Az aszexuálisoknak semmi bajuk nincs a szexszel és cölibátust sem fogadtak

„Azért is mesélek a történetemről, mert jó lett volna, ha nem 36 éves koromban ér a felismerés, ha korábban el tudok olvasni egy témába vágó cikket, ha tudtam volna beszélni egy aszexuálissal, ha korábban rájövök, hogy mások is járnak hozzám hasonló cipőben. Ha nem kellett volna olyan keresetlen tanácsokat hallgatnom tizenévesen, hogy csak túl fiatal vagyok, majd később fognak érdekelni a fiúk, jönni fog az. Később pedig olyanokat, hogy biztos leszbikus vagyok, csak nem merem felvállalni, vagy biztos rossz tapasztalatok értek, és félek a férfiaktól.”

– Sulyok Viktória mondja mindezt, aki a Magyar Aszexuális Közösség egyik oszlopos tagja, és azon kevesek egyike, aki névvel és arccal vállalja, hogy aszexuális.

Az úgynevezett szürke zóna

Viki azzal kezdi, hogy az aszexualitás körül még mindig rengeteg a tévhit, sokan összekeverik az önmegtartóztatással, a frigiditással, míg megint mások egy gyerekkori traumához kötik. Csak 36 éves korában – amikor egy cikk rávilágított számára, hogy létezik egy ilyen kategória, mint az aszexualitás – jött rá, hogy ő maga is ebbe a csoportba tartozik.

Pontosabban a felnőtt lakosság kb. egy százalékába, ők azok, akik ritkán vagy egyáltalán nem tapasztalnak szexuális vonzalmat mások iránt. Az aszexuálisok.

Róluk a társadalom nagy része, főleg itthon, ahol nyitottságra buzdító mesekönyveket darálnak be, nem is tudja, mit gondoljon, és ezen az sem sokat segít, hogy mindennapjaink részét képezi a szexualitás. Ott van a filmekben, a hétköznapi hirdetésekben, a neten felugró explicit pornós tartalmakról nem is beszélve. Érthető, ha egy ilyen intenzív, mindent átitató jelenlét mellett sokan nehezen tudják megérteni, hogy valakiben nincs szexuális vonzalom, számára nem a szex a prioritás csúcsa, vagy nem úgy áll hozzá, ahogy a nagy átlag. Az aszexualitás még ma is annyira szürke zóna, hogy a megközelítése, kategorizálása, a szakembereket is megosztja: van, aki szerint egyfajta zavarról, míg mások szerint egyszerűen a szexuális orientáció egyik fajtájáról van szó.

„Az emberek nagy százalékát éri trauma, szexuális abúzus és mégsem változik meg a szexuális orientációja. Ismerek egy rakás olyan nőt, akit korábban megerőszakoltak, mégsem lettek melegek vagy aszexek. Persze, lehetséges verzió az is, hogy egy traumatizált nő elkezd félni a szextől, vagy a férfiaktól, de ez nem azt jelenti, hogy a szexuális orientációja változott meg” – magyarázza Viki, aki idejétmúlt megközelítésnek tartja, hogy az aszexualitás mögött valamilyen trauma húzódik. Ezzel egyetért a 23 éves Gábor is (a nevét megváltoztattuk, a szerk.), aki szintén aszexuálisnak vallja magát. Szerinte a saját esete is azt igazolja, hogy nem kell trauma, hormonprobléma ahhoz, hogy az ember ne vonzódjon szexuálisan másokhoz.

Sulyok Viktória

„Az aszexuálisok többsége nem problémaként gondol rá, hanem egy állapotra, ami nem rontja az életszínvonalukat, se rosszabbá, se jobbá nem teszi azt. Olyan emberek vagyunk, mint bárki más, hiszen az aszexualitással élők többsége is ugyanolyan érzelmi igényekkel, szükségletekkel élnek, mint a szexuális közösség tagjai. Vagyis ugyanúgy vágyhatnak társra, romantikus kapcsolódásra, ahogy az is előfordulhat, hogy inkább egyedül, partner nélkül érzik jól magukat” – mondja Viki, és ez egybevág azzal a leírással, ami az Asexual Visibility and Education Network oldalon található. Ezt egy David Jay nevű egyetemista hozta létre 2001-ben, és kezdte el így az aszexualitást mint szexuális orientációt bevezetni a közbeszédbe.

Az oldal hasznos információkat, kapaszkodókat és egyben biztonságos helyet, közösséget nyújtott (és nyújt ma is) azok számára, akik aszexuálisként gondoltak magukra, vagy pont ellenkezőleg, az oldal segítségével jöttek rá, hogy ők is azok. Sokak számára ugyanis ez a site adta meg az aha-élményt, biztosította őket afelől, hogy nem egy eltitkolni való problémájuk van, hanem egyszerűen csak más a szexuális orientációjuk, mint a többségnek. 

Az aszexualitás azóta sem egy agyonkutatott terület, de azért jócskán akadnak olyan tanulmányok, amelyek arra jutottak, hogy szexuális orientációról, és nem gyógyítható rendellenességről van szó. „Ez egy olyan fogalom, amely a legtöbb ember számára annyira idegen, hogy sokan, amikor találkoznak vele, úgy vélik, valamilyen kóros magyarázatnak kell lenni mögötte” – mondja a WIRED magazinban Lori Brotto, pszichológus és nőgyógyászati ​​docens a British Columbia Egyetemen. Ebben a cikkben azt is leírják, hogy ugyan nincs végleges bizonyíték arra, hogy a hormonoknak semmi közük az aszexualitás kialakulásához, az eddigi kutatások azonban azt mutatják, hogy a vizsgált aszexuálisok többsége normálisan élte meg a pubertáskort, és nem voltak hormonális vagy egyéb fizikai problémái. Sőt, Brotto tanulmányából az is kiderül, hogy az aszexuális nők izgalmi reakciói, már ami a fizikális részét illeti, nem különböztek a többi nőétől.

A modell Yasmin Benoit, aki egyben aszexuális aktivista és pont azt tűzte ki céljául, hogy eloszlatja a tévhiteket, pedig úgy fogalmaz a Teen Vogue-ban, hogy az állítás, miszerint az aszexualitás mentális és/vagy fizikai rendellenesség, hihetetlenül káros, hiszen hamis diagnózisokhoz, felesleges gyógyszeres kezelésekhez, valamint a aszexuális emberek megtérítésére való kísérletekhez vezethet.

A magyarázatát egy példával is szemlélteti, eszerint a szexuális anorexia, vagy hipoaktív szexuális vágy rendellenesség (HSDD) valóban betegségnek mondható, hiszen az érintettek problémának élik meg, hiányzik számukra, hogy szexuális vágyat érezzenek mások iránt. Az aszexuálisoknak viszont nincs ezzel gondjuk, arról nem beszélve, hogy többségüknek libidója is van, de erről majd később.

Amikor mások jobban tudják, mi kell neked…

Ha valamitől szenvednek az aszexuálisok, az nem a másokkal való szex hiánya, hanem amikor félreértik, stigmatizálják, meg akarják változtatni őket. Utóbbi például szorosan összefügg azzal, hogy az aszexuálisok körében a mentális egészségi problémák gyakoribbak. Legalábbis erre jött rá Brotto, amikor 806 férfit és nőt vizsgált a témában. 2013-ban a Psychology & Sexuality nevű folyóiratban publikálta az eredményeket, és megállapította, hogy a mentális problémák valószínűleg a megbélyegzés és az elszigeteltség következtében alakulnak ki.  Ugyanez egyébként megfigyelhető a transzneműek csoportjában is, akik között a meg nem értettség és a stigmatizálás eredményeképp, kiugróan magas a depresszió és az öngyilkosságok száma. Tény, hogy az aszexuálisokat sehol sem üldözik úgy, mint egyes országokban a melegeket vagy a transzszexuálisokat, de az egyáltalán nem ritka, hogy kinevetik őket, egyfajta sajnálattal fordulnak feléjük.

A kanadai Brock Egyetem a felméréséből is az derült ki, hogy a megkérdezettek negatívan értékelték őket, szerintük az aszexuálisok kevésbé tűnnek emberinek. 

„Ilyen nincs, majd kinövöd”– mondták páran Gergőnek, amikor az aszexualitásáról beszélt a környezetének. Szerencsére azonban nem ez volt a többségi reakció, és mivel ma már jóval több információ áll a rendelkezésünkre, mint akár 10 évvel ezelőtt, ezért Gábornak könnyebben jött a felismerés, a pozitív megélései pedig azt is mutatják, hogy a fiatalabb generáció már jóval nyitottabban, elfogadóbban gondolkodik mások szexuális orientációjával kapcsolatban.

Viki úgy véli, az átlagos megítélést az is befolyásolja, hogy a mai napig kimondottan erős a társadalmi nyomás a klasszikus, monogám kapcsolatok kialakítására. Ennek oka az amatonormativitás, az az elterjedt elképzelés, amely szerint minden ember egy romantikus szerelmen alapuló, kizárólagos, hosszú távú, monogám kapcsolatra törekszik, és ez a fajta kapcsolat mindenki számára kielégítő. Viki és még sok aszexuális viszont más alternatívákban gondolkodik, ez pedig ijesztő lehet azok számára, akik a kimondatlan szabályok szerint építik ki a párkapcsolataikat: azaz randiznak, szexelnek, szerelmet vallanak egymásnak, örök hűséget fogadnak, majd kutyát, gyereket és egy rakás hitelt vállalnak közösen.

Viki sose érezte magáénak mindezt, ő a queerplátói kapcsolatban hisz, ami azt a szoros érzelmi kötődésen alapuló kapcsolatot jelöli, két vagy több ember között, amely mély érzelmi kötődésen, egymás támogatásán alapszik, de az alapja nem a romantikus szerelem. Na, ezzel viszont sokan végképp nem tudnak mit kezdeni. Ahogy azzal sem, hogy az aszexuálisoknak van libidójuk.

A papoknak is van, aztán mégsem szexelnek… (?)

„Az alloszexuálisak számára – mivel vonzódnak egymáshoz – fontos, hogy a szexuális aktust partnerrel éljék meg, de nekem ez nem hiányzik, magammal szexelek, és ez  teljesen kielégítő a számomra” – teszi helyre Viki a libidókérdést. Vagyis az  aszexuálisoknak vannak hormonjai, mint mindenkinek, így sokuknak libidója is.

Nem ritka, hogy maszturbálnak, akadnak olyanok, akik valamilyen oknál fogva szexelnek, és élvezik is. Néhány aszexuális ember pedig romantikusan vonzódik másokhoz, de nem szexuálisan.

Az előbbi tévhit szinte kéz a kézben jár a következővel, miszerint az aszexualitás egyenlő a cölibátussal vagy a szex-absztinenciával. Valóban hasonló módon, a szexmentes létben nyilvánulnak meg, azonban hiba ezeket összemosni, hiszen teljesen más okok, motivációk húzódnak meg mögöttük. A legtöbb aszexuális ember számára a szexualitásuk ugyanis azt jelenti, hogy nem érdekli őket a szex más emberekkel, de ez az orientációjukból, nem pedig a szexuális viselkedésről alkotott elképzeléseikből, vallási hitüknek való megfelelésükből fakad. Vagyis a cölibátus életmódbeli választás, de az emberek nem döntenek a szexuális orientációjukról, derült ez már ki sok kutatásból.

Folytatva a tévhitek sorát, az aszexuálisok még csak nem is azért élnek szex nélkül, mert nem kellenek senkinek. Vagy mert megkeseredtek a sok csalódástól.
„Gyakori tapasztalatom, hogy azok a nők, akik időszakosan nincsenek kapcsolatban, félreértenek, és azt gondolják, hogy összekacsinthatnak velem, mert majd én is azt mondom: Bizony, azért vagyok egyedül, azért nem szexelek, mert a férfiak mind disznók, nem lehet közöttük egy normálist találni.

 – mondja Viki és hozzáteszi: „Sokan, akik azt mondják, elfogadják az aszexeket, igazából csak azokat fogadják el, akik valameddig egyedül élnek.” 

A megkérdezettek szerint az sem ritka, hogy a vonzódás hiányát azzal magyarázza a környezet, hogy az illető biztos azért vágytalan mások iránt, mert még nem találta meg a neki való férfit/nőt. Érdekes megközelítés, hiszen (jobb esetben) egy meleg férfinak sem mondjuk azt, hogy csak azért van férfival, mert még nem találkozott egy valamirevaló nővel. Gergő kiemeli, hogy az aszexuális férfiaknak talán még nehezebb elfogadtatni magukat, hiszen az allocentrikus társadalomban megdöbbentő, egyenesen hi-he-tet-len, hogy egy férfi nem kívánja a szexet. Senkivel sem.

Pedig Viki és Gergő sem vágyik arra, hogy mással szexuális kapcsolatot létesítsenek. Aromantikusnak vallják magukat, így a klasszikus értelemben vett kapcsolat sem hozza lázba őket.

Te biztos aszex vagy? Nem is tűnsz annak!

Annak ellenére, hogy a legtöbb ember nem sokat tud az aszexualitásról, mégis egész konkrét elképzelésük van arról, hogy milyenek az aszexuális emberek. Erre Viki is rákontrázik, gyakran kapta meg ugyanis, hogy ő biztos nem aszexuális, mert nem úgy néz ki. Ahogy az amerikai Yasmin is azt írja cikkében, hogy sokszor hallotta másoktól, fekete nőként és modellként, aki szexi fehérneműkben pózol, nem néz ki úgy, mint egy aszexuális. 

„A sztereotípiák szerint kínos, fehér srácok vagyunk, akik túl sok időt töltenek a közösségi médiában, és valószínűleg nem elég vonzóak ahhoz, hogy szexuális partnert találjanak, ha szeretnének. Ha pedig elég csinosak vagyunk, akkor arra figyelmeztetnek minket, hogy ne adjunk félreérthető jeleket” – magyázza Yasmin, és Viki is hasonló élményről számol be: „Volt, aki, megkérdezte, miért hordok miniszoknyát, ha nem akarok tetszeni a férfiaknak? »Mert bazdmeg, tetszik«– lett volna rá a profán válaszom, de inkább csak annyit mondtam, hogy magam miatt” – meséli Viki, és érezhetően ideges lesz, még a szituáció emlékétől is.

Érthető az indulata, hiszen ahogy nincs „heteró típus”, úgy az aszexuálisakat sem lehet ilyen módon kategorizálni. Az életkoruk, hátterük, érdeklődési körük, megjelenésük és tapasztalataik változók, akárcsak bármely más szexuális irányultsághoz tartozóknak.