19 éves voltam anno, amikor elkezdtem dolgozni. Az első munkahelyem egy élelmiszer-áruház volt, ahol kezdetben az üvegvisszaváltóban ténykedtem, később pénztáros lettem. Amikor belevágtam a dologba, azt gondoltam, sima ügy lesz, számolni tudok, a vevőkkel való kommunikáció sem okoz problémát, mi baj történhet? Egy hét után aztán már tudtam, hogy a dolog legnehezebb részével nem számoltam – konkrétan azzal, hogy egész nap állni kell majd, és műszak végére bizony úgy fogom magam vonszolni, mint egy nyugdíjas csiga. Szóval gyorsan beszereztem egy jó drága és kényelmes edzőcipőt meg egy gyógypapucsot, és a kettőt váltogatva próbáltam átvészelni a kereskedelemben töltött éveket.
Aztán a főiskola elvégzése után az újságírás felé vitt az utam, azóta szerencsére nem kell egész nap ácsorognom. Viszont kedvenc szabadidős tevékenységem a kirándulás, és az edzőtermi kardio gépeket is elég sokat koptatom, úgyhogy a lábaim továbbra is rendes igénybevételnek vannak kitéve. A különbség az, hogy így, negyvenen túl már igyekszem sokkal tudatosabban ápolni őket.
Ezért is csillant fel a szemem, amikor alkalmam nyílt kipróbálni a Cedralex frissítő lábápoló krémjét. Az ígéret az volt, hogy kellemesen hűsíteni fogja a bokától combközépig bekent lábaimat, ami azért is hangzott jól számomra, mert a térdeim elég rozogák, kíváncsi voltam, segít-e ezen is a készítmény.
Egy könnyű mentolos-citrusos wellness a lábaknak
Az első megkönnyebbülést a krém könnyű állaga jelentette. Nyári melegben minden sűrű, viszkózus krémet nehezen viselek a bőrömön, de szerencsére ez a lágy, akvamarin színű gél pillanatok alatt beszívódott, és nem hagyott maga után ragacsos érzést, ami miatt már be is írtam neki az első piros pontot. Pár perc elteltével aztán elkezdtem érezni, hogy szépen, finoman hűsítieni kezdi a lábamat, és ez az érzés lassan egyre intenzívebbé vált, enyhülést hozva fáradt végtagjaimnak. Ennyit az első benyomásról.
A dolog legjobb része azonban hosszú távon – nagyjából egy hét használat után következett. Egyrészt azt vettem észre, hogy a rendszeres használat nyomán a lábaim valahogy könnyedebbek, jobban bírják a strapát – beleértve a térdemet is. Ráadásul a lábszáram állandóan száraz bőrét is szépen helyrehozta ez a krém, aminek külön örülök, inzulinrezisztensként ugyanis rettentően sokat küzdök a bőröm megfelelő hidratálásával, és ez a termék ebben is segítségemre volt.
Bele sem gondolunk, micsoda igénybevételnek tesszük ki a lábainkat, amíg sajogni nem kezdenek. (Fotó: Profimedia)
És még egy dolgot fontos kiemelnem: a kellemesen üde, egyáltalán nem tolakodó illatot, ami az összetevők listája szerint a a mentol mellett a korzikai cédrátnak köszönhető. Ami a 150 milliliteres kiszerelést illeti, én úgy becsülöm, nekem nagyjából két hétre elegendő ez a mennyiség, ha továbbra is reggel és este használom. Igazság szerint lehetne gyakrabban is, de napközben annyira elvisznek a teendőim, hogy eszembe sem jut ezzel bíbelődni, de szerencsére napi két használatért is nagyon hálásak a lábaim.
Végül pedig ami a termék árát illeti: nem olcsó, de ahogy körbenéztem az interneten, meglepően nagy szórást találtam e téren. Van, ahol több, mint 4 ezer forint egy tubus, máshol 2790-ért is megkapni. Szerintem nagyon megéri egy próbát tenni vele, ha te is adnál neki egy esélyt, nézz körbe alaposan az árak tekintetében, és akár 1500 forintot is spórolhatsz.
Szponzorált tartalom
