Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szabadidő

Ismerj meg közelebbről 5 magyar írónőt!

A magyar költészet napja alkalmából kitűnő költő- és írónőinket egy kis játékra invitáltam. Feldobtam mindegyiküknek öt, szerintem rájuk és a munkásságukra jellemző szót, ők pedig reagáltak rá. Líraian, prózaian, viccesen, komolyan, nyitottan. Amilyenek ők maguk: blogolnak, négykézláb, csörgőzés közben írják a novellákat, vágtázó lovagnőként bicikliznek, és útikönyvben írják meg az Ukrajnában tomboló szegénységet.

Kemény Lili

Kemény Lili még nem volt nagykorú, mikor publikálni kezdett, majd első verseskötete, a Madaram című rögtön megkapta a rangos Petri-díjat. Jelenleg filmrendezőnek tanul.

Kemény Lili (Fotó: Molnár Zoltán)
Kemény Lili (Fotó: Molnár Zoltán)

Felnőni
Nemrég elköltöztem otthonról, azóta magamra vásárolok, magamat szállítom, magamra mosok-főzök-takarítok, de ez még nem a felnövés. Nemrég lett egy kutyám: sikálom, ha bepisil, kiviszem, ha nyüszít, felszedem, ha az utcára, de ez sem a felnövés még. Nemrég a tel-avivi reptérre taxiztam, kiszolgáltatva egy kiismerhetetlen sofőrnek a csodaszép izraeli sivatag rettenetes peremén. Ez ijesztő volt, megúsztuk, a kiszolgáltatottságról sokat tanultam, de nem növesztett fel még ez sem. Nemrég voltam választani (először), az már majdnem a felnövés volt. Nemsokára.

Színpad
A Louvre-ban tanultam meg járni, japán nénik fényképezték az első lépéseimet. Életem első versmondó-versenyén A Gyűrűk Ura egyik betétdalát szavaltam, a Pajkos Póni kocsmában énekelt című nótát csaprészeg macskákról és tehenekről. A legnagyobb tömeg előtt akkor léptem föl, amikor a zenekarommal, a Kisszínessel a Quimby előzenekara voltunk. Többszáz ember előtt énekelve elfogott valami eufórikus és rémisztő érzés, amit sosem felejtek el. A színpad a legveszélyesebb terep.

Színek
Kétezertízben divatban voltak a tarka cipők. Húsvéti tojástálra emlékeztettek a cipőboltok kirakatai. Tiszta, élénk színekben lehetett cipőket kapni, türkiz, okker, fűzöld, halványrózsaszín, barack, mályva, levendula, Adria-kék, rúzsvörös. Se azelőtt, se azután nem voltam kirakatok láttán olyan izgatott.

Film
A fentebb említett kutya mélán, zavartalanul rágyalogol az ölemben tartott laptopra. Space-t nyom. A film leáll. Jó dramaturgiai érzékkel általában elég drámai pillanatokat választ. Kimerevedik a magánkívül ordibáló Bruce Willis a Ponyvaregényben, az élete legjavát játszó Philip Seymour Hoffmann a Masterben. Aztán berezonál a kontakthibás hangfal, valahol a Megáll az idő vége felé. Kényelmetlenségek, bénázás, ez van a filmekkel a mindennapokban. Amiben annyi az érdekes, hogy minden bénázás ellenére is folyton nézni kell valahogy valamit. Ez munkaköri ártalom is.

Szépség
Pasztellszínek. Narancsliget. Sirály repül be a Pantheonba. Ragyognak a macskakövek, gőzölög a szökőkút. Leszakadó zápor, utcán patakzó koszos, langyos víz, ázott tacskó pórázon, lila kosztümös nő kék fagylalttal. Ha valamiről tudod, hogy szép, és ezért meg sem figyeled rendesen, épp csak unottan lefotózkodsz vele, akkor elvesztetted. Megnyerni akkor tudod, ha bármikor föl tudod idézni. Megcsodálod, megjegyzed, rögzíted. Onnantól csak behunyod a szemed, és rögtön megindul a diavetítés. Mások annyit látnak, hogy csukott szemmel mosolyogsz, és ragyog az arcod.

 

Szécsi Noémi

Szécsi Noémi (Fotó: Dobos Tamás)
Szécsi Noémi (Fotó: Dobos Tamás)

Minden könyve teljesen más. A Finnugor Vámpírral robbant be, de a legjobb kritikákat legújabb nagyregénye, a Gondolatolvasó kapta. A kismama naplója című könyvében a saját anyaságáról ír, gyerekregénye, a Mandragóra utca 7 igazi csemege a felnőtteknek is. Szécsi Noémi megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját is.

Halcsont
A halcsont valójában a cetfélék állkapcsában található szarulap, amelyet a 19. század közepétől arra használtak, hogy megtartsa a nők által viselt fűzőt. Éppen úgy, ahogyan azok a hétköznapi, mikrotörténelmi részletek tartják meg, strukturálják és – remélhetőleg – élettel töltik meg a történelmi regényeimet. És amelyeket a Halcsontos Fűző nevű blogon publikálok a 19. század magánélete iránt érdeklődő olvasóknak.

Magány
A regényíró számára elengedhetetlen állapot. Ilyenkor tudja magát leválasztani a hétköznapi valóságtól, hogy az általa teremtett világban elmerülhessen. Például a Gondolatolvasó írásakor egy siket kamaszfiú bőrébe bújtam bele mindennap, és ez csak úgy sikerülhetett, ha olyan csönd keletkezhetett körülöttem, hogy meghallottam a belső hangokat. Szerencsére én nem csupán bírom a magányt, de igénylem is, ha egy nap nem lehetek 1-2 órát egyedül, akkor úgy érzem magam, mintha kihúzták volna alólam a szőnyeget.

Vámpír
A pályám egy rendhagyó vámpírregénnyel (Finnugor vámpír) kezdődött 2002-ben, tehát én igazán sokat tudok a vámpírokról. Azt is, hogy az író néha olyan viszonyban van az olvasóival, mint a vámpír és az áldozata. Hogy melyik melyik, az folyton változik. Néha, igazi vérszívó módjára merítek abból erőt, hogy az olvasók olvassák és szeretik a regényeimet. De azt is tudom, hogy nekem is adnom kell a véremből, hogy ez így legyen.

Humor
Az élet teljesen kilátástalan dolog. A remény és a humor ahhoz kell, hogy el tudjuk viselni ezt a tudatot. De ha valami reménytelen dolog, az a politika. Ha nem humorral szemléljük, akkor egészen biztosan beleőrülünk a végső következtetésekbe, úgyhogy én minden erőmmel azon igyekszem, hogy kívülről szemléljem, és meglássam benne a humort. Erről is írtam egy regényt: a Kommunista Monte Cristót, ahol Magyarország 1919 és 1957 közötti véres történelmében igyekeztem meglátni a mulatságos fordulatokat (is).

Anyaság
Időnként meglehetősen frusztráló anyának lenni. A gyerekünk egyáltalán nem olyanná fejlődik, mint elképzeltük. Sőt egészen más, mint mi magunk. A lányomtól mégis, vagy éppen ezért tanultam sokat, amióta megszületett. Mert egészen más, mint én. Gyakorta nálam jóval bölcsebb, például nem keresi a konfliktusokat, és kompromisszumkészebb. Ráadásul a hathatós segítségével készült meseregényem, a Mandragóra utca 7. írása közben néha még azt is képes voltam megérteni, hogy nem csak anyának lenni nehéz, de gyereknek is. Bár ezt sokszor elfelejtem, amikor azért kiabálok, hogy ekkora disznóól egy gyerekszobában nem lehet.

 

Ughy Szabina

Ughy Szabina (Fotó: Ng K Hon)
Ughy Szabina (Fotó: Ng K Hon)

Szabina költő, író, rádiós szerkesztő. “Ahhoz hogy a költészetet életben tudjuk tartani, és az emberek izgalmas és jó könyveket olvassanak, ahhoz nekünk kell kezünkbe venni az irányítást és eljuttatni az emberekhez” – vallja, talán ezért kezdett el blogolni is.

Város
Szerinted Pest nem olyan, mint egy jó nő? Egy olyan jó negyvenes? – kérdezte tőlem Bach Máté a Vagány históriák fotózása közben két évvel ezelőtt.  Én épp akkor jöttem haza Szicíliából, tél volt, és utáltam mindent, ami nem volt olasz. Egész jó terápiának ígérkezett, hogy megrajzoljunk egy alternatív Budapest-térképet az itt élő nők élményein keresztül, ezért indítottuk el A pesti nőt.

Elmélyülés
Én mindent lassan és későn csinálok. Későn kezdtem járni, későn csókolóztam először, későn vettek fel az egyetemre, későn végeztem el, későn kelek, későn fekszem, késve érkezem meg mindenhová és így tovább. Sokáig azt hittem, hogy született lúzer vagyok, de amióta írok, tudom, hogy aki elmélyül, annak első számú kötelessége mindent lassan csinálni, emiatt pedig késve érkezni meg.

Macska
Az összes kedvenc íróm macskamániás volt Bukowskitól kezdve Weöresön át Tóth Krisztináig. És ha jobb író nem is leszek egy macskától, gondoltam, akkor legalább elegáns és felelősségteljes leszek. Ráadásul nem kell hozzá alkalmazkodni, neki sem hozzám, élünk majd egymás mellett önfejűen és függetlenül, mint két úrinő. Hát nem! Macskát tartani meló, önfeladás, alkalmazkodás, ráadásul nem olyan természetes közege a negyven négyzetméternyi parketta, mint ahogy mi azt gondoljuk. Hofi azóta lent van a szüleimnél Somlón, havi rendszerességgel látogathatom.

Bicikli
Azon a tavaszon, amikor elkezdtük A pesti nőket még egy jó dolog történt velem. Lett egy biciklim, amire ha felülök, rögtön láthatatlan, vágtázó lovagnőnek érzem magam; mert lehet közben zenét hallgatni, nézni a várost, bemenni az egyirányú utcába, kikerülni a dugót és a BKV ellenőröket, ráadásul közben önkifejezhetsz. Szóval ez ilyen hipszterdolog, imádom!  

Utazás
Bár Budapesté a szívem, néha mégis muszáj itt hagyni az egészet. Az ízlésem elég kiszámítható: 3-4 havonta vissza kell mennem Szicíliába. Az utazás frissíti a látásod, az érzékeid, elfogadásra és nyitottságra tanít, de legfőképp emlékeztet a halálra. Nem véletlen, hogy a most készülő regényem is egy útikönyvíróról szól, az őszre megjelenő verseskötetem egyik fejezete pedig Miroslav Mandić újvidéki művész előtt tiszteleg. Mandić a több ezer kilométeres performatív utazásain gyalogolt, mert minden egyes lépést egyfajta létgyakorlatként élt meg, és közben végig írt. Ha példaképet kéne keresnem, őt választanám.

 

Kiss Noémi

Egykor úszó volt, Egerszegi Krisztinával egy csapatban. Élete nagy részét utazással töltötte, jelenleg Zürich Város Írójaként Svájcban alkot. Legutóbbi könyvében, a nagy sikerű Ikeranyában húsba vágóan őszintén, szokatlan hangon beszél az anyaságról.

Játékba vittünk 5 magyar költőnőt

Ikrek
Amikor tolod őket a babakocsiban, mindenki imádja őket. Te hulla vagy, anyahulla. Egy fiú és egy lány, juj de szerencsés vagy! Én is ilyet szeretnék! Hogy csináltátok? Néma vagyok, de befelé morgok. Életem legkimerítőbb és legboldogabb első éve volt az ikrekkel. Esténként a mosógépre dőlve aludtam el. Négykézláb, csörgőzés közben írtam a novellákat. Nem, soha többé ne legyenek ikreim! Két évet vártunk rájuk, és Doktor József varázsolta őket a hasamba. Azóta anyatest vagyok. Csüngenek rajtam, szóhoz sem jutok, a fürdőszoba a dolgozószobám.

Utazás
Bejártam Kelet-Európát antropológusokkal. Ebből született a Rongyos ékszerdoboz című útikönyvem. Ma már csak gyereküléssel utazom, és nincs időm a történelemkönyveket bújni. De minden igaz és aktuális ma is, amit 2009-ben írtam. Ukrajna csodás ország, de tombol a nyomor és a kilátástalanság. A fiatalok külföldre mennek dolgozni. Erdélyben és a Vajdaságban ugyanezt látni, gyönyörű helyekkel lepik meg az utazót. Tavaly eljutottam öt napra Odesszába, felemelő volt látni azt az egykor gazdag, ám mára megkopott, szovjetizált várost. Remélem, Putyin békén hagyja.

Úszás
Győzelmek, versenyek, napi két edzés, öt óra vízben, Sírás, erőszak, életre szóló úszótest és kritikus kitartás. Az úszónők állandóan nyafognak. Már a kislányom is. Olyan, mint az írás. Kapálózni kell közben. Meg hajtani, ha van egy leadási határidőm.

Könnyek
Az írás része. Könyv=könny. Ha lent vagyok, nagyon-nagyon megszívtam valamit, vagy belehergelem magam egy fájdalomba, akkor születik a jó novella. Minden könyvemben vannak könnyek. A könny egy írónőnek a drog.

Kíméletlenség
Magammal szemben is, bármikor. Titokban szoktam büntetni magam: nem ehetek csokit, nem ihatok bort, kitakarítok. Mosok, teregetek, addig sem kell írni. De komolyra fordítva a szót: a megfigyelés része, hogy mindenkivel szemben kritikus vagy, úgy, hogy szeretsz is. A kíméletlent sokan szeretik, ahogy a kíméletlen könyveket is. Különben mit tanulnék az irodalomból? Ha nem volna egy szilánkos tükör?

 

Erdős Virág

Költő, író, drámaíró, aki újabban a Rájátszás csapatát erősítve énekel is. Műveiben a női lét, valamint a szociális és etnikai kisebbségek problémáiról ír kesernyés humorral, olykor szándékoltan gyermeki rigmusokban, minden mellébeszélés nélkül. Az Ezt is el című közéleti verseskötete eladási rekordokat döntött. Kérdéseimre saját műveiből találta meg a válaszokat.

Erdős Virág (Fotó: Kállai Márton)
Erdős Virág (Fotó: Kállai Márton)

Nyolcadik kerület
“Itt nemrég az öröm víg dala harsogott, s most a Városüzemeltetési Szolgálat Közrendvédelmi Egységének éjfekete terepjárója köröz. A járókelők ábrázatán néma homály borong. Szomorú s kiholt reklámszatyraikban nem mosolyog gerezd; szőlő, szappan, szalámi nem illatoz. A tündér szerencse kukáról kukára jár. Egy gyenge széltől földre teríttetik Ámor, a féllábú, vak koldus, s a Polgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálati Irodájának átellenében mint kis nefelejcs, enyész.” (Ezt is el, Magvető, 2013)

Mesék
“Ez a mesekönyv egy világszép nádszálkisasszonyról szól, akinek egy véletlenszerű szexuális inzultus következtében végérvényesen visszafejlődtek a légzőszervei – illetve nem. Ez a mesekönyv a mikroorganizmusokról szól, akik egyelőre még nagyon picikék, de majd megnőnek, és megházasodnak – illetve nem. Ez a mesekönyv egy eléggé problémás természetű kakukkfiókáról szól, akinek első próbálkozásra sajnos nem sikerült beilleszkednie a társadalomba, úgyhogy szegénynek meg kellett kísérelnie másodszorra is, de sajnos másodszorra se sikerült neki, és mikor már épp meg akarta próbálni harmadszorra is, akkor meg teljesen váratlanul és szinte csodával határos módon kiderült –” (Másmilyen mesék, Magvető, 2003)

Indulat
“Mátyás király, az igazságos közteherviselés egy forró nyári délután épp a rezidenciáján sütkérezett, amikor váratlanul rádöbbent, hogy rettenetes igazságtalanság történt. Iszonyú haragra gerjedt, és azt gondolta magában, hogy ez most már aztán tényleg tarthatatlan, hogy amíg ő békésen sütkérezik a rezidenciáján, aközben ilyen undorító disznóságok történjenek világszerte. Azon nyomban felpattant egy ültő helyéről, öklét rázta, haját tépte, jól odamondogatott a kertészlegényének, majd kisvártatva visszaült, megitta a kávéját, végigszívta a cigarettáját, és elégedetten sütkérezett tovább.” (Mátyás-ponyva, kortárs írók történetei, Palatinus, 2009)

Zene
“Madonna, a világszerte híres énekesnő egy nap, mikorra már teljesen kifogyott a különféle jobbnál jobb ötleteiből, fejébe vette, hogy szül egy gyereket. Mivel azonban tökéletesen tisztában volt a férfiak kiállhatatlan természetével, és tudta, hogy a későbbi bonyodalmak elkerülése végett legjobban teszi, ha semmi szín alatt sem kooperál velük, ezért úgy határozott, hogy a dolgot minden külső közreműködés nélkül megoldja maga. Így is tett, minek következtében szokatlan vállalkozásának sikerét teljes mértékben a saját számlájára könyvelhette el. Bevételei minden tekintetben megsokszorozódtak, ami azért nem csekélység, úgyhogy nyugodtan megengedhette magának, hogy kényelmesen hátradőljön a székében. Ha Madonna példáján felbuzdulva magad is kisebb-nagyobb sikerek után áhítozol, akkor még véletlenül se téveszd szem elől, hogy az élet nem más, mint egy különös, de mégoly veszélyes kaland, sőt, mi több, időnként már majdnem egész olyan, mint a golf, vagy a rulett, vagy a tviszt… és még akkor jó sokáig lehetne sorolni.” (Lenni jó, Magvető, 2000)

Párbeszéd
“– Halló! Álomrádió? Jó estét kívánok, műsorvezető úr! Én egy rettenetes álmomat szeretném magának elmesélni.
– Parancsoljon.
– Azt álmodtam, hogy a műsorvezető úr egyszer csak hopp, kiesett a rádióból.
– Atyavilág! Ígérje meg, hogy többet nem álmodik ilyet!
– De nem lett baja, mert puhára esett!
– Hála istennek!
– Alátettem egy ilyen kis puha valamit!
– Hát ez nagyon kedves magától, köszönöm szépen!
– Nincs mit, műsorvezető úr, a viszonthallásra.”
(Eurüdiké, Magvető, 2007)

Április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját, ezért erre a hétre meghívtuk vendégszerkesztőnek Karafiáth Orsolya költőt, hogy közelebb hozza hozzánk az irodalom világát, hiszen ha nem is mindig vagyunk tudatában, valóságos kincsesládán ülünk. A költészet hetén minden hétköznap új cikkel jelentkezünk, és miután nagyon szerettétek a kultúra napjának hetén bevezetett Napi novella-sorozatunkat, most minden délután egy-egy verssel jelentkezünk. Ha lemaradtál az eddigiekről, itt mindent megtalálsz!

Karafiáth Orsolya: tíz magával ragadó zenés vers
Jónás Tamás költő, író: Engem elfogadnak, de a cigányokat nem
Karafiáth Orsolya: tíz fantasztikus megzenésített gyerekvers
Étel és irodalom: a lecsó és a Dobos-torta se úgy volt, ahogy gondoljuk
Ismerj meg közelebbről öt magyar írónőt!
Napi vers – Finta Szilvia Hanna: A vak
Napi vers – Finta Szilvia Hanna: A házasság
Napi vers – Hegyi Annamária: Sosem volt rémálom
Napi vers – Szabó T. Anna: Se tűz, se föld

 

Címlap

top