A My Modern Met írta meg annak a 89 éves férfi inspiráló történetét, akit már fiatalon is érdekelt a fizika, ám a háború és a gazdasági helyzet miatt a családja meggyőzte, hogy inkább orvosnak tanuljon. A férfi így is tett, és végül 1955-ben a bécsi egyetemen megszerezte az doktori diplomát. Ezután nem sokkal az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Tufts Egyetemen hematológiát, a Massachusetts Institute of Technology-n pedig biológiát tanult. Második doktori címét biokémiából szerezte az Massachusetts Institute of Technology egyetemen 1967-ben.
Steiner 2000-ben vonult nyugdíjba, de az orvoslásban eltöltött idő alatt sem feledkezett meg a fizika iránti rajongásáról. Ahol csak tudott, előadásokat látogatott. „A fizika mindig is a részem volt” – mondta egy nyilatkozatában, majd hozzátette: „És amikor nyugdíjba vonultam, úgy döntöttem, hogy belépek a fizika világába.”
2000-ben kezdett el órákat felvenni – félévenként annyit, amennyit az egészsége engedte. Az MIT-n kezdte a tanulmányait, de a bostoni ingázás elkerülése végett a Brownra váltott. Végül elegendő kreditet gyűjtött össze fizikából az egyetemi alapképzésen, hogy felvegyék a doktori programba. Talált egy tanácsadót, Brad Marston professzort, és nekilátott egy nehéz projektnek. Steiner a bozonizációt tanulmányozta, ami egy olyan folyamat, amely az univerzumunk legkisebb részecskéire hat. Annak ellenére, hogy nyolcvanéves volt, elmondása szerint mindenki barátságos volt vele, a professzoroktól kezdve egészen a (sokkal fiatalabb) diáktársakig.
Steiner végül meg tudta védeni a disszertációját, amelynek címe: „A bozonizáció geometriai értelmezésének korrekciói” volt. A sikeres védést követően Steiner mindössze néhány héttel 90. születésnapja előtt szerezte meg harmadik PhD-ját. Elmondása szerint a fizika iránti egész életen át tartó szeretete tartotta frissen az agyát. „Most sem bánom igazán” – mondja orvosi karrierjéről. „Jó élet volt, és sok nagyszerű barátokat szereztem. Nagyon jól éreztem magam, különösen miután megszereztem a doktori címemet, és az akadémiai orvoslásban dolgoztam. De a fizika mindig ott lappangott a háttérben.”
„Fontos, hogy ne pazaroljuk el az idősebb korunkat”
– tanácsolta a férfi, és hozzátette: „Az idősebb emberekben rengeteg agyi erő rejlik, és úgy gondolom, hogy ez óriási hasznára lehet a fiatalabb generációknak.”
