Varázsgomba a depresszió kezelésében

„2012-ben egy csapat kutató feltette a kérdést, mi lenne ha 20 embert, akik súlyos depresszióban szenvednek varázsgombával kezelnének. Három évükbe tellett, hogy megkapják a szükséges engedélyeket, és kiderítsék, valóban hatásos-e” – így kezdődik a Magic Medicine című dokumentumfilm, ami 2018-ban debütált, és már felkerült a Netflix kínálatába is.

A kísérlet 

Monty Wates rendező négy éven át követhette a kutatócsapat munkáját. Filmjében három olyan férfi történetét követi végig, akik kísérleti alanyként maguk is részt vettek a kutatásban. Hogy miért pont így alakultak az arányok, nem derül ki, és ugyan lehetne kifogásolni azt, hogy ez így nem túl reprezentatív, miért csak férfiak a főszereplői a történeteknek, de egyrészt nem csak az ő útjukat ismerhetjük meg, hanem azt is, családtagjaik hogyan birkóznak meg a helyzettel, másrészt a férfiak estében a pszichés, lelki eredetű problémák talán még nagyobb tabunak számítanak, és azok, akik ilyen helyzetben vannak, talán még jobban érzik az ezzel együtt járó stigmák súlyát. 

John, Andy és Mark történetében sok közös pont van, az évek során sok mindennel próbálkoztak, hogy legyűrjék a betegséget, többek között gyógyszeres kezelést is kaptak, sőt, volt, akinél ún. elektrokonvulzív terápiát is alkalmaztak, de hosszú távon sajnos nem sikerült kilépniük a depresszió árnyékából, és úgy gondolták, ez a kísérlet az utolsó lehetőség. „Az embereknek körülbelül 50 százaléka nem reagál az antidepresszánsokra, és hatból egy közülük öngyilkosságot követ el” – nyilatkozza Rosalind Watts klinikai pszichológus, egyike a vizsgálatban résztvevő kutatóknak.

A megfelelő gyógyszer kiválasztása sokszor valóban nem olyan egyszerű, van, amikor több készítménnyel is kell próbálkozni, és sajnos van az ún. terápiarezisztens depresszió is. Egyes források szerint a páciensek 2/3-a reagál az elsőként beállított antidepresszánsra, és csak 1/3–a az, aki tünetmentessé vált az elsőként adott gyógyszer hatására. Hogy mikor beszélünk kezelésrezisztens depresszióról? Egyes szakemberek szerint akkor, ha két különböző csoportba tartózó antidepresszáns esetében sincs jelentős hatás, mások szerint inkább több mint négy az a kettő. És azt is fontos tudni, hogy a gyógyszeres kezelés mellett a gyógyulás szempontjából fontos a pszichoterápia is, és ezt a munkát valószínűleg akkor sem lehet majd megspórolni, ha egyszer valóban engedélyezik a kezelést.

A három férfi története egyébként arra is rávilágít, hogy a depresszió milyen sokféleképpen jelentkezhet, hogy mennyire egyedi történetek vannak, a film első perceiben Andy arról mesél, az hogy elvegye az saját életét, soha nem fordult meg a fejében, de remélte, hogy egyszerűen nem kel fel, hogy elalszik, és nem kell szembesülnie újra a problémáival. Az egyik leglátványosabb utazás – szinte szó szerint az övé – , a kísérleti kezelések során kiderül, hogy nem a munkája miatt alakult ki nála a depresszió, sokkal régebbre kell visszamenni, igaz, szüksége van pszichoterápiára ahhoz, hogy értelmezni tudja az egyik kezelés alatt jelentkező látomásokat, mert lehet, hogy a traumatikus képek valóságban lehet, hogy nem így történtek meg, hanem azok valamit jelképeznek, és ki kell bogozni, mit is jelentenek.

Magic Medicine (Fotó: Netflix)

„A vizsgálat olyan élmény, amit soha nem fogok elfelejteni, és nehéz lenne elmondani másnak, milyen is volt. Kevés olyan tanácsot kaphattam, amely felkészített volna arra az útra, amelyre vállalkoztam, azonkívül, hogy elmondhatom majd, megismerhetem azokat az okokat, amelyek miatt a depresszió ilyen erősen eluralkodik rajtam. Ezek az okok előtte többnyire ismeretlenek voltak számomra, és az évekig tartó terápia során sem foglalkoztunk velük” – vallott tapasztalatairól Andy, aki hármójuk közül talán a legtöbbet profitált a történtekből, Johnnál, a kétgyermekes apukánál ugyan eleinte volt javulás, de családja szomorúan számol be arról, hogy csak átmenetileg kapták vissza szerettüket. „Jó volt, hogy egy időre visszakaptuk azt a személyt, akit 4-5 évvel ezelőtt volt, és jó lenne, ha újra részt venne egy ilyen kezelésen, hogy ismét olyan legyen mint régen” – mondja zárószóként John fia.

És ott van Mark, ő az, akinél egy kicsit megfoghatatlannak tűnt, hogy miért érzi magát úgy, ahogyan, hogy milyen okokra vezethető vissza a depresszió, hogy miért érezte magát mindig kívülállónak, és a csapat egyik tagja meg is jegyezte, úgy tűnik, a férfi arra vár, hogy mások mondják meg, mit tegyen, és hogy ki kellene találni, merre is szeretne tartani. Mark az, akivel azért sok depresszióban szenvedő azonosulni tud, mert lehet, hogy nem egy blokkolt trauma vagy valamilyen megrázó életesemény az oka annak, hogy nem érzi jól magát a bőrében, nem beszélve arról, hogy a depresszió, a szorongás beépül a személyiségbe. Nála egyébként el is maradt az áttörés. „Úgy érzem, megbuktam a teszten. Persze volt egy csomó furcsa élményem, nagyon sok kérdést felvetett a betegségemmel kapcsolatban, de nem mutatta meg, milyen irányban kellene elindulnom, hogy választ kapjak. És lehet, hogy nincsenek is válaszok, és ebbe bele kell nyugodnom.”

Magic Medicine (Fotó: Netflix)

Az Imperial College London kutatói által végzett kísérlet eredményeit 2017-ben publikálták. „Először mutattunk ki egyértelmű változásokat az agyi aktivitásban olyan depressziós embereknél, akiket pszilocibinnel kezeltek, miután nem reagáltak a hagyományos kezelésekre. Számos páciensünk leírta, hogy a kezelés után úgy érezte, mintha újraindították volna az agyát, gyakran használtak számítógépes hasonlatokat. Egyikük például azt mondta, hogy úgy érezte, mintha átesett volna egy töredezésmentesítésen. A pszilocibin adhatta meg nekik azt a kezdő lökést, amire szükségük van ahhoz, hogy kitörjenek depressziós állapotukból” – idézi a Guardian Dr. Robin Carhart-Harrist, az Imperial College London neuropszicho-farmakológiai központjának kutatóját.

A kísérletben résztvevő betegeknek két alkalommal kaptak pszilocibint egy hét különbséggel, és az első alacsonyabb dózis volt. Rosalind Watts  így jellemezte a különbséget a két adag között, az első kisebb adag segít kinyitni az ajtót, kicsit megmutatja, mik -a kár jó, akár rossz dolgok rejtőznek a “pincében”, de bármikor be tudjuk azt zárni, a második adag azonban szélesre adja azt az ajtót, és jobban tesszük, ha nem küzdünk ellen, hagyjuk, hogy mindent elénk tárjon, amit lehet. A jelentkezőket természetesen egyik alkalommal sem hagyták magukra, egyrészt volt egy felkészítő beszélgetés, illetve amíg a pszilocibin hatása alatt voltak, végig mellettük volt két mentálhigiénés szakember, hogy támogassa, vezesse őket. Azt pedig, hogy a helyszínen tapasztaltak mellett milyen hatásokkal bírt a szer, kétféleképpen mérték, egyrészt felvételeket készítettek az alanyok agyáról, illetve a páciensnek kérdőíveket kellett kitölteni a tüneteikről.  Közvetlenül a pszilocibin kezelés után a betegek a depressziós tünetek csökkenéséről, az MRI-felvételek alapján pedig az agynak több területén is csökkent a vérellátottság, például az amigdalában, aminek elsődleges szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában.

Dr. Robin Carhart-Harris a Magic Medicine utolsó perceiben arról beszél, hogy a kísérleti alanyoknak közel fele a kísérlet utáni hetekben tünetmentes volt, hat hónappal később hatan voltak, hogy akiknél a depresszió nem jött vissza, ami elég ígéretes, főleg, hogy ha kevesebben is, de vannak, akik két évvel a kezelés után jól vannak. Vagyis röviden és tömören, a pszilocibin van, akinél működhet, de nem mindenkinél. És, hogy – nézzük a pozitív oldalát – miért van az, hogy működhet, mert az agy szerotonin receptoraira hat, szerkezete (pontosabban a belőle a szervezetben  képződő pszilocin) ugyanis nagyon hasonlít ehhez az ingerületátvivő anyagokhoz, amit sokan örömhormonként emlegetnek, és mint ismert, az alacsony szerotonin-szintet közrejátszhat a depresszió kialakulásában.

Máshonnan megközelítve: szakemberek szerint a pszilocibin azért segíthet a depressziós betegeken, mert lehetővé teszi, hogy gondolkodási mintákat megváltozzanak, átszerveződjenek, és átszervezze a gondolkodási mintákat. Hallottunk már depresszióst, aki úgy fogalmazott, rosszul van bekötve, nos, a varázsgomba lehetővé teszi, hogy újrahuzalozzuk az agyunkat, vagy ismét hozzánk egy példát Rosalind Wattstól: képzelünk el egy havas hegyoldalt, a depressziós ember csak is ugyanazon az útvonalon tud szánkózni, és a nyomok egyre mélyebbek és mélyebbek, nem tud letérni róla, a pszilocibin azonban egy lavinaként végigsöpör a hegyoldalon, eltüntetve a régi nyomvonalat, és így lehetőség nyílik arra, hogy új utakat találjunk a hegyről lefelé. 

Fantasztikus gombák

Arról, hogy a varázsgombák hatóanyaga, a pszilocibin milyen lehetőségeket rejt magában, arról egy másik dokumentumfilmben is szó esett, a Fantastic Fungi azonban nemcsak ezt az egy lehetséges felhasználási területet mutatja be, hanem általában azt, hogy a sokak által lenézett vagy érdektelenek, esetleg visszataszítónak tartott gombák alapvetően milyen csodálatos élőlények. Ebben a filmben szó van például az ún. betépett majom elméletről, amely ősünk, Homo erectus pszichedelikus vegyületeket tartalmazó gombákat is fogyasztott, és ennek köze lehet ahhoz, hogy többszörösére nőtt az agy térfogata, és végül lettünk mi, Homo sapiensek. Hogy tudományosan mennyire állja meg a helyét ez az elmélet, az egy másik kérdés, de tény, hogy a kapcsolatunk a gombákkal nagyon is ősi, és Közép-Amerikától Szibériáig mindenhol találni bizonyítékokat arra, hogyan használták az emberek a hallucinogén gombákat.  A világon nagyjából 180 gombafaj tartalmaz pszichoaktív hatóanyagokat, vagyis pszilocibint vagy pszilocint, és a mikológusok — a gombák tanulmányozására szakosodott biológusok – úgy vélik, a gombák az őket esetleg táplálékként elfogyasztó állatokkal elleni egyfajta védekezésként kezdtek el ilyen anyagokat termelni. Hallucinogén anyagokat termelő gombák a Déli-sarkot leszámítva mindenhol megteremnek.

Fantastic Fungi (2019)

Az első, hallucinogén gomba rituális fogyasztására utaló tárgyi emlékek 9000 évvel ezelőttről származnak. Az antropológusok szerint a varázsgombák inspirálhatták a Szahara sivatagban található őskori sziklafestményeket, John Allegro filológus pedig Holt-tengeri tekercsek fordításában fedezett fel arra utaló jeleket, hogy az őskeresztény közösségekben is fogyasztották ilyen gombákat. Történelmileg a pszichedelikus gombákat talán leginkább az ősi majákkal hozták összefüggésbe, a maja templomromokban például gombaköveket és -motívumokat találtak, és ugyan különböző elméletek vannak e kövek eredetére, magyarázatára, egyesek szerint a gombák rituális fogyasztásához kapcsolódtak, vagy akár kultikus imádat is lehetett a gombák körül. A spanyol hódítás után a hallucinogén növények és gombák használatát, más kereszténység előtti hagyományokkal együtt, tűzzel-vassal üldözték.

Négyszer annyi fiatal használ LSD-t, mint korábban: elérkezett a pszichedelikus drogok aranykora?

A hallucinogén gombák első említése az európai gyógyászati irodalomban a London Medical and Physical Journalban volt 1799-ben: egy férfi a londoni Green Parkban reggelire szedett Psilocybe semilanceata gombát szolgált fel a családjának. Az őket kezelő patikus később leírta, hogy a legkisebb gyermeknek megállíthatatlan nevetési rohamai voltak. Tekerjünk előre 1955-ig: R. Gordan Wasson, a JP Morgan & Co. alelnöke és felesége, Valentina voltak az első ismert nem őslakos amerikaiak, akik részt vettek egy mexikói gombaszertartáson. Wassonék cikket is írtak élményeikről, amely 1957-ben a Life magazin címlapján jelent meg, és  mondhatjuk a többi már törtnelem. Ennek nyomán nyomán kezdett Albert Hofmann kémikus is kísérletezni a gombákkal, és ő volt az, akinek elsőként sikerült szintetizálnia magát a pszilocibint hatóanyagot, illetve ez a cikk inspirálta Timothy Leary pszichológust, hogy Mexikóba utazzon és maga is kipróbálja, és bizony Magyarországon is voltak hallucinogénnek kapcsolatos kutatások, Király József pszichológus 1961-ben publikálta saját magán végzett kísérletének eredményeit a Pszichológiai Tanulmányok sorozat 3. kötetében. 

De visszatérve Learyre, amikor 1960-ban visszatért Richard Alpert-tel közösen elindította a Harvard Psilocybin Projectet, hogy a pszilocibin és más pszichedelikus szereket tanulmányozzanak. Learyt és Alpertet 1963-ban a Harvardról elbocsátották állásukból, de a hippi ellenkultúra mozgalma felkarolta őket. Ezzel Richard Nixonnál ki is húzták a gyufát, az egykori amerikai elnök állítólag “Amerika legveszélyesebb emberének” nyilvánította Timothy Learyt, és kormányzása idején a hallucinogén anyagokat, például a pszilocibint is heroinnal azonos besorolásba került, ez pedig évtizedekre gátat szabott a tudományos kísérleteknek. Érdekesen kapcsolódik ehhez, hogy míg a pszichedelikus nem értelmezhető a politika nélkül, ennek ellenére viszonylag kevés kutatás foglalkozott a pszichedelikus szerek és a politikai nézetek kapcsolatával, néhány évvel ezelőtt mindenesetre Robin Carhart-Harris publikált egy tanulmányt, amely szerint pszilocibint tartalmazó gombák fogyasztása csökkentheti egyes személyekben az autoriter politikai berendezkedés iránti vonzalmat, írja a 444.

Nem csodaszer?

A tudomány nevében fognak begombázni vallási elöljárók

Az idők változnak, ugyan az Egyesült Államokban még mindig a legveszélyesebb kategóriába sorolják a pszilocibint, de újra folytatnak vele kísérleteket, igaz, ezek nem állami finanszírozású projektek, de legalább már lehet rájuk engedélyt kérni. 2000-ben a Johns Hopkins Egyetem  kutatócsoportja volt az első, amely megkapta a hatósági engedélyt arra, hogy egészséges, pszichedelikus szereket soha nem használó önkénteseken újraindíthasson hallucinogén szerekkel végzett kutatásokat. A Johns Hopkins  kutatói 2016-ban számoltak be először arról, hogy a pszichológiailag támogatott körülmények között végzett pszilocibin kezelés jelentősen enyhítette a szorongást és a depressziót olyan embereknél, akiknek életveszélyes rákdiagnózisuk volt, a későbbiekben megjelent új tanulmányuk szerint pedig a pszilocibin a súlyos depresszióban szenvedő betegek sokkal szélesebb populációjában lehet hatékony, mint azt korábban becsülték. „Az általunk tapasztalt hatás nagyságrendje körülbelül négyszer nagyobb volt, mint amit a klinikai vizsgálatok a piacon lévő hagyományos antidepresszánsok esetében mutattak” – mondja Alan Davis, a Johns Hopkins Egyetem Orvosi Karának munkatársa.

De más intézményekben is folynak kutatások, az Archives of General Psychiatry című szakfolyóiratban jelent meg Charles Grob, a Kalifornia Egyetem munkatársának és csapatának tanulmánya, vizsgálataik szerint a rákbetegeknek egyetlen alkalommal közepes dózisú pszilocibint adva, azok mérhetően kevésbé voltak depressziósak az alkalmazás után hat hónappal, mint azok, akik placebót kaptak. „Volt alkalmam beszélni olyan betegekkel, akik részt vettek ilyen kísérletekben, és nagyon megindító történeteket meséltek arról, hogy egyetlen adag pszilocibin segített nekik abban, hogy szembesüljenek saját halandóságukkal, a betegségükkel, és sikerült eloszlatni félelmüket, a szorongásukat a halállal kapcsolatban, és lehetővé tette nekik, hogy ha itt az idő, békében távozzanak” – nyilatkozta a Wirednek Michael Pollan, a This Is Your Mind on Plants című könyv szerzője

Persze hosszú út áll még előttünk. A Compass Pathways tőzsdei bevezetése óta a legnagyobb mértékben esett a részvényeik ára, miután a pszilocibinre, azaz az úgynevezett varázsgombára épülő kísérleti terápia eredményei valamelyest igazolták a félelmeket, a kezelésre rezisztens depresszióban szenvedő betegek egy része nem mutatott javulást más kezelésekkel összehasonlítva, és néhányuknál öngyilkossági késztetések jelentkeztek. George Goldsmith, a Compass vezérigazgatója ezt azzal indokolta, hogy a problémás viselkedés azoknál merült fel, akik nem reagált a kezelésre. „Ez nem csodaszer. Az emberek azért támasztanak olyan nagy elvárásokat vele szemben, mert sokak úgy érzik, ez a szer jelenti az utolsó lehetőséget számukra” – nyilatkozta. Hozzá kell tenni, hogy a COMP360-nak  (pszichedelikus gombák hatóanyagának szabadalmaztatott formája) a legmagasabb dózisával kezeltek közel negyedénél három hónap után csökkent a depresszió súlyossága a pszichiáterek által használt skálán mérve. Azt, hogy ne legyenek irreális elvárásaink, perzse mások is hangsúlyozták. „Óvatosnak kell lennünk, hogy ne ígérjünk túl sokat, de ezek nagyon is érdekes vegyületek, számos felhasználási lehetőséggel” – nyilatkozta Roland R. Griffiths pszichofarmakológus, aki társzerzője annak a 2006-os tanulmánynak, ami a tiltás utáni egyik első engedélyezett kísérlet alapján íródott.

A hallucinogén gombák terápiás felhasználása vonatkozó kutatások egyébként nemcsak a depresszióra vonatkoznak, egyes szakemberek szerint segíthetnek a függőségekben szenvedőknek, például az alkoholisták vagy a dohányosok esetében, illetve a kényszerbetegeknek vagy akiknél poszttraumatikus stressz szindrómát diagnosztizáltak, de van arra utaló tanulmány, mely szerint egészen kis mennyiségeben azoknak is javulhat az állapota a varázsgomba hatóanyagának köszönhetően, akik krónikus fejfájásban szenvednek. Ugyan érezhetjük azt, hogy az idő sürget minket, hiszen egyre több embert diagnosztizálnak valamilyen mentális problémával, a világjárvány pedig csak rontott a helyzeten, abban mindenki egyetért, hogy további, sokkal nagyobb léptékű kutatásokra van szükség, és még azok a kutatók is, akik támogatják a hallucinogén anyagok terápiás célú felhasználást, azt mondják, hogy az ilyen szerek kereskedelmi forgalomba hozatalára való törekvés, a meglévő tiltások liberalizálására irányuló növekvő mozgalommal együtt kockázatosnak bizonyulhat, pár rossz lépés, azok az erőfeszítések, amiket eddig tettek, kárba veszhetnek. 

Amiben szintén sokan egyetértenek, hogy magunktól nem érdemes kísérletezni, nem szabad alábecsülni, mire képes a pszilocibin. Például már csak azért sem, mert vannak olyan mentális problémák, amiknél a hallucinogének fogyasztása fokozott kockázatot jelenthet, esetleg lappangó pszichológiai problémákat hozhatnak a felszínre, ezért biztos, ami biztos alapon skizofréniában szenvedőket például ezért kizárják a pszichedelikus szerekkel végzett vizsgálatokból. „Az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy emberek azt gondolják, hogy egy ellenőrzött környezeten kívül, ellenőrizetlen feltételek közepette ezzel meggyógyíthatják magukat” – figyelmeztetett Stephen Ross, a New York Egyetem addiktológiai-pszichiátriai szövetségének igazgatója. Hozzá kell tenni, a varázsgomba egyes szakemberek szerint nem alakít ki fizikai vagy pszichológiai függőséget és szinte lehetetlen túladagolni, az hordoz magában veszélyt, ha ismeretlen forrásból származik, vagyis nem tuda az illető, mit is szed be, illetve ha más drogokkal együtt fogyasztják.

Világszerte egyébként eltérő, hogyan büntetik vagy szabályozzák a pszilocibin birtoklást, fogyasztást vagy használatot, és történnek előrelépések, az amerikai élelmezési – és gyógyszerfelügyeleti hivatal (FDA) 2019-ben áttörést hozó terápiaként ismerte el a pszilocibin-kezelést, illetve, az Egyesült Államokban is több helyen, például Oregon államban és Washingtonban is dekriminalizálták a varázsgomba birtoklását és fogyasztását. De hogy közelebbi példát hozzunk, Csehországban a személyes használatra szánt kábítószerek birtoklása és a kábítószert vagy pszichotróp anyagot “kis mennyiségben” tartalmazó növények és gombák termesztése nem tartozik a büntetőjogi felelősségre vonás hatálya alá, ezeket szabálysértésként kezelik.