– Danikám, mosd meg jól a kezed, szappannal!
– De anya! Meddig kell még kezet mosni? Már vége a járványnak, járok oviba, apa is megy dolgozni. Meddig kell még?
– Danikám, a vírus előtt nem mostunk kezet? Ugyanígy mostunk, csak nem ennyi ideig. Kezet mosni továbbra is kell!
– De minek? Nem is koszos!
– Tudod, hogy van olyan piszok, ami nem látszik.
– Ezt nem értem!
– Láttál már porszemet?
– Még nem. Csak azt láttam, hogy poros a polc, és néha porcicák gurulnak az ajtó mögött. De ezek sok porszemből állnak, ugye?
– Igen. Egy porszem olyan kicsi, hogy rendszerint nem látható. Tudod, mikor látszik? Ha besüt a nap az ablakon. Ilyenkor csillogva táncolnak az apró porszemek a fényben.
– Ilyet már láttam!
– Vannak azonban kisebb dolgok is, amiket csupán a szemünkkel már nem látunk.
– Akkor honnan tudni, hogy vannak?
– Nagyapa, amikor nem jól látta a betűket, kapott szemüveget, ami megnagyította őket, és ismét tudott olvasni.
A teljes történetet ide kattintva, Mesetarisznya Caféblog oldalán olvashatod.
(Kiemelt kép: Unsplash)
