Mikor kezdődtek a súlyproblémák?
Már kisgyerekként is kicsit puffancs voltam. Elhízva nem voltam, de volt rajtam egy kicsi, húsos voltam, erősebb alkatúnak mondtak mindig. Gyerekkoromban sok gumicukrot, fagyit, csokit ettem, és gyakran cukros üdítőket ittam. Nem szerettem sem a húst, sem a zöldségeket, főzelékeket. Amikor nagyjából 20 évesen kikerültem a szülői kontroll alól, még inkább elengedtem magam, dohányoztam, italoztam.
Nem is érdekelt, hogy kúsznak fel a kilók?
Nem, nem foglalkoztam vele, sőt, igazából büszkén mutogattam a pocakomat, ahogy mindig egyre nagyobb és nagyobb. Egy pár évig büszke pocakos voltam, aztán persze elkezdett zavarni, nem éreztem jól magam a bőrömben, és komplexusaim is lettek. Ha valaki azt mondta, hogy pufi vagy dagi vagyok, akkor nagyon megsértődtem. Persze tudtam én is, hogy nem vagyok sportos, de azért fájt, amikor rávilágítottak. Kipróbáltam én is ezeket a csodadiétákat, és le is ment vele 5 kiló gyorsan. Motivációnak jó volt, de azért tudjuk, hogy az inkább víz volt és nem zsír.
Mi vetett véget ennek az életmódnak?
Nem éreztem jól magam a bőrömben, emlékszem, hogy ha társasággal voltam valahol, állandóan a pólómat húzgáltam, hogy ne látszódjon annyira a pocakom. Persze a külső mellett az is szerepet játszott, hogy a saját cipőmet is alig tudtam bekötni a hasam miatt, és ha lépcsőn kellett felmennem valahova, abba kis híján belehaltam. Ez 7 éve volt, ekkor 93 kiló voltam. Mindemellett éreztem is, hogy valami nincs rendben, kicsit hipochonder is vagyok, egyre többször mértem 140-150 környéki vérnyomást és 100 fölötti nyugalmi pulzust. Elmentem a háziorvoshoz, aki csinált egy EKG-t, mert néha éreztem, hogy mintha erősebben bedobbanna a szívem. Megcsinálta a doktornő, azt mondta, hogy nincsen baj, nem volt szívinfarktusom, de azért elküld egy terheléses EKG-ra, mert valami görbe nincs rendben.
Hogy ment a terheléses vizsgálat?
Csúnyán leszerepeltem. A vizsgálattal is várni kellett egy kicsit, mert annyira izgultam, hogy a doktor úr nem merte elkezdeni, mert 180 környékén volt a vérnyomásom. Kicsit lefeküdtem, relaxáltam, a vérnyomásom lement 140 környékére, ekkor tudtuk elkezdeni a vizsgálatot. Kiderült, hogy nagyon rossz állapotban vagyok, az állóképességem nulla. A vizsgálat során egy futópadon kell sétálni, aztán futni, majd a pad sebességét és dőlésszögét változtatja az orvos folyamatosan, hogy megnézze a szív működését terhelés közben. Nálam egyetlen dőlésszöget se tudott hozzáadni, mert annyira hamar kifulladtam. Ha jól emlékszem, összesen fél percet futottam nagyon kocogós tempóban, utána nem bírtam tovább. A futópad után volt egy szívultrahang, amikor az orvos mondta, hogy az egyik kamrában nagyobb a nyomás a kelleténél, ami jelenleg nem gond, de 10 év múlva az lesz, ha nem változtatok. Közölte velem, hogy le kell adnom pár kilót. Helyeseltem, hogy igen-igen, 10 kilót, mire ő azt mondta „jó lesz az 20-nak is”. Így indult el, de persze nem egyik napról a másikra ment a változás, ki kellett alakulniuk az új szokásoknak.
Gondoltad, hogy ennyire rossz a helyzet?
Ennyire nem, mert ekkor már elkezdtem változtatni, konditerembe is jártam, de nem futottam, és még dohányoztam is. A kondihoz meg nem kell az a fajta állóképesség, ami egy ilyen terheléses vizsgálathoz. Akkor még élt édesanyám, és az étkezésre is nehezebb volt figyelni, nehezen álltam meg a főztjeit. Sajnos a túlsúly és az ezzel járó betegségek, szívproblémák, cukorbetegség őt is érintették.
Először tehát elkezdtél terembe járni. Ezen kívül milyen lépésekkel váltottál életmódot?
Először leraktam a cigit, bár egy rövid időre még visszaszoktam sajnos, végül sikerült. Szobabiciklizni kezdtem, de azt mindig borzasztóan untam. 2013-ban eldöntöttem, hogy futni fogok. Nem tudom, honnan jött az ötlet, mert előtte soha nem futottam, még a tesiórán is mindig belesétáltam a 400 méterbe is, de valamiért szimpatikus volt. Érdekelt, hogy milyen lehet több kilométeren keresztül bírni a futást. Nem kell hozzá sok pénz, csak egy jó cipő, aztán kész.
Hogy ment az első alkalom?
Egy áprilisi délután azt gondoltam, hogy na, akkor most nekikezdek. Elindultam, hogy milyen jó leszek, aztán egy pár perc után bele kellett sétálnom, mert nem bírtam. Borzalmasan ment a futás, kapkodtam a levegőt, a szívem zakatolt, összesen 20 percet töltöttem kint. Azóta egy „csak azért is” ember lett belőlem, az élet más területére is kihat, ami nem megy, azt addig gyakorlom, míg nem sikerül. Eleinte 2-3 kilométereket futottam, amikor ez jól ment, mentem 5 kilométert, aztán amikor az is könnyen ment, lefutottam a 10-et. Nagyon emlékszem az első 10 kilométeremre, nagy élmény volt, de utána órákig rosszul voltam még.
A korábbi partyarcból sportoló ember lettél, ezt hogy tolerálta a baráti társaságod?
Velük már annyira nem tartom a kapcsolatot, sokan vannak, akik ugyanazt az életmódot folytatják. Nehéz volt a kezdeti időszak, mert nem értettek meg, piszkáltak folyamatosan, hogy minek csinálom, minek futok ennyit. A zabra azt mondták, hogy mi vagy te, ló? Nehéz szembemenni a szokásokkal, főleg akkor, ha ezek 30 év alatt rögzültek be. Azt is megkaptam, hogy biztosan nem fáradok el a munkahelyemen, azért futkosok annyit. Igazából egy másik társaság váltotta fel őket, vannak a teremből és futóközösségekből is új barátaim. Rájöttem, hogy ha jó emberekkel veszem magam körül, akkor ők motiválnak és nem visszafognak.
Milyen ütemben tudtál 93-ról a mostani 76 kilóra fogyni?
A drasztikus, gyors diétákkal lement egyből 6 kiló, de ez után jó darabig nem ment le semmi. Igazán akkor indult be, amikor elkezdtem az étkezésre is odafigyelni, magamra főzni. Beigazolódott, hogy kaja nélkül nem lehet sikeresen fogyni. Lefogytam 72 kilóra, akkor egészen vékony voltam, onnan feltömegeltem 78-ra, most pedig 76 kiló vagyok, ez már javarészt izom, nem élem meg problémaként.
Hogy néz ki a heti edzésed?
Futás és kondi együtt megy, általában egyik nap futok, a másik napon kondizom, így felosztottam. A héten 3 nap futok, 3 nap kondizok, egy napot pedig szigorúan pihenek. Vagy alacsony pulzuson futok hosszabbat, vagy intervall edzést csinálok, 20-25 perc sprint-kocogás váltogatva. Eddig a félmaraton volt a leghosszabb, amit futottam, de ennél hosszabb távot nem is szeretnék futni, mert akkor az izmaimat lefutnám. Úgy érzem, megtaláltam az egyensúlyt, megvan a harmónia a kondi és a futás mérlegén. Ha egy kicsit az egyik jobban előtérbe kerül, az mindig a másik rovására megy.
Mik az étkezési alapelveid?
Én mezomorf testalkatú vagyok, könnyen fogyok és hízok. A szénhidrátra figyelnem kell, ha egy picit többet eszem belőle, máris eltűnnek a kockák a hasamról, de ha megvonom, egyből látszik a fogyás, könnyen le tudok diétázni. A makrókat figyelem, a fehérje, szénhidrát, zsír arányokat, lemérem, és feljegyzem, mennyit és mit ettem.
Otthon rendben van ez a fajta tudatosság, de mi van akkor, ha barátokkal, családdal elmentek enni?
Eleinte volt ebből is gond, de most, hogy már a szinten tartás a cél, belefér heti szinten egy-egy csalóbb étkezés, amit a nap folyamán kompenzálok. Ha tudom, hogy hétvégén lesz egy kis sütögetés, akkor kevesebbet eszem napközben. De nem éheztetem magam, csak kerülöm olyankor napközben a fehér rizst, kenyeret, inkább zöldséget eszem köretnek, ennyi. Megvan a napi rutin is, mi az, amit eszek. Teljesen elszoktam már a régebbi ételektől. Persze nassolok is, például kesudiót, és hiába sok kalória, ebbe az életmódba belefér.
Hogy érzed most magad, elégedett vagy?
Ha így maradok, nem gond. Azt hiszem, hogy futásban még gyorsulhatok egy kicsit. Szuperül érzem egyébként magam, 20 évesen sem voltam ennyire jóban magammal. Gyerekkorom óta nagyon sokat fájt a fejem, rengetek gyógyszert beszedtem, olyan migrénes fejfájásaim voltak, egyszer egy teljes hónapon keresztül. Amióta változtattam az életmódomon, az utóbbi 4-5 évben egy kezemen meg tudom számolni, hányszor fájt a fejem. A 150-es vérnyomásomból 110/60-es lett, a nyugalmi pulzusom pedig 40-60 között van a régi 100 helyett.
Sosem vesztetted el a hited az átalakulás során?
Utánaolvastam mindennek, folyamatosan variáltam és próbálgattam a praktikákat, amiket olvastam. Ez folyamatosan adott valami újdonságot, ami a figyelmem lekötötte. Így nem éltem meg tragédiaként, amikor egy-egy adott súlyon megálltam. Sosem volt bennem görcs, hogy le kell fogynom. Az utóbbi 3-4 évben beállt minden, megtaláltam azokat az ételeket, amik számomra jók. De ha arról van szó, hogy szombat este pizzázni szeretnének a többiek, nincs probléma, lelkesen megeszem, de akkor vasárnap nincs félreevés. Azt gondolom, nem azért születtünk a világra, hogy grammokban számolgassuk, mit ettünk. Ha megvan a cél, onnantól kezdve lehet csaló napokat csinálni, csak vigyázni kell, hogy ne essünk át a ló túloldalára. Ha én meg tudtam csinálni, akkor bárki, mert nálam tohonyább, lustább embert nem hordott még addig a hátán a föld.
