Míg Magyarországon enyhülnek a koronavírus kapcsán bevezetett korlátozások, Skóciában még szinte minden zárva, és továbbra is dübörög a #maradjotthon kampány. Szorgalmasan be is tartom a szabályokat, de észrevettem, hogy a járvány megjelenése óta a nap jelentős részében valamilyen képernyőt bámulok: filmeket/sorozatokat nézek, videochat-elek a szeretteimmel, könyvet olvasok a tabletemen, vagy épp blogot írok… Ezt a szemem is kezdte megérezni és már napközben is egyre fáradtabbá, érzékenyebbé vált.
Könyvcsere szobaként funkcionáló telefonfülke Skóciában (fotó: magyarorszagontul.cafeblog.hu)
A felismerést követően igyekeztem képernyőmentes elfoglaltságokat találni, és közben papíralapú olvasmányokra váltani, de mivel könyvtárba járós vagyok, saját példányom alig akad. A könyvtár viszont most zárva, ahogy az adományboltok is, ahol fillérekért lehetne könyvekhez jutni. Nagyobb összegekkel most nem szerettem volna terhelni a pénztárcám, de szerencsére nem is kellett, hiszen ekkor jött velem szembe ez a régi telefonfülke a szomszéd faluban. Csilla teljes történetét és a fülkéről készült fotóit megnézheted a magyarorszagontul.cafeblog.hu-n!
