Jeanne Villepreux-Power 1794. szeptember 24-én született egy kis, franciaországi faluban, Juillac-ban, egy cipész és egy varrónő lányaként. Gyerekként csupán alapoktatásban részesült, jóformán csak írni és olvasni tanult meg. 18 évesen gyalog tette meg közel 400 kilométeres utat Párizsba, hogy ott varrónőként helyezkedjen el. Egy társasági ruhakészítő asszisztense lett, 1816-ban aztán ő tervezhette meg Caroline szicíliai hercegnő menyasszonyi ruháját, aki Charles-Ferdinand de Bourbonhoz ment feleségül. Ennek a munkának a kapcsán ismerkedett meg egy gazdag brit nemessel, James Powerrel, akivel két évvel később összeházasodtak és Messinába költöztek.
Jeanne Villepreux-Power (Forrás: Wikipedia)
Nem sokkal a házasságkötése után Jeanne komolyabban érdeklődni kezdett a természettudományok iránt. Autodidakta módon képezte magát, miközben Szicília növény- és állatvilágát is tanulmányozta, különösképp a kagylók nyűgözték le.
Bár Kínában már az 1300-as évektől tartottak halakat porcelán tartályokban, a későbbi évszázadok folyamán pedig a gömb formájú üvegekben is, az első modern értelemben vett akváriumokat Jeanne Villepreux-Power készítette el 1832-ben, a tengeri állatok megfigyelése és kísérletezés céljából. Négy évvel beelőzte ezzel dr. Nathaniel Bagshaw Wardot is, aki 1936-ban rukkolt elő a Ward-rekesszel, vagyis a terrárium kezdetleges verziójával. Villepreux-Power az akvárium segítségével fedezte fel például hogy az Argonauta argo nevű fejlábú faj maga állítja elő a páncélját, ahelyett, hogy azt a remeterákokhoz hasonlóan egy másik organizmusból szerezné.
Akvárium az 1800-as évek közepéről (Forrás: Wikipedia)
1839-ben kiadta első könyvét, melyben tengeri és szárazföldi állatokkal kapcsolatos felfedezéseit írta meg. A kiadvány úttörő munka volt. különösképp azért, mert részletesen írt benne a nautiluszok geometriájáról. 1942-ben megjelentette második könyvét is, melyben Szicília környezetéről írt.
Férjével időközben Londonba, majd Párizsba költöztek. 1843-ban több évi tudományos kutatásának írott és begyűjtött anyagai vesztek oda egy hajótörésben. Mindez elkedvetlenítette, így a kutatásokkal felhagyott, az írást azonban folytatta, illetve tudományos előadásokat is tartott. Ő lett a cataniai Gioenia Akadémia első női tagja, de felvette soraiba a Londoni Zoológiai Társaság, illetve több más, neves tudományos társaságnak is levelező tagja volt.
Forrás: Getty Images
1870 telén a porosz hadsereg ostroma alatt menekülnie kellett Párizsból. Visszatért szülőfalujába és ott is halt meg 1871 januárjában. Személye és munkássága több mint egy évszázadra feledésbe merült. Csak a kilencvenes években ismerték el újra az érdemeit, azóta az akváriofília anyjaként emlegetik. 1997-ben a Vénusz bolygó egyik kráterét róla nevezték el.
