Életmód 2022. Január 27.

Már megint háborúznak az anyák a Facebookon – miért utáljuk ennyire egymást?

Kun Gabi

A közösségi oldalakon rendszeresen háborúznak az anyukák olyan nevelési kérdésekben, amiket nem lehet általánosítani. Mégis újra meg újra megpróbálják meggyőzni egymást.

Mindegy, melyik közösségi oldalra mész, ha ott van anyacsoport, anya influenszer, anyukás poszt, akkor biztos, hogy lesz olyan, hogy beleköt az egyik anya a másikba a gyereknevelési módszerek miatt. A téma szinte teljesen mindegy: legyen az szülés, altatás, hiszti, etetés, fegyelmezés, hordozás, óvoda, iskola, játékok, tévézés… bármin és akármin képesek összeveszni az anyukák. Ilyenkor jellemzően az történik, hogy az ellentétes táborok fújják a saját igazukat, mintha náluk lenne a bölcsek köve a gyerek körüli kérdésekben.

„Mommy wars”

Leginkább az önigazolás áll a sok háborúskodás mögött, mindenki csak jó anya szeretne lenni, és ha valaki máshogy csinálja ezt az egész anyaságot – bármely részletét –, akkor máris veszélyeztetve érzi a másik tábor a saját jóanyaságát. Mert mégis „milyen dolog az, hogy él és virul annak a gyereke is, aki pépes kajákkal eteti, amikor én abban hiszek, hogy darabosan kell táplálni? Majd meglátjuk, kinek a gyereke lesz 15 év múlva egészséges! És hogy képzeli, hogy boldog a császármetszésével, amikor számtalan szakértő megmondta, hogy az nem is szülés és nulla kötődés lesz a gyerekkel, ha nem otthon a nappaliban felfújt medencében szüljük meg?”

A jó hír az, hogy nem csak a magyar anyukák ilyenek, a jelenség világszerte virágzik. A 90-es években kezdődött, akkor terjedt el a „mommy wars” kifejezés, ami az anyák közti háborúskodást jelenti, és sokat foglalkozott vele az akkori sajtó, igaz, a fő konfliktus ebben az időben még csak a dolgozó anyák és az otthon lévő anyák közötti ellentétben bontakozott ki. Azóta ez gyűrűzött tovább úgy, hogy szinte minden, anyaságot érintő területen rivalizálni kezdtek egymással a nők, a szoptatástól kezdve a szobatisztaságig. Jane Abetz, a Charleston Főiskola kommunikációs professzora vizsgálja már hosszú ideje a mommy wars jelenséget, a Vox magazinnak elmondta, hogy

Egyre inkább szétszakadnak az anyukák táborokra, kisebb csoportokra, akik aztán azért háborúznak egymással, hogy megvédjék és igazolják a saját nevelési döntéseiket.

A definíció szerint a mommy wars kategóriájába esik, amikor egy anya vagy egy csoport anya azt hiszi, hogy az ő nevelési módszerei jobbak, mint ahogy a többi anya gondozza a saját gyerekét, és ahelyett, hogy magukban tartanák a véleményüket, egymásnak támadnak és bizonygatják, hogy az ő megoldásuk a jobb. Az anyák egy-egy ilyen (naponta akár több) háború után megsértve és mérgesen távoznak a színről, ez a düh pedig a legközelebbi gyerek körüli témánál újra kitör belőlük.

Az ideális anya és a valóság

Nem segít a helyzeten az sem, hogy teljesíthetetlen elvárásokat és ideálokat állít az anyák elé a társadalom – ez pedig semmi mást nem szül, csak frusztrációt a szülőkben. Az ideális anya a mai elvárások szerint mindig jelen van, amikor a gyereknek szüksége van rá, közben gondoskodik a családnak az ételről, ruhákról, dolgozik, hogy legyen minderre pénz is, és persze jól is néz ki, azaz rendszeresen van ideje edzésre, mert nem tunyulhat el, mert még a végén megszólja Norbi és tuti elhagyja a férje. Boldog mosollyal az arcán társasjátékozik a gyerekkel és lehetőleg vezető beosztásban dolgozik, de szigorúan szakít arra is időt, hogy szexi démon legyen éjszaka (ha épp nem kell kelni a gyerekhez). Leírni is fárasztó, hát még megpróbálni ilyen standardok szerint élni.

anya anyaság ítélkezés közösségi oldalak gyereknevelés

Folyton hadban állnak az anyák, de van ellenszere a háborúknak (jelenet a Bad Moms című filmből – Fotó: Profimedia)

Az ideális anya képe idegesítő, ezt pedig még fokozza a közösségi oldalakon – főleg az Instagram anyuka influenszereinél – az egyszeri, hétköznapi anyákra ömlő tökéletes családi élet ideája. Az a fajta tökéletesség, amiről mind tudjuk ésszel, hogy hamis, mégis mardossa a szívünket, hogy nekünk sosem lesz ilyen a családunk.

Ha pedig mindez nem lenne eléggé nyomasztó, akkor mindemellé befutott a covid két évvel ezelőtt, ami még tovább súlyosbította a helyzetet. A császármetszés vs. hüvelyi szülés, szoptatás vs. tápszer, pépes hozzátáplálás vs. BLW, eldobható vs. mosipelus, alvás együtt vs. alvás külön témák mellé – amik már eddig is a végtelenbe és tovább mutattak – megérkeztek a maszk, oltás, karantén vs. gyerek körüli kérdéskörök. Ezek azért is trükkösek, mert nincs bennük hosszú távú tapasztalat, nem lehet még azzal sem dobálózni, hogy „de a nagyanyáink is így csinálták”, úgyhogy egy kicsit vak vezet világtalant helyzetben vagyunk mind, amikor a gyerekek és járvány kapcsán kell döntéseket hoznunk. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen, mindenki számára ismeretlen terület majd talán összekovácsolja az anyukákat, de sajnos nem ez történt, most már jól látszik, hogy csak még intenzívebbé tette a járvánnyal kapcsolatos rengeteg új döntéskényszer az anyák közti háborúzást.

Az internet egy kiterjedt szomszédság

Dr. Andrea Bonior klinikai szakpszichológus, a The Friendship Fix című könyv szerzője a könyvéhez végzett kutatásokon és a páciensek történetein keresztül mélyen beleásta magát a mommy wars jelenségbe. A pszichológus szerint azért lett egyre több a háborúzás a közösségi oldalak elterjedesével, mert az internet tulajdonképpen a szomszédság kiterjesztését jelentette az anyák számára. Az anyukás csoportok szerepét az internet előtt az anya szűk környezete, szomszédok, családtagok, játszótéri ismerősök látták el, azaz csupán pár tíz embernek a véleményével és esetleges ítélkezésével szembesültek az anyák, míg ez a szám megsokszorozódott az internetes fórumokkal, csoportokkal, anyák között alakuló online közösségekkel.

Ez egyébként a mentális egészségünkre akár jó hatással is lehetne, mert úgy érezhetnénk, hogy nem vagyunk annyira egyedül az anyaságunkban felmerülő problémákkal, ám sok esetben épp ellenkezőleg történik: a mommy wars miatt csökken az önbizalmunk és elbizonytalanodunk a saját döntéseinkben a gyerekkel kapcsolatban. Olyan, mintha nem egy darab rosszindulatú rokon mondaná, hogy rossz anyák vagyunk, hanem egyszerre száz ilyen ember ülne a kanapénkon és bizonygatná a szaranyaságunkat. Nem csoda, hogy magunk alá esünk egy egész estés anyaháború után.

Egy egyszerű megoldás

A leggyakoribb tanács ennek elkerülésére, hogy ne is törődjünk vele, kapcsoljuk ki a közösségi oldalakat, lépjünk ki az anyacsoportokból és koncentráljunk a valóságra az internet helyett, ám Bonior szerint ez nem igazán jó tanács, ugyanis a mai életünkben az internet nagyon is a valóság. Azok a barátok, akiket ezekben a csoportokban, közösségi oldalakon szereztünk, teljes mértékben valóságosak, még akkor is, ha nem találkozunk velük élőben rendszeresen. Ugyanígy ezek az anyaháborúk is igaziak és ugyanolyan stresszt okoznak, mintha személyesen kritizálnánk egymást.

Nem az a megoldás, hogy kiszakítjuk magunkat az online világból. Arra kellene megtanítani az anyákat, hogy ne az ítélkezésben keressék az önigazolást, hanem inkább arra fordítsák az energiáikat, hogy támogassák egymást.

A kezünkben van egy remek lehetőség, hogy ilyen könnyen tudunk már kapcsolódni más anyákkal, akár a világ másik végét is elérjük egy pillanat alatt, használhatnánk ezt a lehetőséget arra, hogy kevésbé érezzük magunkat magányosnak és elszigeteltnek az anyaságunkban. Háborúk helyett kapcsolódásra lenne szükség, ezért a pszichológus egy nagyon egyszerű megoldást javasol: koncentráljunk arra, hogy építsük az anyákkal a barátságainkat ahelyett, hogy a döntéseken rugóznánk. A minőségi szociális háló a legerősebb érzelmi támogatást jelentheti egy anya számára, törekedjünk erre a háborúk és ítélkezés helyett, a saját mentális egészségünk érdekében.