gondolatának folytatását elolvashatod az Illúzió Caféblog posztjában.
