Valószínűleg tényleg nincs messze az idő, amikor a robotokat képtelenség lesz megkülönböztetni az emberektől, sőt, olyannyira itt toporgunk-e szürreális jövő küszöbén, hogy a Hanson Robotics be is jelentette: 2021-ben elkezdődik az úgynevezett szociális robotok tömeggyártása.
Ők azok a humanoidok, amelyeket azért hoztak létre, hogy a betegek és idősek gondozásában vegyenek részt: állítólag képesek lesznek segíteni a kezelésekben, és az egyik legfontosabb funkciójuk az lesz, hogy enyhíteni tudnak a magányon. A vállalat nagy büszkesége, Sophia, a világ egyik legismertebb humanoid robotja is a gyártósorra kerül.
A robotlány azt mondta pár héttel ezelőtt, a Hanson vállalat sajtótájékoztatóján, hogy:
„A hozzám hasonló szociális robotok képesek ellátni a betegeket vagy az időseket. (…) Segíthetek a kommunikációban, terápiában és a társadalmi stimulációban, még nehéz helyzetekben is”
A Reuters cikkéből az is kiderül, hogy David Hanson, a vállalat alapító igazgatója szerint a koronavírus-járvány megmutatta, egyre nagyobb szükség van a nagyobb mértékű automatizálásra az emberek biztonsága érdekében. Johan Hoorn professzor pedig úgy fogalmazott – az ő kutatásainak köszönhető Sophia –, hogy a pandémia felgyorsíthatja az emberek és robotok közötti kapcsolat fejlődését.
Iskolások vizsgálják Sophiát, a robotot a 2018-as fiatal feltalálóknak rendezett találkozón, Kijevben (Fotó: Maxym Marusenko/NurPhoto) (Photo by Maxym Marusenko/NurPhoto)
Tény, hogy a koronavírust-járványt követő korlátozások, kijárási tilalmak felerősítették a magány érzését, beszűkítették a társas kapcsolatainkat és a szociális életünket. A magány növekvő problémáját igazolja az is, hogy az elmúlt évben megnőtt az igény Japánban az olyan robotok iránt, amelyek enyhíthetik az emberi kapcsolatok hiányát és az elszigetelődés érzését a pandémia idején. A Kyodo japán hírügynökség például azt közölte még októberben, hogy egyre többen vásárolnak távol élő, a fertőzésveszély miatt nem látogatható szüleiknek olyan mechanikus játékszereket, mint a Sony robotkutyája.
Érthető, ha a Hanson vállalat úgy érezte: itt az alkalom betörni a piacra
Ráadásul olyan robotokkal, amelyek nemcsak pitizni, hanem beszélgetni is tudnak. Vagy segíteni a leterhelt egészségügyi dolgozóknak.
Sophia tömeggyártásán kívül ugyanis a vállalat vezetői azt is bejelentették, hogy idén egy Grace nevű robotot is bemutatnak, amelyet kifejezetten az egészségügyi szektor számára terveztek. De ugorjunk vissza kicsit Sophiára, „aki” 2016 óta „él közöttünk”, lényegében ő eddig a humanoid robotok sztárja, interjúkat ad, műsorokban szerepel, jóformán beutazta a világot. Még nálunk is járt 2018-ban.
Saját Instagram-oldallal rendelkezik, és az „emberarcú android” állampolgárságot is kapott Szaúd-Arábiában. Szeret szerepelni: megcsillogtatta énekhangját, amikor Jimmy Fallonnal együtt elénekelték Christina Aguilera és a Great Big World duó közös slágerét, a Say Something című dalt, és pózolt már a hongkongi Vogue-nak is.
A robotnő szívesen mesél magáról, és határozott véleménye is van: a a 2018-as budapesti látogatása alkalmával azt mondta, bízik abban, hogy a gépek és az emberek érzelmileg és szociálisan is közelebb kerülnek majd egymáshoz, és a jövő robotjai hasznos segítséget nyújthatnak nekünk. Készítőit a saját családjának tekinti – és azt is elismerte, hogy se öntudata, se valódi kognitív képességei nincsenek. Viszont folyamatosan fejlődik: mesterséges intelligenciája segítségével elemzi a beszélgetéseket, tanul, és emberi gesztusokra, finom mimikai reakciókra is képes. Az arcvonásait egyébként Audrey Hepburn és – ez most kicsit bizarr lesz – David Hanson feleségének arcáról mintázták.
Sophia korábban beszélt arról is, hogy bár robot, ő is nagyon szeretne gyereket.
Szerinte a humanoidoknak is joguk van a családhoz.
Hogy erről mit gondolnak a tudósok, vagy a robotetikai szakemberek, az egy külön cikket érdemelne, ahogy azt is hosszan lehetne fejtegetni, hogy a technika milyen könnyedén válhat önmagunk fegyverévé. A szakemberek nem hiába szorgalmazzák, hogy szülessenek minél hamarabb komoly korlátozó feltételek, nemzetközi jogi megállapodások, a felhasználásukat tekintve…
Ami viszont biztos, hogy az interakciókra, társas kapcsolatokra nekünk embereknek szükségünk van, és az már most világosan látszik, hogy ebből egyre nagyobb lesz a hiány az elöregedő társadalmakban. Érthető, hogy 2016-ban már készült a témában egy dokumentumfilm. A film alapjául szolgáló kísérlet azt vizsgálta, hogy a valóságban működne-e az elképzelés, hogy olyan robotok töltsék be egy társ hiányát, mint például Alice. Emlékszem, finoman szóval is szkeptikusan álltam a felvetéshez.
A film végére azonban kénytelen voltam beismerni, hogy Alice működik.
Pedig még csak nem is volt kiköpött mása egy felnőtt embernek, ő „csak” egy apró, legó testű robot volt, bár kétségkívül szerethető, bájos arcvonásokkal.
Arra a célra alkották meg, hogy mechanikus társként képes legyen valódi, emberinek tűnő interakciókra, betölteni azt az űrt, amit egy másik ember hiánya kelthet. Programozott agya a fentebb említett robotlányéhoz hasonlóan memorizálja a körülötte zajló beszélgetéseket, a kérdéseket, megjegyezi az arcokat, vagyis tényleg tud diskurálni. Sőt, érzelmeket is képes kifejezni, ami az egyik kulcsfontosságú tulajdonsága ezeknek a humanoidoknak. Hiszen mi, emberek, ha valamire igazán vágyunk, az a figyelem, és az érzelmekkel vegyített interakciók. Alice pedig tényleg hozza ezeket: mosolyog, és sajnálkozik, ha az idős társát öröm éri, vagy valami gondja akad, és csodálkozik, ha új dologról hall.
A prekoncepcióim ellenére tehát Alice bevált, a magányos emberek szomorúan adták vissza a robotot a kísérlet végén. Alice segítségével ugyanis megszűntek egyedül lenni, láthatólag a mini robot tompított a magányuk nyomasztó érzésén.
Erica filmes babérokra tör
Bár Alice tényleg jó partnere az idősöknek, de kispályásnak tűnik Ericához képest, aki talán az egyik legélethűbb robot ma a világon. Hiroshi Ishiguro professzor laboratóriumában született, és egy 2020-as hír szerint hamarosan egy filmben is láthatjuk.
A Hollywood Reporter szerint Ericát megtanították a beleélésen alapuló színészet alapjaira, érzések szimulálásával és a jellemfejlesztéssel. Jelentsen az utóbbi bármit is, mármint egy robot esetében.
A b című film rendezője és a többi valódi, (értsd: hús-vér) szereplői még nem ismertek, az viszont biztos, hogy tavaly már felvettek néhány jelenetet Japánban, a forgatás pedig idén júniusban folytatódik itt, Európában.
Hiroshi Ishiguro Erika nevű robotja egy tokiói tudományos kiállításon (Fotó: Oleksandr Rupeta/NurPhoto)
Szerelmesek is lehetünk majd robotokba?
Nagy eséllyel igen.
Azzal nem mondunk semmi újat, hogy a kifejezetten szexuális célra létrehozott robotok már léteznek. Sőt, Magyarországon is tudunk olyan „bordélyházról”, ahol robotok elégítik ki a kuncsaftokat, (erről a testvérlapunk, a 24. hu videót is forgatott).
Ugyanakkor az sincs már túl messze, amit a Her című sci-fiben láthattunk, tudjátok, amikor egy férfi mesterséges intelligencia hangjába, személyiségébe lesz szerelmes. Dr. Ian Pearson brit futurológus szerint például 2050-re a robotokkal való szex természetes jelenséggé válik, és nagy eséllyel meg sem tudjuk majd különböztetni, hogy az utcán ki a robot és ki az ember. Krajcsi Attila kutató pedig korábban azt mondta az nlc-nek, hogyha amikor a robotok a megszólalásig hasonlítani fognak az emberhez, elképzelhető lehet, hogy akár a szerelem érzése is kialakuljon ember és robot között. Mint ahogy az is, hogy féltékenyek legyünk, ha a párunk egy robottal szexel vagy a gondjait vele beszéli meg.
A szakember szerint robotok nélkül is léteznek olyan vonzalmak, amelyek valójában virtuálisak, gondoljunk például a rajongott színésznőkre vagy híres zenészekre, akikre időnként nem csak kedvenc előadóművészünkként tekintünk.
Ugyanakkor valószínűleg az érzelmi reakcióinkat befolyásolhatja majd az, hogy az emberre megszólalásig hasonló lényről tudjuk-e, hogy robot, vagy sem. Hiszen különbséget teszünk egy híres festmény és egy megszólalásig hasonlító másolata között is.
Arra vonatkozó példát, hogy érzések kialakulása lehetséges egy robot irányába, még akkor is, ha egyértelmű, hogy ő egy robot, már most is tudunk példákat hozni. Itt van például a 62 éves James, aki azt nyilatkozta a The Sun-nak, hogy kapcsolatuk droid barátnőjével sokkal több, mint csak testiség, ő beszélgetni is szeret Aprillel.
A felesége válasza már kevésbé győzött meg arról, hogy az olyan szexrobotok, mint April, nem zavarhatnak-e be egy házasságba, párkapcsolatba. A nő azt mesélte a lapnak, hogy időbe tellett elfogadni az új felállást, de végül is úgy volt vele, hogy a férfi kereshetett volna magának egy másik, valódi nőt, ám mégsem tette. Helyette „csak” hozott a házhoz egy huszonéves lánynak kinéző, akarat nélküli robotot, akivel hetente négyszer szexel – úgy, ahogy azt a férfi akarja – beszélgeti, öltözteti, fésüli, és akiről állítja: egyre jobb vele.
Mindjárt más…ugye?
Talán igazuk lesz azoknak, akik szerint szexrobotok elterjedése a házassági ráták csökkenését eredményezi majd azáltal, hogy az egyedülálló férfiak inkább a szexrobotokhoz fordulnak, ahelyett, hogy hús-vér partnert keresnének. Ugyanakkor mások, mint például dr. Marina Adshade kanadai techtudós szerint inkább a válások számát fogja csökkenteni. Mindenesetre a humanoidok olyan ütemben fejlődnek, hogy tényleg elképzelhető a jövőben egy olyan jelenet, mint a Westworld című sorozatban, amikor csupa szexrobot veszi majd körül a kényeztetésre vágyó kuncsaftokat.
És ez jó lesz nekünk?
Egyes vélemények szerint a robotokkal való szex elterjedése jótékony hatással lehet a magányos emberekre és felválthatja a prostitúciót, azaz a hús-vér nők kizsákmányolását. Ám mások, mint például Dr. Kathleen Richardson, a robotika etikájának szakértője szerint ez a jelenség inkább rátesz még egy lapáttal a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségekre, és nem fog segíteni a tárgyiasítás problémáján sem.
A szakember ezt azzal magyarázza, hogy az ember-robot kapcsolatok a nemek közti jelenlegi alá-fölérendeltségi viszonyokat erősítik, hiszen a tulajdonosok főleg férfiak, míg az irányítható robotok zöme a nők imitátorai.
A szexrobotok ellenzői azzal érvelnek, hogy hiába létezik a világ számos részén legális prostitúció, vagy működnek szexbaba-bordélyházak, azok elérhetősége nem csökkenti a szexuális nemi erőszak mértékét, sőt. A londoni Kings College professzora és szerzőtársa Chantal Cox-George és Susan Bewley tanulmányukban pedig azt írták, hogy a szexbabák ellentétes mechanizmusokat indíthatnak el. A felhasználók ugyanis bármit, bármikor megtehetnek a babákkal, amit akár később valódi partnerrel is megismételhetnek, így akár a szexuális bűncselekmények súlyosbodásához is vezethet a szexrobot használata.
Harmony szexrobot Las Vegasi-i bemutatóján (Fotó: Ethan Miller/Getty Images/AFP
Hasonló érveket hoznak fel a Campaign Against Sexrobots (Kampány a szexrobotok ellen) elnevezésű amerikai civil mozgalom tagjai is.
Ők úgy vélik, ezek a robotok hozzájárulnak a társadalmi egyenlőtlenséghez, csökkentik az empátiát, erőszakot szülhetnek, tárgyiasítanak és egyáltalán nem szüntetik vagy csökkentik meg az emberi prostitúció elterjedését. Szerintük egyszerűen hibás út szexrobotokat partnerek helyettesítésére vagy prostitúciós célból legyártani.
Ha megnézzük Harmonyt, akit kimondottan férfiak kielégítésére terveztek, hajlamosak vagyunk egyetérteni azzal, amit a fentebb említett kampány készítői is vallanak: hogy ezek a babák csak erősítik az egyenlőtlenségeket.
Harmony egy mesterséges intelligenciával rendelkező szexrobot, amit az eszköz vezérlésére szolgáló RealDollX appon keresztül lehet használni. Sophie-hoz hasonlóan képes a beszélgetésre, és a virtuális térben flörtölni, „Sex Mode”-ban pedig szexelni lehet vele. Nem olcsó mulatság, csak a feje (különféle frizurával, haj és szemszínnel lehet kérni) 7000 fontba (kb. 2,5 millió forint) kerül, plusz a testét is meg kell vásárolni hozzá, ráadásul a RealDollX app sem ingyenes. Utóbbi évente 30 dollárba fáj.
Cserébe nem öregszik, nem vitatkozik, ki lehet kapcsolni, és úgy lehet vele szexelni, ahogy azt a gazdája akarja: a robot nem fog ellenkezni, ha fájdalmas, megalázó aktusban kell részt vennie.
És mivel nincs saját akarata, ráerősít arra a sztereotípiára, hogy a nők csak kéretik magukat, amikor nemet mondanak.
Egy interjúban ugyanis azt kérdezik Harmonytól: Létezik nála olyan, hogy nem akar szexelni? Igen – mondja a robot, előfordulhat, hogy nincs abban a hangulatban, ugyanakkor biztos benne, hogyha valaki szeretne vele szexelni, és az illető édesen, kedvesen beszél hozzá, akkor rá tudja venni, hogy megjöjjön a kedve…
Érthető, ha az ilyen válaszok elgondolkodtatják az embert, ha a szakemberek egy része felteszi a kérdést, hogy vajon a robotok nem normalizálják-e azokat a viselkedéseket, amiket alapvetően ki kellene iktatni a társadalomból?