„Nem túlzás azt mondani, hogy a ketamin megmentette az életemet. Az egyórás ülés sokkal nagyobb hatással volt a mentális egészségemre, mint bármi más az elmúlt több mint 20 év alatt a terápiától kezdve a gyógyszeres kezelésig”
– így foglalta össze tapasztalatait Zachary Rice. A férfinál tizenhat évesen diagnosztizáltak klinikai depressziót, húszas évei elején pedig kiderült, akut poszttraumás stresszben, illetve kényszerbetegségben is szenved. Tizennyolc évesen kezdett antidepresszánsokat szedni, azóta tizenhárom különböző gyógyszert írtak fel neki, és többször követett el öngyilkossági kísérletet, amikor 2020 márciusában megint véget akart vetni az életének, a terapeutája és a pszichiátere válaszút elé állította, vagy befekszik a kórházba vagy megpróbálja a ketamint, amiről ő akkor csak annyit tudott, hogy lónyugtatóként és partidrogként is használják.
Ahogyan egy korábbi cikkünkben írtuk, a depresszió esetén megfelelő gyógyszer kiválasztása nem olyan egyszerű, van, amikor több készítménnyel is kell próbálkozni, és sajnos van az ún. kezelésrezisztens depresszió is. Egyes szakemberek szerint akkor beszélhetünk ilyenről, ha két különböző csoportba tartózó antidepresszáns esetében sincs jelentős hatás, mások szerint inkább több mint négy az a kettő. „Az embereknek körülbelül 50 százaléka nem reagál az antidepresszánsokra, és hatból egy közülük öngyilkosságot követ el” – nyilatkozta Rosalind Watts klinikai pszichológus, aki egyike azon kutatóknak, akik azt vizsgálják, hogy a varázsgombák hatóanyaga, a pszilocibin hogyan segíthet ezeknek a betegeknek.
Rice maga korábban soha nem kísérletezett pszichedelikus szerekkel, például az előbb említett pszilocibinnel, mindig is tartott attól, milyen hatása lehet ezeknek az antidepresszánsokkal kombinálva. „Ha ez nem működik, legalább kipróbálhatok egy menő drogot, és tudom, hogy nem fogok meghalni, mert egy orvosi rendelőben vagyok” – vágott bele a kezelésbe egy brooklyni klinikán. Rice tíz nap alatt négy kezelésen vett részt, és azóta havonta jár vissza. Az ülések egyenként ötszáz dollárba (kb. 163 ezer forintba) kerülnek, de a költségek hatvan százalékát a biztosítása fedezi. Elmondása szerint akkor tudja, hogy a ketamin hatása elmúlik, amikor a napi feladatok megoldhatatlannak kezdenek tűnni.
Az intézményben, ahova ő jár, a ketamint intravénás infúzióval, nem pedig intramuszkuláris injekcióval adják be, a bizonyítékok alapján ugyanis úgy tűnik, előbbi a jobb megoldás. Ugyan házon belül nincs pszichoterápiára lehetőség, de csak olyan pácienseket fogadnak, akikkel mentálhigiénés szakemberek foglalkoznak. Minderről a New Yorker magazin egyik szerzője, Emily Witt írt egy hosszú cikkben, amiben beszámolt saját élményeiről is. Ő Gita Vaid pszichiáter és pszichoanalitikus, illetve Phil Wolfson pszichiáter felügyelete alatt próbálta ki a ketamint. Witt beismerte, partikon már fogyasztott a szerből, de ez teljesen más élmény volt.
„A kezelést követő napon másképp éreztem magam. Megcsináltam néhány dolgot, amit már régóta halogattam, és már nem kattogtam olyasmiken, amik hetek vagy hónapok óta nem hagytak nyugodni. Lehet, hogy az olvasott kutatások miatt éreztem így, és úgy tűnt, hogy a lelkiállapotom csak közvetve okolható azokért a dolgokért, amiket a kezelés alatt tapasztaltam, hanem inkább valamilyen kézzelfoghatóbb oka van. Az elmém úgy működött, ahogyan azt szerettem volna. A múltban hiába próbálkoztam ezt az állapotot elérni koffeinnel vagy anélkül, testmozgással, alvással, meditációval, antidepresszánsokkal, egészséges táplálkozással, vitaminokkal, magnéziummal, amfetaminokkal és jógával, az elmém ellenállt. Ez az új érzés pedig nem valami utórezgés volt, de nem akartam alkoholt inni, de még kávét sem, mert attól féltem, hogy az érzés elhagy; rettegtem attól, hogy minden visszatér a régi kerékvágásba. Az érzés alig több mint két hétig tartott, aztán elmúlt. Az emlék, hogy milyen érzés volt, még egy kicsit tovább élt, aztán az is elhalványult” – írta.
Kis ketamintörténet
A ketamint először 1962-ben szintetizálta Calvin L. Stevens, a Wayne Állami Egyetem oktatója, aki a Parke-Davisnél gyógyszerészeti cégnél végzett kutatásokat. Ígéretes preklinikai állatkísérletek után a ketamint 1964-ben tesztelték először embereken, mégpedig a michigani állami börtön rabjain, és a vizsgálatok azt mutatták, hogy a ketamin több okból kedvezőbb választás volt a fenciklidinhez (PCP vagy vagy angyalpor) nevű szerhez képest. Miután 1970-ben megkapta az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer Ellenőrző Hatóság (FDA) jóváhagyását, a ketamint a vietnami háborúban használták először érzéstelenítésre, majd ezt követően egyre többen kezdték el rekreációs célokra is használni.
Miközben a pszichedelikumokkal kapcsolatos kutatásoknak megálljt parancsolt a drogellenes háború, a ketamint orvosi célokra továbbra is lehetett használni, továbbra folytak vele különböző kísérletek, majd az egyre népszerűbb klub-, illetve a rave-szcéna közkedvelt drogja lett mint Special K. 1999-ben emiatt az Egyesült Államokban szigorítottak is a besorolásán. A hivatalos definíció szerint vele egy kategóriában lévő szerek túlzott használata közepes vagy alacsony fizikai függőséghez vagy magas pszichológiai függőséghez vezethet, és ebbe a csoportba tartoznak például az anabolikus szteroidok. Az illegális ketamint eleinte elsősorban állatklinikákról szerezték be, ugyanis a bódító hatású fájdalomcsillapítót az állatgyógyászatban is alkalmazzák, ezért is ismerik sokan lónyugtatóként.
A ketamin mindeközben a Távol-Keleten, például Hongkongban is népszerű lett, és míg 1999-ben a 21 éven aluli hongkongiak kevesebb mint 1 százaléka próbálta ki a ketamint, ugyanez az érték 2006-ra 76 százalékra emelkedett. A drog népszerűségének oka, hogy jóval olcsóbb, mint a heroin vagy kokain, Hongkong pedig közel van a délkelet-ázsiai drogcsempészek által uralt Arany Háromszöghöz.
Az, hogy a ketaminnak lehetnek antidepresszáns hatásai is, már az 1970-es években is felmerült, de komolyabban csak a kétezres években kezdtek el foglalkozni azzal, hogyan tudják a mentális problémák kezelésére használni ezt a fájdalomcsillapító hatású általános érzéstelenítőszert. 2006-ban például a National Institute of Mental Health munkatársai megállapították, hogy a ketamin egyetlen intravénás adagjának gyors antidepresszáns hatása van, és az azóta elvégzett rengeteg vizsgálatnak köszönhetően széles körű egyetértés van abban, hogy a ketamin napokig vagy hetekig tartó időszakra enyhíti a depresszió tüneteit, és ez idő alatt a pszichoterápia gyakran hatékonyabbnak bizonyul a szokásosnál.
Napjainkban a ketamint övező kutatások és viták kevésbé foglalkoznak azzal, hogy képes-e kezelni a depressziót, mint inkább azzal, hogyan működik, milyen adagolási módszerrel a leghatékonyabb, és hogyan tudnak a gyógyszergyártók és az egészségügyi szolgáltatók a legjobban profitálni egy olyan anyagból, amelynek szabadalma a nyolcvanas években lejárt, írja a New Yorker szerzője. A cikk szerint az Egyesült Államokban az első klinikát, a New York-i Ketamine Infusionst Glen Brooks, a Harvardon végzett aneszteziológus nyitotta meg 2012-ben. Több mint harminc éve volt orvos, amikor egy rokonának drogproblémái miatt komolyabban érdeklődni kezdett a szenvedélybetegségek gyógyítása iránt, és akkor olvasott vonatkozó kutatásokat a ketaminról.
Manapság az Egyesült Államokban az embernek számos lehetősége van arra, hogy kipróbálja, nála hat-e ez a szer, már amennyiben van pár száz dollárja, és sem pszichózis, sem mánia veszélye nem áll fenn nála: elmehet egy magánklinikára vagy egy magánpraxissal rendelkező pszichiáterhez vagy mondjuk rendelhet szájon át szedhető tablettát egy startup cégtől. Illetve néhány évvel ezelőtt komoly előrelépés történt,
az FDA 2019-ben engedélyezte a ketamin egyik származékát, az esketamint tartalmazó orrspray alkalmazását a rezisztens depresszióban szenvedő felnőtteknél.
Persze szabtak feltételeket, arról szóltak a hírek, hogy csak kórházakban lehet majd alkalmazni olyan betegeknél, akik már legalább két másik antidepresszánst próbáltak eredménytelenül, és a pácienseknek kezelés közben is szedniük kell majd egy másik gyógyszert is. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szert amúgy kúraszerűen már évek óta alkalmazták az Egyesült Államokban, csak egészen addig intravénásan adták be.
A 40 éves Chris Gathman élete nagy részében krónikus depresszióval élt, és más családtagjainál is diagnosztizálták ezt a problémát. A férfi és az őt kezelő szakemberek antidepresszánsokkal és kognitív viselkedésterápiával próbálkoztak, korlátozott sikerrel. Néhány évvel ezelőtt úgy érezte, ez nem mehet így tovább. „Tudtam, hogy tennem kell valamit” – nyilatkozta a New York Timesnak Gathman, így amikor a háziorvosa ketaminos kezelést javasolt, egy közeli klinikához fordult.
Másnap felébredtem, és teljesen normálisnak éreztem magam. Depressziónak nyoma sem volt
– mesélte az első infúzió utáni élményeiről, amelyek hatására meggyőzte a szüleit, hogy keressék fel az intézményt, és a kezelés után ők is javulást tapasztaltak állapotukban.
Mindeközben más országban is történtek előrelépések, Nagy-Britanniában Bristolban nyitották meg az első olyan pszichoterápiás klinikát, ahol ketamint alkalmaznak. A terápiával kiegészült kezelés hatezer fontba (kb. 2,6 millió forintba) kerül, ami nem éppen olcsó, és egészségügyi szakértők a hír kapcsán megjegyezték, több kutatásra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, hatékony-e a szer ilyen módon történő alkalmazása, írja a BBC.
Mi a ketamin titka?
A ketaminnak más érzéstelenítőszerekhez viszonyítva eltérő a keringési és légzőszervi hatása, például sokkal kevésbé csökkenti a légzésfunkciót, ezért például jó választás lehet asztmásoknál és krónikus obstruktív légúti betegségben szenvedőknél. Mint fájdalomcsillapító, önmagában is rendelkezik ilyen hatással, de figyelembe kell venni, hogy magas dózis megnöveli a mellékhatások kialakulásának kockázatát, viszont szerencsére lehet kombinálni más szerekkel. És hogy pontosan hogyan segít a depresszióban? A ketamin az agy különböző részeire hat, és számos elmélet létezik arról, hogyan mi is a titka, sokan azt az elméletet támogatják, hogy a glutaminsav anionjára, a glutamátra mint ingerületátvivő anyagra van hatással , illetve új kapcsolatok és pályák létrehozásával segíti „újrahuzalozni” az agyat.
Kicsit bonyolultabban leírva, a ketamin az agyi NMDA-receptorokhoz kötődve növeli a glutamát mennyiségét a neuronok közötti terekben, a glutamát ezután egy másik receptor, az úgynevezett AMPA-receptor kapcsolatait aktiválja, együttesen más molekulák felszabadulásához vezet, amelyek segítenek az idegsejteknek új pályákon kommunikálni egymással. Ez a szinaptogenezis néven ismert folyamat valószínűleg hatással van a hangulatra, a gondolkodásmódra és a megismerésre. A ketamin más módon is befolyásolhatja a depressziót, például csökkentheti a gyulladásban szerepet játszó jeleket, amelyek összefüggésbe hozhatók a hangulatzavarokkal, vagy elősegítheti az agy bizonyos területein belüli kommunikációt. Valószínű, hogy a ketamin egyszerre többféleképpen is hat, amelyek közül sokat még vizsgálnak, írja Harvard Health Publishing.
A ketamin előnyeként szokták felemlíteni, hogy nagyon gyorsan hat, szinte pár óra alatt. A Journal of Clinical Psychiatry című folyóiratban jelent meg egy tanulmány, amely szerint egy adag ketamin nemcsak a depresszió súlyosságát csökkentette az öngyilkossági gondolatokkal küzdő embereknél, hanem nagyobb biztonságban is érezték magukat, emiatt kisebb lett annak a valószínűsége, hogy kárt tesznek magukban, mivel a kezelés mérsékelte negatív gondolataikat, olvasható a Házi Patika cikkében.
Mik a ketamin veszélyei?
Nincsen gyógyszer mellékhatások nélkül, ez a ketaminra is igaz, amellett, hogy hallucinációkat okoz, amiről mindenki döntse el, jó-e vagy sem, szív- és érrendszeri panaszokhoz, magas szemnyomáshoz vezethet, hányingert, hányást okozhat és a sort tovább lehetne folytatni egészen addig, hogy közepes vagy alacsony mértékű függőséghez vezethet. Ami az addikciót illeti, a tartós, magas dózisú használat az, ami veszélyes, tolerancia alakulhat ki, hiánya elvonási tüneteket okozhat. „Megértem a ketamin iránti fokozott érdeklődést. A hosszú távú adatok hiánya, a nyugtalanító mellékhatások lehetősége és a visszaélés lehetősége miatt azonban úgy vélem, hogy a ketamin még nem áll készen a biztonságos általános használatra” – nyilatkozta a New York Timesnak Dr. Carolyn Rodriguez, a Stanfordi Egyetem munkatársa, aki egy korai kis kísérletet végzett a ketaminnal a kényszerbetegség kezelésére meggyőző eredményekkel.
Mint a pszichedelikumoknál, természetesen a szakértők a ketaminnál sem ajánlják, hogy magunkon kísérletezzünk, bár ahol elérhetőek a kezelések, az ára miatt valószínűleg így is vannak, akik elgondolkoznak ezen a megoldáson. A szer ugyanis akár erős disszociatív érzéseket és akár katatónnak tűnő állapotot is előidézhet, igaz, a súlyos mellékhatások előfordulása nem túl gyakori.
Dr. Leonardo Vando, a Mindbloom orvosi igazgatója azt állította, hogy több tízezer beadott dózisból a cég csak enyhe mellékhatásokat, például hányingert észlelt. Dr. Gerard Sanacora, a Yale Depressziókutató Program és a Yale-New Haven Kórház Intervenciós Pszichiátriai Szolgálatának igazgatója egyetértett azzal, hogy a súlyos mellékhatások ritkák, de látott már olyan betegeket, akik mellkasi fájdalmat tapasztaltak. „Egy olyan gyógyszer esetében, mint a ketamin, amely hatással lehet a szívritmusra és a vérnyomásra, különösen fontos a jól dokumentált kardiológiai anamnézis, a laboratóriumi szűrővizsgálatok, és az infúziók alatt történő megfigyelés” – jegyezte meg Dr. Rodriguez, és hozzátette, a visszaélés lehetősége miatt óvatosnak kell lenni a ketamin gondosan ellenőrzött klinikai kereteken kívüli alkalmazásával kapcsolatban.
Abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy sokkal több kutatásra van szükség a ketamin mentális egészségre gyakorolt hatékonyságát illetően, jelenleg világszerte egyébként több tucatnyi vizsgálat van folyamatban.