Drónokkal erdősítenének, de sok az akadály

A tudósok évtizedek óta figyelmeztetnek arra, hogy a globális éghajlatváltozás hatására világszerte egyre gyakrabban fordulnak elő és egyre nagyobb területen pusztítanak erdőtüzek. Tavaly nemzetközi kutatók egy csoportja műholdas felvételek elemzése közben azt is megfigyelte, hogy a magasabb átlaghőmérséklet és csökkenő csapadék mennyiség miatt egyes helyeken, így például az Egyesült Államok nyugati részén, a lángok nem csak horizontális, hanem vertikális irányban is jobban terjednek, azaz a tengerszinttől egyre távolabb levő növényzetet is elérik.

Sorra jönnek létre a megoldást ígérő cégek

A klímakatasztrófa elleni harcban az erdők nagy iramú újratelepítése kulcsfontosságú mozzanat lehet, sőt, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete szerint egyenesen ez lehet az emberiség egyik leghatékonyabb eszköze a éghajlatváltozással szemben. Éppen ezért egyre nagyobb figyelem összpontosul arra a maréknyi vállalkozásra világszerte, amely azt ígéri, dróntechnológiával képes forradalmassítani a tömeges faültetést. Ilyen vállalat például a 2014-ben létrehozott ausztrál Dendra Systems, mely honlapján azt ígéri, hogy a fa magokat repülés közben kilövő drónjaik 11-szer gyorsabbak és háromszor olyan költséghatékonyak mint a hagyományos technológiák. Egyetlen drónjuk napi 60 hektárt képes beültetni és egyszerre 700 kg, akár 50 különböző fajból származó magot is elbír. Ugyanez a profilja a szintén ausztrál 2018-ban létrehozott AirSeed Technologiesnek, a 2018-ban alapított spanyol CO2 Revolutionnak, illetve a 2019-ben életre hívott kanadai Flash Forestnek. Ez utóbbi nem ígér kevesebbet, mint hogy 2028-ra egymilliárd új fát ültet el. Ambiciózus ígéretekből tehát nincsen hiány és az is kétségtelen, hogy valódi piaci résre bukkantak az említett cégek. Van ugyanakkor egy probléma, amely sikerük útjába áll. Ez pedig az, hogy egyelőre nem lehet tudni, a drónokkal szétszórt magok hány százaléka ereszt valóban gyökeret.

Nagy ambíciók, kevés bizonyíték

A Wired megkereste az érintett társaságokat, de a cégek közül egyik sem szolgált adatokkal arra vonatkozóan, a levegőből szétszórt magok közül eddig hány esetben nőtt ki fa. Az amerikai magazin ugyanakkor idéz egy tavaly megjelent tanulmányt, amely szerint a sikerráta bizonyos tűlevelűek esetén 1 és 20 százalék közé tehető. Ez pedig kifejezetten alacsony, ha számításba vesszük, hogy sok helyen maghiánnyal is küzdenek, azaz egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hatékonyan használják fel a rendelkezésre álló mag készleteket.

Azt, hogy gyökeret ereszt egy mag, vagy sem, számos tényező befolyásolja. Számít többek közt, hogy hol és milyen sűrűn szórják szét a magokat, hogy a magok milyen sebességgel érnek földet, mennyire fúródnak bele a földbe, milyen minőségű a talaj és nem utolsó sorban, hogy a földet ért magok közül mennyit esznek meg a mókusok és egyéb állatok. Az akadályok elhárítása érdekében a cégek több eszközt is bevetnek. Igyekeznek például optimalizálni a talaj kiválasztását és a drónok röppályájának megtervezését. A magokat földdel, vagy agyaggal vonják be, mely burok megvédi őket becsapódáskor és tartalmazza azt a víz és tápanyagot mennyiséget, ami ahhoz kell, hogy a gyökeret eresszenek. Az állatok távoltartására is különböző trükköket vetnek be. A Dendra cég például a magokat körülvevő burokba csípős paprikát is kever.

Kiírtott indonéz esőerdő helyén frissen ültetett Olajpálmák (Fotó: Dimas Ardian/Getty Images)

Innovatív megoldásokban tehát nincsen hiány, de a szakemberek egyelőre mérsékelten optimisták az elérhető eredményekkel kapcsolatban. Marc Palahi, a European Forest Institute igazgatója például egyetért azzal, hogy a drónok nagy segítséget jelenthetnek fák telepítésében a nehezen megközelíthető területeken, ugyanakkor úgy véli, az igazi kulcsa annak, hogy az emberiség tudja tartani a maga elé kitűzött globális újraerdősítési célokat, nem a minél nagyobb számú mag szétszórása, hanem a fenntartható erdőgazdálkodás. Mint fogalmazott