A ballagás nem más, mint ünnepélyes búcsú, márpedig a búcsú, egy korszak lezárása fájdalmas dolog. A könnyek csak folynak le az arcunkon, ahogy nézzük a kis ovisokat és iskolásokat a ballagásokon, pedig tudjuk, hogy szép jövő vár rájuk, jó iskolába mennek tovább, ügyesek és okosak lesznek, új barátokat szereznek és izgalmas élményekben lesz részük. Mégis, nem tudunk ellene tenni, a sírás jön-megy, várhatóan majd szeptemberben újra támad, esetleg az első új szülőin tör elő, lesből a nyakunkba ugorva. Ez azért van, mert a ballagásokkal a gyász érzésével is meg kell küzdenünk.
A búcsúval gyász is jár
Már két gyerekem elballagott oviból eddig, a legnagyobb már általános iskolából is, mégis, most a harmadik ovis ballagásán és a középső általános iskolai ballagásán is bőgni fogok, mint a szamár. Ezt nem lehet megszokni, hogy ennyire gyorsan nőnek fel, sorra hagyjuk magunk mögött a mérföldköveket és olyan gyakran kell már az elengedést gyakorolnom, hogy néha úgy érzem, másból sem áll az életem, csak a különböző korszakok gyászolásából. Várhatóan a következő, ballagásokkal terhelt két hetet is végig fogom sírni, nem mintha lenne értelme, de legalább az érzelmi feszültség enyhül tőle belül.
F. Diane Barth pszichoterapeuta szerint a sírás minden búcsúnál teljesen normális, legyen szó arról, hogy új munkahelyre megyünk vagy hogy a gyerek egy hétre elmegy nyáron táborba. Nem azért sírunk, mert a jövőtől félünk, hiszen jó élményekre számítunk, hanem az elengedés miatt potyognak a könnyeink a legkülönfélébb búcsúk során. A szakember szerint az ilyen búcsú esetében is, mint a gyerekek ballagása, lehet ez az élmény fájdalmas, amit tárt karokkal magunkhoz ölelhetünk, mert nem muszáj, hogy szomorú és lesújtó legyen ez a fájdalom, sőt, akár építkezhetünk is az elengedésből.
A szeparációs szorongás már a spájzban van
Nem más ez a gyászérzés, mint a szeparációs szorongás újra meg újra a szülők életében. Az anyák egy fokkal intenzívebben érzik át, az apák jobban bírják tartani a lépést a gyerek változásaival, és kevesebb könnyet ejtenek azért, mert új korszakba lép a csemetéjük. Ahogy a gyerekeinket megtanítjuk arra, hogyan küzdjenek meg a szeparációs szorongással, úgy saját magunknak is segíthetünk, hogy az ezzel járó fájdalom enyhüljön, vagy legalábbis jobban kezelhető legyen. A pszichoterapeuta egyik bevált technikája arra az esetre, ha bármilyen búcsúval, szeparációval kell szembenéznünk, hogy olyan tevékenységeket keresünk, melyekkel gondoskodunk a saját komfortérzetünkről – lehetőleg egyedül, hogy ne menekülés legyen belőle, hanem a kellemes élmények során megtanuljuk, hogy nem olyan borzasztó dolog az elszakadás.
Kicsit megszakad a szívünk a ballagástól (Kép: Getty Images)
„Mielőtt a fiam főiskolára ment, elkezdtem zongoraórákat venni – írja a pszichoterapeuta. – Már egy évvel a fősuli előtt éreztem a szeparációs szorongást, ezért jelentkeztem a fiam régi zongoratanárához, mert már régóta akartam zongorázni tanulni, de az élet mindig közbeszólt. Gondoltam, most lesz időm bőven, hiszen alig fogom látni a fiamat, valami értelmeset is kezdhetnénk a szomorkodás mellett ezzel a szabadsággal. A zongorázás aztán nemcsak megkönnyítette a búcsút, hanem a későbbiekben egy állandó relaxációs technikává vált az életemben.”
Van önnyugtató módszered?
Szülőként segítünk a gyerekeinknek, hogy megtanuljanak egy sor önnyugtató módszert – és ne visítsanak este, ha kijövünk a szobájukból altatás után –, magunkról azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Pedig ha tudatosan megkeresnénk és használnánk a saját önnyugtató módszereinket – mint a pszichoterapeuta a zongorázást –, sokkal kevésbé lenne fájdalmas az idő múlásával egyre gyakrabban fellépő elengedés a gyereknevelés során. A szakember adott pár javaslatot, hogy profin tudjuk kezelni a búcsú miatti fájdalmat.
1. Normális, ha összezavarodnak az érzéseid
Nem, egyáltalán nem vagy őrült, ha egyszerre vagy szomorú és boldog a gyerek ballagásán. Az ellentétes érzések teljesen normális módon keverednek össze ilyenkor a lelkedben, hiszen pontosan tudod, hogy milyen sok új és szép élmény vár a gyerekre, de közben siratod a kisgyermekkorát. Engedd meg magadnak a sírást és kacagást egyszerre, így tudod a legkönnyebben feldolgozni a fájdalmat.
2. Fogalmazd meg az érzéseidet
Egy barátnő, családtag vagy a párod értő füleire van szükséged, ha érzed, hogy rád telepszik a búcsú miatt a szomorúság. Ha sikerül nyíltan, őszintén beszélni az érzelmeidről, aggodalmaidról egy olyan embernek, akiben teljesen megbízhatsz, akkor oldódik a belső feszültség és hamarabb letisztulhatnak benned az összezavarodott érzések.
3. Adj magadnak időt
Minden nagy változás után kell idő, hogy a gyász fájdalma enyhüljön, így van ez a ballagással is. Nem kell utána örömödben ugrálni azonnal, ha úgy érzed, hogy nehezebben dolgozod fel, hogy el kell engedned a gyerek kicsi korát, akkor legyél megértő saját magaddal szemben és hagyd, hogy átjárjanak az érzések. Nézegesd meg a régi képeket, emlékezz vissza a közösen megtett útra, és emlékeztesd magad arra is, hogy csak egy dolog állandó az életben: hogy minden változásban van – a gyerekekre pedig ez hatványozottan igaz. Hagyd, hogy potyogjanak a könnyeid, ha úgy érzed, fájdalmas élmény a ballagás, megismételhetetlen sírás ez, amire később jó szívvel emlékszel majd.
