Amikor 1971-ben az Egyesült Államok Kongresszusa nagy többséggel, kétpárti egyetértéssel megszavazta az esélyegyenlőségi alkotmány-kiegészítését, úgy tűnt, sima menet lesz, hogy az elkövetkező években az államok is ratifikálják olyan számban (38 állam részvételére volt szükség), hogy az valóban hatályba léphessen. A mai, Donald Trump nevével fémjelzett republikánusokat ismerve talán nehéz elhinni, de az esélyegyenlőségi alkotmány-kiegészítésért annak idején a republikánusok kezdtek küzdeni, akikhez később csatlakoztak a demokraták, hogy aztán egy idő után ők váljanak az ügy élharcosaivá. Azonban több éven át ez egy kétpárti ügy volt, amivel néhány renitenst leszámítva a republikánusok és demokraták nagy része is egyetértett.
Így volt ezzel Phyllis Schlafly is, az Illinois állambeli, hatgyerekes családanya és republikánus hobbipolitikus (ő maga használta ezt a szófordulatot), aki eleinte nem szentelt túl nagy figyelmet az alkotmány-kiegészítésnek, mert még ahhoz is jelentéktelennek tartotta, hogy egyáltalán ellenezze azt. Őt inkább a külügy és a nemzetbiztonsági ügyek, valamint az antikommunista harc izgatta, csakhogy a politika ezen terepét teljes mértékben a férfiak uralták akkoriban, akik még egy hozzáértő nőtől sem fogadtak el tanácsot. A Mrs. America című sorozat egyik kiváló jelenetében például egy nemzetbiztonsági megbeszélésen Schlaflyt kérték meg, hogy jegyzeteljen, mivel ő volt az egyetlen nő a teremben. Az esélyegyenlőség témája csak azután kezdte el mozgatni a fantáziáját, hogy rájött: nemzetbiztonsági kérdésekben biztosan nem rúghat labdába.
Phyllis Schlafly, a nő, akit előre leírtak
Amikor Phyllis Schlafly beszállt az esélyegyenlőségi alkotmánykiegészítés, vagyis az ERA (Equal Rights Amendment) elleni küzdelembe, a feministák nem tartották őt többre egy rossz viccnél. Bár a nő rendszeresen hivatkozott magára a csendes többség hangjának szószólójaként, ez a többség nem igazán látszott. Míg a feminista gyűléseken nők és az őket támogató férfiak tömegei jelentek meg, Schlafly mögött sokáig nem látszott egy igazi politikai mozgalom, így könnyű volt őt elintézni annyival, hogy ő csak egy elszigetelt őrült, akinek ugyan akad néhány hasonlóan őrült támogatója, de ennyi. Maga Schlafly a látványos hátország hiányát azzal magyarázta, hogy az ő támogatói nem tüntetésekre járnak, hanem az otthonukban nevelik a gyerekeiket, de ezt a feministák elintézték annyival, hogy üres alibizés csupán. Olyannyira komolytalannak gondolták, hogy a mozgalom leghíresebb tagjai (például Gloria Steinem) nyilvános vitára sem voltak hajlandók kiállni ellene, mert attól tartottak, hogy azzal csak azt üzennék, hogy komolyan vesznek egy futóbolondot.
Bukás bukás hátán
Schlafly azonban jóval több volt egy futóbolondnál, de erre csak évek múltán, túl későn jöttek rá az ellenfelei. Bár hat gyereket szült, sosem volt egy klasszikus háziasszony, ennek ellenére imádta annak mutatni magát. A házukban a fekete cseléd felelt a főzésért és a takarításért, ő maga pedig már a gyerekek születésének időszakában kacérkodott annak gondolatával, hogy bejusson a Kongresszusba. Kétszer indult a választásokon, egyszer 1960-ban, egyszer pedig 1970-ben, és az utóbbi választás során még azt is el kellett szenvednie, hogy riválisa – akit végül megválasztottak – nyilvánosan azt tanácsolta neki, hogy menjen vissza inkább a férje és a hat gyereke mellé háztartást vezetni.
Cate Blanchett Phyllis Schlafly szerepében (Fotó: Sabrina Lantos/FX)
Annak ellenére, hogy sosem választották képviselővé, az országos politikára nagy hatással volt 1964-ben megjelent könyve, A választás nem egy visszhang, amiből hárommillió (!) példány kelt el. Szakértők szerint a könyv sikere nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1964-ben a republikánusok Barry Goldwatert indítsák az elnöki székért, csakhogy a szenátor súlyos vereséget szenvedett a demokrata Lyndon B. Johnsontól, és ezzel nemcsak Goldwater, hanem Schlafly is partvonalra került. Azt, hogy mennyire nem volt egyszerű dolga a nőknek a politikában jól jelzi, hogy Goldwater memoárjában egy szóval sem említette meg Schlaflyt, akinél pedig kevesebben tettek többet az elnökjelöltté válásáért. A hetvenes évek elején a fentiek miatt Phyllis Schlaflyra már nem tekintettek politikai tényezőként, csakhogy néhány dologról megfeledkeztek: az évek során a nő számos befolyásos ismerősre, és komoly kapcsolatrendszerre tett szert, a vagyonos ügyvéd férje, Fred Schlafly anyagilag maximálisan támogatta a törekvéseit és olyan levelezőlistával rendelkezett hírleveleinek hála, amire sok nála jóval befolyásosabb politikus is csettintett volna.
Az esélyegyenlőség vajon mi?
Schlafly könyörtelenül használta ki, hogy a köztudatban nem tisztázódott megfelelően az esélyegyenlőség fogalma akkoriban (talán még ma sem), és nagyrészt félremagyarázások és álhírek tömkelegével kampányolt. Kedvenc szavajárása volt, hogy a ratifikálás után akár a nőket is behívhatják majd katonának, a válás után nem a nők kapják majd a gyereket, és a nők kénytelenek lesznek koedukált wc-kbe járni a férfiakkal együtt. Az esélyegyenlőségi alkotmánykiegészítés mégsem a fentiek miatt volt igazán fenyegető a Schlaflyvel szimpatizálók számára. Hosszas kampányolással sokakkal elhitette, hogy ha az új alkotmány-kiegészítés életbe lép, a háziasszonyoknak is kötelező lesz a munkaerőpiacon helytállniuk, márpedig ez sok olyan nőt félemlített meg, akiknek ehhez nem volt megfelelő, versenyképes végzettsége és tapasztalata, mert a tradíciók miatt egész életükben gyerekeket neveltek és a háztartást vezették. Bár senki nem kötelezte volna őket, hogy megmérettessék magukat a munkaerőpiacon, bőven elég volt nekik, hogy ezt elhitették velük, és egyre nagyobb tömegben álltak Phyllis Schlafly ERA-ellenes mozgalma mellé.
Phyllis Schafly az esélyegyenlőségi alkotmány-kiegészítése ellen tüntet Washington, DC-ben (Fotó: Bettmann Archive/Getty Images)
10 bicskanyitogató idézet Phyllis Schlaflytól
1. „A férfiak ne kezeljék hölgyekként a feministákat. Ehelyett kezeljék inkább őket olyan férfiakként, amilyenek lenni szeretnének!”
2. „A szexuális zaklatás a munkahelyeken nem jelent problémát az erényes nőknek”.
3. „Miért pont a szülők lennének a legalkalmasabbak arra, hogy eldöntsék, mi a legjobb a gyerekeiknek?”
4. „Ha egy nő rossz férfit választ magának, az nem a társadalom problémája. Ez csak az ő problémája.”
5. „Arra biztatom a fiatal nőket, hogy nézzenek körbe, és döntsék el, hogy magányos öregkort akarnak, vagy inkább arra vágynak, ami nekem megadatott, vagyis a 14 gyönyörű unokám jelentette örömökre”.
6. „A feminista mozgalom azt tanította a nőknek, hogy az elnyomó patriarchátus társadalom áldozataiként tekintsenek önmagukra. Az önként vállalt áldozatszerep nem jó recept a boldogsághoz”.
7. „A férfiak sokszor sokkal jobb munkát végeznek abban, hogy visszafojtsák és elrejtsék a dühüket, mint a nők. A feministák arcán például rögtön meglátszik”.
8. „A fogamzásgátlásról semmit sem szabadna tanítani az iskolákban. Vitán felül áll, hogy ez csak bátorítja a gyerekeket a szexuális aktivitásra.”
9. „Sok kiváló meleg él köztünk, akik nagyszerű állampolgárok satöbbi. Nem az egyes emberekről szeretnék döntést hozni. Viszont ha a szociálpolitikáról beszélünk, úgy gondolom, hogy nincs elég örökbefogadható gyermek. Úgy hiszem, hogy előnyt kell élvezniük az olyan családoknak, ahol egy anya és egy apa vállal életre szóló elköteleződést.”
10. „A nők hordják ki a kisbabákat, a férfiak pedig anyagilag támogatják őket ebben. Ha nem tetszik a rendszer, ahogy megteremtettek minket, szállj vitába Istennel.”
Nagycsaládos boldogság kontra magányos feminizmus
Schlafly előszeretettel bosszantotta feminista ellenfeleit azzal, hogy nyilvános beszédeit úgy kezdte, hogy megköszönte a nála tizenöt évvel idősebb férjének, hogy ott lehet. Kiváló, érzelmes szónok volt, és Donald Trumpot megelőzve a mondanivalóját előszeretettel felejtette el tényekkel alátámasztani. A feministákat boldogtalan, megkeseredett, magányos nőkként igyekezett körülírni, szemben az ő nagycsaládos boldogságával. Az ellenfelei közül sokan rendkívül képmutatónak tartották őt. A háziasszonyok gyöngye ugyanis a házimunkát a férje által fizetett cselédekkel végeztette el, ötvenévesen jogi egyetemre járhatott, ami szintén nem jellemző a konzervatív háziasszonyokra, választásokon indulhatott és politizált, ráadásul keresztül-kasul járta be Amerikát a választott ügy képviseletében, és amikor utazott, azt jellemzően a gyerekei és a férje nélkül tette. Igazi karrieristának tartották, aki abból csinált karriert, hogy betegyen az esélyegyenlőségnek és azoknak a feministáknak, akik sok szempontból olyan életet éltek, mint ő.
Sorozat kontra valóság
A nálunk az HBO GO választékában látható Mrs. America-t az amerikai történészek meglehetősen pontosnak és alaposnak tartják, de Schlafly ábrázolásával kapcsolatban azért megjelent egy-két kritika. Több vád érte a szériát amiatt, hogy Cate Blanchett dinamikus és sokszínű játékának köszönhetően szimpatikusabb és szerethetőbb lett annál, mint amilyen valójában volt, továbbá arra is kitértek, hogy a sorozat csak széljegyzetként kezeli Schlafly rasszizmusát, miközben a valóságban ez jóval hangsúlyosabban jelent meg az életében.
A legfőbb kritikákat azonban az egyik lánya és az életrajzírója fogalmazta meg. Mindketten élesen kritizálták például azt a jelenetet, amiben a férje, Fred (John Slattery alakításában) erőszakosan rámászik az egyik este, amikor a feleségének épp nincs kedve szexelni. Állításuk szerint a házasságuk szeretettel és tisztelettel teli volt, és ilyesmi sosem történt volna meg köztük, mivel végtelenül tisztelték és támogatták egymást. Kritizálták az anyai ridegség ábrázolását is, gyerekei szerint ugyanis az édesanyjuk sokkal melegszívűbb volt annál, mint ahogy a sorozatban megismerhetjük. Továbbá azt is felvetették, hogy a Mrs. America nem tér ki eléggé Phyllis mély vallásosságára, ami nagyban határozta meg az értékrendjét. Az azonban igaz, hogy Schlafly úgy volt a melegek házasságának nagy ellenzője, hogy közben az egyik fia, John maga is meleg volt.
Donald Trump nőben
Phyllis Schlafly nagy sikere volt, hogy kitartó munkával és sok hazudozással elérte, hogy végül az esélyegyenlőségről gondoskodó ERA-t nem ratifikálták a szükséges számú államban, hiába tolták ki a határidőt három évvel. Élete során 28 könyv szerzője, társszerzője vagy szerkesztője volt, rendszeres vendége volt a televíziók és rádiócsatornák műsorainak, gyakorta publikált újságokban véleménycikkeket, és ha szükség volt egy enyhén szélsőjobbos, de kifinomult modorú véleményvezérre, rá mindig lehetett számítani.
Phyllis Schlafly a Family Research Council 2007-es washingtoni rendezvényén (Fotó: Brendan Smialowski/Getty Images)
Ha esetleg nem értenénk, hogy miért támogatott rengeteg nő egy olyan nőt, aki pont az ő esélyegyenlőségük ellen küzdött, nem kell túlságosan visszamennünk a múltba ahhoz, hogy hasonló példát találjunk. A köztudottan szexista és nőgyűlölő Donald Trumpot például az Amerikában élő és szavazó fehér nők 52%-a támogatta a 2016-os elnökválasztáson (más számítások szerint ez inkább 47% volt, de ez még így is egy kényelmetlenül magas szám). Trump amúgy óriási kedvence volt Phyllis Schlaflynak, aki azonban azt már nem élhette meg, hogy a kedvencét elnökké válasszák: 2016 szeptemberében, 92 évesen hunyt el, két hónappal Donald Trump történelmi sikere előtt. Az esélyegyenlőség elleni küzdelem bajnoka azzal vigasztalódhatott, hogy Trump részt vett a temetésén, sőt beszédet is mondott.
A Mrs. America című sorozat az HBO GO-n látható.
