A legtöbb időt az internet segítségével nyerem mostanában. Szinte bármit el lehet intézni online, és én élek is ezzel a lehetőséggel, amikor csak tudok. Vásárolok, ügyeket intézek, programot szervezek, társasági életet élek, de mindezt a nagymamámtól örökölt takarékos szemlélettel és szigorú beosztással. Körülbelül egy fél éve álltam rá a tudatosabb netes időfelhasználásra, és úgy érzem, egészen jó eredményeket értem el az alábbi praktikákkal.
Körülbeül fél éve már szinte minden bevásárlást neten intézek, és rengeteg időt takarítok meg így. (fotó: profimédia.hu)
1. Online nagybevásárlás – mindent egyszerre
A legtöbb időt azzal nyerem, hogy a bevásárlásaimat nem az üzletekben intézem, hanem a webshopokban. Nem kell utazgatnom, parkolnom, majd rohangálnom a végeláthatatlan polcsorok között, ahogy sorban állnom sem kell a pénztárnál és elviselnem, hogy a nyakamba szuszognak közben. Gyakorlatilag már mindent az internetről rendelek az élelemtől és háztartási szerektől kezdve a műszaki cikkeken át a ruhákig bezárólag, shoppingolni pedig csak kedvtelésből megyek például egy délutáni program keretében a barátnőmmel. A netes bevásárlást sem rendszertelenül végzem: heti egy alkalmat szentelek rá, hogy feltöltsem kajával a hűtőt és megvegyem a lefogyóban lévő háztartási kellékeket. Ruhát és egyéb dolgokat pedig havonta csak egyszer vásárolok. Nem számoltam még ki, de úgy sejtem, hogy legkevesebb havi 8 órát takarítok meg ezzel.
2. Egygombos fizetés
Ha már online vásárlásról volt szó… Itt is akadnak olyan praktikák, amikkel időt tudok spórolni. Például ha a bejáratott, megszokott shopokban elmentem a bankkártyám adatait, a vásárlás végén nem kell több percet azzal bíbelődnöm, hogy bepötyögöm a rajta található több sornyi számot, hanem egyszerűen csak klikkelek egyet, és már meg is történt a fizetés. Ugyanezt a módszert használom egy sor szolgáltatónál is, ahol előfizetésem van (például Netflix, Spotify, HBO), és a színház- és koncertjegyeket, a busz- és vonatjegyeket és bérlet-vásárlást így intézem már jó ideje.
3. Számlafizetés a villamoson
Bár több szempontból kényelmesebb, a városi autózással végképp felhagytam, és átálltam a közösségi közlekedésre. Olcsóbb, gyorsabb, biztonságosabb. Emellett azt a napi 2×15 percet, amit villamosozással töltök a munkahelyem és lakásom között, nagyon hatékonyan ki tudom használni. Általában ilyenkor fizetem be a különféle számlákat a netbankon keresztül, elintézek kisebb-nagyobb vásárlásokat, vagy a napi programomat gondolom át és jegyzeteket készítek. Amíg autóval jártam, ezeket a feladatokat a nap többi részében kellett elintézni, ami átlagosan negyed óra plusz elfoglaltságot jelentett. Ezt a negyed órát inkább az irodaház tetőteraszán töltöm egy forró kávéval a kezemben, és a város panorámájában gyönyörködöm. A munkanap fénypontja ez, és kitűnő feltöltődést nyújtanak ezek a percek.
4. Levelezés naponta egyszer
A következő egy nagyon egyszerű és hatásos módszer, amivel naponta körülbelül 20 percet takarítok meg (nem mellesleg egy jó adag stressztől is mentesít). Bevezettem azt a szokást, hogy az e-mailjeimet csak kétszer nézem meg: reggel kilenckor és délután háromkor, és minden levelezést ebben a két időpontban bonyolítok le. A bejövő e-mailekre beállítottam egy automatikus választ, amelyben megüzenem a feladónak, hogy köszönettel vettem a üzenetét, a válaszra a délelőtti vagy a délutáni időpontban számítson. Sokkal kevesebbet lógok így a neten, nem kapom fel a telefonomat azonnal, ha levelem jön, egyszóval kényelmesebb, nyugisabb így a napom, és jóval hatékonyabb is.
5. Social média mértékkel
Nagyon leköt és beszippant a social média, és ha nem figyelek, órákra is képes vagyok elmerülni a közösségi oldalak bejegyzéseinek olvasgatásában. Egyszer összeszámoltam, hogy aznap több mint 3 órát nézegettem, hogy milyen sütit sütöttek a barátnőim, hol nyaralnak éppen, mit kaptak a pasijuktól szülinapra, és hogy hány kilométert futottak le reggel a szigeten. Megdöbbentett ez a szám, és elhatároztam, hogy ezután naponta maximum 20 percet fordítok az online társasági életre, és inkább hús-vér alakjukban tartom a barátaimmal a kapcsolatot. Csodák csodája, nem pártoltak el tőlem, és hamar hozzászoktak, hogy bármilyen „nagy horderejű” dolgot is raknak ki az üzenő falra, én arra csak délután reagálok. Ellenben szinte bármelyik nap kapható vagyok egy közös programra velük – hiszen nem a neten pazarlom el az erre szánt időt…
