„Ha nem tetszik a választás eredménye, miért nem költözöl külföldre?”

A közösségi oldalakon elindult a küzdés a választási eredmények után, egyre többször találkozunk azzal a kérdéssel, hogy miért nem költözik külföldre az, akinek nem tetszik a rendszer. Erre kerestük a választ.

K.G.

2022. Április 04.

A választási eredményekkel van tele az internet, azok pedig, akik elkeseredtek a jelenlegi politikai helyzet miatt, most rendre azt kapják válaszul a közösségi oldalakon, hogy „ha nem tetszik, külföldre lehet menni”. Nem feltétlen a rosszindulat beszél ilyenkor az emberekből (reméljük), sok esetben inkább az értetlenséget lehet belőle kihallani, mert ha tényleg olyan rossz itthon, hogy telesírjuk miatta a párnánkat éjjelente, akkor miért nem költözünk külföldre, hiszen nyitva vannak a határok. Feltettük ezt körkérdésként több közösségi oldalon is, a válaszokból pedig összefoglaltuk, hogy általában miért nem jó ez a kérdés, és miért nem költözik mindenki külföldre, aki nem ért egyet a mostani magyar rendszerrel, kielemezve és idézve a válaszok közül a legjellemzőbbeket.

„Ez az én hazám is”

Mondogatjuk évek óta, hogy ha megint nyer, ha még tovább durvul a helyzet, ha még több újságot szántanak be és hintenek fel sóval, ha új ellenségképet kell gyűlölni… akkor csomagolunk és megyünk. Amikor pedig benne vagyunk, odakerülünk, hogy megint nyert, tovább durvult a helyzet, még több újságot szántottak be és hintettek fel sóval, új ellenségképet kell gyűlölni… akkor nem mozdulunk, csak ülünk tovább és fogadkozunk, hogy majd a következőnél már fel fogunk állni és költözünk, de tényleg. A körkérdésnél, hogy miért nem költözik külföldre az, aki ennyire utálja a rendszert, az egyik állandó visszatérő válasz nagyon egyszerű volt:

„Ez az én hazám is. Hiába akarják elvenni, hiába hazaárulóznak vagy épp kommunistáznak, hiába jönnek azok a szólamok, hogy »aki nem velünk van, az nem magyar«, mi is magyarnak születtünk, itt élünk, ez a hazánk. Nem politikai hovatartozás dönti el azt, hogy az embernek hol a hazája. Itt éltek az őseim, itt vannak a gyökereim, itt születtek a gyerekeim, itt nőttem fel, én is daráltam a kávét a Közértben anyáméknak, és tisztelegtem az elvtársaknak még általános iskolában, úttörőnyakkendővel a nyakamban. A múltunk, jelenünk összeköt minket, ez van, mindegy, hogy ki nyeri a választásokat, vagy hogy ki van épp hatalmon. A politika és a magyarságtudat nem függ össze, nem ok-okozati dolog, a hazám, a föld, ahova születtem, amit szeretek, az az enyém, nem egy párté.”

Fiatal nő fogja a fejét a dobozok között

A külföldre költözés bonyolult kérdés (Kép: Getty Images)

„Dobjunk el mindenkit, akit szeretünk?”

A második legfontosabb érv, teljesen érthető módon, a család, kezdve a beteg nagymamától, aki nem tud már rendesen mozogni, de amúgy ha szaladgálós állapotban is lenne, akkor sem akarná elhagyni a hazáját, ahol az egész életét leélte (lásd egyes pont), egészen a gyerekig, aki épp csak kinőtt a földből, most kezdte az óvodát/iskolát/gimnáziumot, vannak barátai, élete, identitása, amit nem akarunk összezavarni, kiszakítani, traumatizálni. Igen, ilyen egyszerű és önmagában is elég ok a külföldre költözés ellen, hogy nem bírjuk ki, hogy csak évente kétszer lássuk anyát és apát, nem akarjuk bántani a gyerekeinket és a dédimama mellett akarunk lenni, amikor szüksége van ránk.

„Miért nekünk kellene menekülni? Miért van az, hogy már évek óta azt hallgatjuk, hogy nincs esély a változásra, nincs esély a jobb életre, nincs esély arra, hogy biztonságban érezzük magunkat, csak ha külföldre megyünk? Itt élnek a rokonaink, a barátaink, itt neveljük Magyarországon a gyerekeinket. Miért csak az az opció létezik, hogy dobjunk el mindenkit, akit szeretünk, okozzunk fájdalmat magunknak és a családunknak, barátoknak, csak mert ebben az országban nem lehet egy élhető rendszert létrehozni már sok éve?

Már az is kikészítette a fél világot, hogy a járvány miatt nem találkozhattak az emberek a szeretteikkel személyesen, csak online, ugyanígy hatna lelkileg a külföldre költözés család, barátok, rokonok nélkül.

Ott állnánk a nagy semmiben, hogy tessék, lehet új életet kezdeni 40 évesen, két-három gyerekkel. Mintha egy fekete lyukba ugranánk. Ha csak belegondolok, hogy minden embert itt kellene hagyni, akihez kötődöm, akivel szeretek lenni, együtt vinni a hétköznapokat, és mindezt a politika miatt, hát, feláll a szőr a hátamon. Persze, tudom, hogy vannak helyzetek, amikor nincs más megoldás, de talán még van egy kis remény, hogy legalább a saját buborékunkban ne legyen annyira rossz a helyzet. Vagy ez csak önámítás?”

„Hogyan pakoljak fel egy egész életet?”

Ha pedig Magyarországon nőttünk fel, itt tanultunk, itt éltünk 30-40 évet, akkor természetesen itt építettünk karriert vagy legalábbis itt van munkánk és lakhatásunk. A pénz egyáltalán nem elhanyagolható szempont, amikor arról van szó, hogy dönteni kell, hol éljünk: a saját hazánkban vagy egy idegen országban? Racionális válaszok is születtek bőven, amikkel csak egyetérteni tudunk: akárhogy számolunk, anyagilag és munka szempontjából is könnyen kútba ugrás lehetne abból, ha felkerekednénk a családdal és külföldre költöznénk.

„Van előttem is sok jó példa, tudom, hogy egyébként nem annyira szörnyen nehéz bárhol máshol boldogulni, de ott mindig a bevándorló leszek, aki nem nagyon juthat olyan pozíciókhoz, lehetőségekhez egy munkahelyen, mint azok, akik abban az adott országban születtek.

Rengeteget számít az is a döntésben, hogy itthon olyan munkám van, amihez kell a magyar nyelv, mondhatjuk úgy, hogy a tudásom csak magyarul érvényes, ebben az országban eladható, más nyelven már nem lenne az.

Ráadásul szeretem a szakmámat, most egy politikai mélypont miatt rúgjam fel ezt is, kukázzam ki a karrieremet és menjek el mosogatni külföldre? Adjam el minden ingatlanomat, ingóságomat, és égessem fel a hidakat magam mögött? Menjek ki úgy új munkahelyre – kiszedve az iskolából a gyerekemet –, hogy simán elküldhetnek pár hónap múlva, és ott állok a semmi közepén, háttér és támogatás nélkül? Hogyan pakoljak fel egy egész életet? Olyan sokrétű ez a kérdés, hogy belefájdul a fejem, ha csak megpróbálom végiggondolni minden aspektusát.”

A válasz tehát sokkal komplexebb, mint azt a kérdezők gondolnák, és rengeteg szempontot át kell gondolnunk, amikor a külföldre költözésen tipródunk. Az egyértelműnek látszik, hogy gyerekkel – minél nagyobb – a legnehezebb elmozdulni, de az sem elhanyagolható probléma, hogy gyökértelenül, magányosan kellene állni egy vadidegen földön. És mindezt nem saját, szabad akaratunkból tennénk, hanem kényszerhelyzetben, politikai indokok miatt. Ha legközelebb megkérdezi bárki, hogy „Ha nem tetszik a rendszer, miért nem költözöl külföldre?”, már legalább kétórányi érvet tudunk felsorakoztatni, és köztük első lesz az, hogy magyarok vagyunk, politikai oldaltól függetlenül.