„A Divorcing (Elválás) Susan Taubes egyetlen regénye. A mű, ami 1969-ben jelent meg, és amit a New York Review Books nemrég újból kiadott, sokkal több, mint egy házasság felbomlásának története. Talán leginkább a nőgyűlöletről szól, és arról, hogyan szívja ki az életet egy okos nőből, hogyan bénítja meg, És arról, hogy milyen amikor egyszerre kísért a holokauszt és egy házasság szelleme. Hogy mit jelent egy olyan törés – mind egyéni, mind történelmi szinten – amit nem lehet egyszerűen helyrehozni sem a valóságban, sem egy regényben. Bárcsak évtizedekkel ezelőtt olvastam volna. Ha így tettem volna, valószínűleg két költő – Sylvia Plath, Anne Sexton – és Hannah Arendt filozófus közé tettem volna a polcomra” – írja Deborah Levy brit írónő a Guardianen megjelent cikkében, aminek ezt a címet adta: Egy klasszikus regény a nőgyűlöletről, aminek majdnem pont ez lett a veszte.
Susan Taubes Feldmann Zsuzsanna Juditként látta meg a napvilágot Budapesten, édesapja Feldmann Sándor, az első magyar pszichoanalitikus-generáció egyik képviselője volt, nagyapja pedig Feldmann Mózes pesti rabbinátus elnök. Feldmann Sándor 1918 decemberében jegyezte el Ripper Margit iparművésznőt, lányuk 1928 januárjában megszületett. Ripper Margit 1930-as években elköltözött családjától, állítólag nem tudott megbékélni azzal, hogy férje számára mennyire fontos a közös gyermekük. Feldmann 1939-ben lányával az Egyesült Államokba emigrált hátrahagyva Magyarországot, a rokonokat, akik közül többen is koncentrációs táborokban lelték halálukat.
Susan Taubes 21 éves volt, amikor összeházasodott Jacob Taubes filozófussal és vallástudóssal. Házasságuk első éveiben sok időt töltöttek külön munkájuk, illetve tanulmányaik miatt, ebből az időszakból nagyon sok levél maradt fenn, amiknek egy részét pár évvel ezelőtt Németországban ki is adtak, Sigrid Weigel, a berlini Irodalmi és Kulturális Kutatóközpont igazgatójának köszönhetően. Susan és Jacob Taubes 1963-ban elvált, fiuk, Ethan ekkor tízéves volt, lányuk, Tania pedig hatéves.
Susan Taubes, a budapesti születésű írónő és filozófus (Illusztráció: Leéb Ádám/nlc)
Susan Taubes felsőfokú tanulmányait a pennsylvaniai Bryn Mawr Főiskolán kezdte meg, de megfordult Jeruzsálemben és Párizsban is, 1956-ban pedig vallástörténetből, illetve filozófiából doktorált a Harvard Egyetemen, négy évvel később pedig a Columbia Egyetemen kezdett el vallástörténetet tanítani. A hatvanas években tagja volt egy színházi társulatnak, és több novellája is megjelent, valamint gyűjtemények amerikai és afrikai népmesékből.
1969 őszén pedig megjelent első és egyben sajnos utolsó regénye, a Divorcing. Néhány nappal a megjelenést követően egy nő élettelen testét mosta partra az óceán East Hamptonban, New York közelében. A holttestét a híres amerikai író, filmrendező, aktivista, Susan Sontag azonosította. Sontag és férje, Philip Rieff közeli barátai voltak a Taubes házaspárnak, és a két nő azután is szoros kapcsolatot ápolt, hogy mindkettőjük házassága véget ért.
Soha nem bocsátok meg neki, és soha nem teszem túl magam azon, amit tett
– mondta később fiának Sontag barátnője haláláról. A Spiegel cikke szerint Taubes taxival ment a tengerpartra. Innen felhívta egy barátját egy telefonfülkéből, hogy elmondja neki, hogy megöli magát. A rendőrség a pénztárcájában három levelet talál, amikben arról ír, nem bírja tovább.
Bár Taubes naplójában ugyan megemlítette, hogy hamarosan véget vet életének, Susan Sontag szerint valószínűleg a negatív hangvételű kritikák miatt hozta meg a végső döntést, és az összes közül talán a New York Timesban megjelent írás lehetett az, ami a leginkább szíven üthette a szerzőt. Hugh Kenner irodalomtörténész szexista szavai valószínűleg azért lehettek komoly hatással Susan Taubesra, hiszen mind szakmai, mind magánéletében számtalanszor megtapasztalhatta, milyen az, amikor valakit a neme miatt nem vesznek komolyan. És talán azért is, mert a Divorcing a saját története, egy önéletrajzi ihletésű regény, és hihetetlenül könnyű beazonosítani a szereplőket, Sophie Blind maga Susan, hiszen akárcsak a szerző, ő is Magyarországon született egy főrabbi unokája és egy ateista pszichoanalitikus lányaként, a férjet, Ezra Blindot egyértelműen gyermekei apjáról mintázta, akivel nem volt felhőtlen a kapcsolata, Jacob Taubes számtalan nővel megcsalta, többek között Ingeborg Bachmann költőnővel, de számtalan más szempontból is mérgező volt szerelmük.
A regény több városban és több idősíkon játszódik, az egyik helyszín például a második világháború előtti Budapest, a narrátor pedig nem más, mint Sophie Blind, aki azzal kezdi a történetét, hogy éppen távozott a fodrásztól, amikor halálos balesetet szenvedett, igen, egy vélhetően halott nő meséli el életét. Többek szerint Taubes azért indít ezzel a fordulattal, azért öli meg a főszereplőt, mert könnyebben, felszabadultabban tudott írni a kínos, megalázó, bonyolult érzésekről úgy, ha a szavakat egy halott nő szájába adja, miközben persze folyton ott lebeg a kérdés, hogy a főhős valóban életét vesztette-e.
Susan Sontag, 1972 (Fotó: Jean-RÈgis Roustan / Roger-Viollet via AFP)
Tény, hogy a regény címe eredetileg nem Divorcing volt, hanem annál sokkal baljósabb, Taubes a To America and Back in a Coffin (szó szerinti fordításban Amerikába és vissza egy koporsóban) címet adta volna regényének, de a kiadó másképp döntött. Persze a Divorcing is érthető választás, hiszen a történet az elválásról szól, hogy milyen hátrahagyni a szülőhazádat, a múltat, milyen megszabadulni a hozzád közel álló emberektől, akikkel különböző okokból terhelt a kapcsolatod.
Susan fia, Ethan Taubes, aki most ügyvédként él New Yorkban, édesanyjára úgy emlékszik, mint egy nőre, aki jobban ismerte Kafkát és Beckettet, mint saját magát, aki megszállottan utazott, hogy elmeneküljön maga elől, és aki nem engedte, hogy érzelmileg közel kerüljenek hozzá az emberek.
Nagyon boldogtalan és nagyon vicces volt. Nagyon nagyokat lehetett nevetni vele.
Felmerülhet a kérdés, hogy milyen csodás dolgokat tudott volna véghez vinni, ha 41 évesen nem vet véget az életének. Annyit tudunk, hogy van egy második regénye, ami eddig még nem jelent meg, ez a Lament for Julia. David Rieff, Susan Sontag fia a Divorcing újbóli kiadásának előszavában azt írja, nagy a kísértés, hogy azt gondoljuk, Taubes egyre jobb és jobb könyveket írt volna. Hozzátette, akkoriban nagyon sok olyan érdekes mű jelent meg, ami a Divorcinghoz hasonlóan újabb, kísérletezőbb stílusban íródott, de kevesen állták ki az idő próbáját, Susan Taubes regénye pedig ezen kivételek közé tartozik. Megjegyzi azt is, hogy a regényben, ami megjelenése után gyorsan feledésbe merült, megvan a lehetőség, hogy kultuszkönyvé váljon, szerzője pedig minden olyan jellemzővel rendelkezett, ami a kultikus emberek sajátja, hiszen egy briliáns, csodálatos, karizmatikus személy volt, akit a maga idejében nem értékeltek eléggé, és aki idő előtt távozott.
Írónők, akikről és akiktől érdemes olvasni:
- Úgy írni könnyű, hogy egy nő áll mögötted – de mi van akkor, ha egy nő akar írni?
- 10 írónő, aki kilépett a férfiak árnyékából
- Ismerj meg közelebbről 5 magyar írónőt!
