Ha Susan Brownell Anthony most valami csoda folytán megjelenne, valószínűleg még azzal együtt is elégedetten konstatálná, mekkorát haladtunk nőjogok terén, hogy jól tudjuk, van még mit tenni az egyenjogúságért. Ugyanakkor ezt a haladást már a vakkomondor-simogató politikusaink sem állíthatják meg, a globális változás, hat teszik, ha nem, folyamatban van: a nőket már nemigen lehet megállítani, még a hatalmukkal, erejükkel visszaélő férfiaknak sem fog sikerülni. Ahhoz, hogy idáig eljussunk, szükségünk volt olyan bátor és kitartó nőkre, mint amilyen Susan is volt. Feministaként, polgárjogi aktivistaként a női egyenjogúságért harcolt: életének egyik legfőbb célkitűzése volt, hogy az alkotmányban biztosítsák a választójogot a nők számára az Amerikai Egyesült Államokban.
Már otthon is azt tanulta: a nők és férfiak egyenlő bánásmódot érdemelnek
1820. február 15-én látta meg a napvilágot egy nyolcgyermekes kvéker családban. A szülei elítélték a háborúskodást, a rabszolgatartást, az alkoholfogyasztást, és azt tanították a Susannak, hogy a nők és férfiak egyenlőek.
Kik azok a kvékerek?
A Barátok Vallásos Társasága vagy közismert nevükön a kvékerek szigorú erkölcsi szabályok szerint, papság és szertartások nélkül élő vallási közösségek, amelyek Angliában alakultak meg a 17. században. Az angol kvékerek Oliver Cromwell bukása után az észak-amerikai kontinensen telepedtek le. Ma már vallásuk világszerte elterjedt, 2017-ben mintegy 377 ezer felnőtt híve van,[1] főleg az Amerikai Egyesült Államokban.
Forrás: Wikipédia
Susan már hároméves korában tudott írni-olvasni, és amikor a helyi iskola tanítója nem volt hajlandó komolyabb matematikában továbbképezni, apja, Daniel Anthony válaszul „házi” iskolát alapított, ahol egy bizonyos Mary Perkins oktatta a gyerekeket. Susan tanulmányait végül egy bentlakásos philadelphiai iskolában fejezte be és itt kezdett el tanítani is. Ami nagy szó volt, hiszen akkoriban csak kevés iskola alkalmazott női tanítókat.
A fiatal tanítónő igazságtalannak találta, amiért a nők jóval kevesebb jogokkal rendelkeznek, mint a férfiak. A munkahelyén szóvá is tette, hogy a férfi kollégai hozzá képest jóval magasabb fizetést tesznek zsebre, miközben ugyanazt a munkát végzik és annyit is dolgoznak, mint ő. A vezetőség ugyan meghallgatta panaszát, de a megoldásuk kimerült abban, hogy elbocsátották a „hálátlan” női tanítót.
Anthony egészen 1849-ig tanított, hogy segítse a családját anyagilag, ám apja egy nap arra kérte, hogy térjen haza és vezesse a családi gazdaságot, hogy ő több időt tölthessen egy biztosítási vállalkozás fejlesztésével. Az Encyclopedia of World Biography azt írja, hogy ekkoriban számos híres reformátor, például Frederick Douglass, William Lloyd Garrison és Wendell Phillips járt a lány apjánál. Beszélgetéseik segítették Susant abban, hogy kialakítsa a rabszolgasággal, a nők jogaival és az alkohollal kapcsolatos véleményét.
Persze nem csak az iskolai eset kapcsán szembesült azzal, hogy lányként jócskán behatároltak a lehetőségei. Akkor is nagyot csalódott, amikor csatlakozni szeretett volna az Antialkoholisták Klubjához, ám csak férfiak lehettek a tagok, így a jelentkezését elutasították. Ha azt hitte valaki, hogy ettől majd megijed a kvéker lány, az tévedett, mert végül saját maga alapított egy női antialkoholista egyesületet, Daughters of Temperance néven.
Nem sokkal később találkozott Elizabeth Cady Stantonnal, akivel egyből jó barátok lettek, elkezdtek együtt dolgozni, pár évre rá pedig meg is alapították a Nemzeti Társaság a Női Választójogért nevű szervezetet (National Woman’s Suffrage Association (NWSA)), melynek Susan lett az alelnöke.
A szüfrazsett mozgalmak fáradhatatlanul harcoltak a nők jogaiért, különösen a választójogért. Békés és radikális eszközökkel is protestáltak, a mozgalom leghíresebb képviselői Mary Wollstonecraft, Elizabeth Cady Stanton, és igen, Susan B. Anthony voltak.
Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton 1890-ben (Fotó: Photo12/Universal Images Group via Getty Images)
Susan attól sem ijedt meg, hogy áthágja a szabályokat, mint 1872-ben Rochesterben, amikor feliratkozott a szavazólistára és a négy nappal későbbi szavazáson tizenöt társával együtt részt vett. A „törvénytelenül” szavazó nőket végül letartóztatták és pénzbüntetést kaptak, de Susan nem volt hajlandó fizetni, ezért pert indítottak ellene. A nő az 1869-ben aláírt 14. törvényjavaslatra hivatkozott, ami kimondta, hogy mindenki, aki az Egyesült Államokban született, amerikai állampolgár, és törvényes jogaitól nem lehet megfosztani.
A tárgyalást 1873. június 17-re tűzték ki, és azon további igazságtalanságokat kellett átélnie, a bíró alkalmatlannak találta a saját érdekeinek képviseletére, csak azért, mert nő, ezért nem szólalhatott fel a bíróságon. A bíró mindemellett azt javasolta az esküdteknek, hogy döntsenek a bűnössége mellett. Így is tettek, és Susant 100 dollár bírságra ítélték, ő viszont soha nem volt hajlandó kifizetni ezt az összeget. További eljárást nem indítottak ellene.
A National Woman’s Suffrage Association ülése 1880-ban (Fotó: Getty Images)
Mielőtt nyugdíjba vonult, megkérdezték tőle, mit gondol, mikor jön el az az idő, amikor a nők is szavazhatnak:
Eljön, de nem fogom látni … Ez elkerülhetetlen. Nem tagadhatjuk meg örökre az önrendelkezés jogát népünk felének … el fog jönni az ideje, és hiszem, ez még egy generáción belül bekövetkezik”
– mondta.
Valóban nem élte meg, hogy nőként ő is legálisan szavazhasson. Az alkotmány tizenkilencedik módosítását – amely garantálja a választójogot a nők számára – végül halála után 14 évvel, 1920-ban fogadták el.
Ettől függetlenül rengeteget tett azért, hogy mindez minél hamarabb megvalósulhasson, hiszen munkája során rengeteget utazott az Egyesült Államokban és Európában is, előadásokat tartott, komoly szerepe volt a feminista mozgalom fokozatosan erősödő népszerűségében, elismertségében és politikai súlyában. És ő volt az első nő, akinek arcképét egy érmére nyomták rá. Jimmy Carter elnök 1978-ban írta alá a Susan B. Anthony arcképével díszített dollárérméről szóló törvényt, amelynek köszönhetően a meglévő dollárérmét lecserélték Anthony arcmását ábrázoló pénzérmére.
Susan B. Anthony dollar coin resting next to image of George Washington on a dollar bill
Rochesteri otthonában halt meg 1906. március 13-án, előtte azt üzente:
A kudarc lehetetlen.
Ami később egy mozgalom jelszava lett.
Még több nő, akiről érdemes olvasni:
- Rabszolgák lányából lett milliárdos a fekete szépségguru
- A mai napig megfordul a fejemben, hogy elég jó vagyok-e” – Öt ismert magyar nő a siker áráról
