Világszerte kevés női vezető van, pedig a járvány óta még nagyobb figyelem irányult a nők különleges képességeire, ugyanis a kialakult vészhelyzetben kiderült, hogy a nők által vezetett országokban (például Új-Zéland vagy Németország) sokkal hatékonyabban védekeztek a vírus ellen, mint azokban, ahol férfiak vannak a kormányban túlnyomó részben. Egy tanulmány szerint például a női vezetők a racionalitás és határozottság mellett hajlamosabbak az együttérzésre, alázatra és együttműködésre, mint a férfiak, emiatt a vezetői eszköztáruk gazdagabb.
Férfi vs. női vezetők
Nem teljesen igazságos azonban ez az összehasonlítás, hiszen világszerte kevesebb, mint 10 százaléknyi nőt találunk az országok vezetői között. Ennyire kis minta alapján nem mondhatjuk azt, hogy minden esetben jobb vagy hatékonyabb egy női vezető, mint egy férfi, de az tény, hogy azok a nők, akik ebben a mai, férfiuralta világban feljutottak a legfelsőbb vezetők közé, valószínűleg több akadályt is leküzdöttek, kiemelkedően tehetségesek és rugalmasak voltak. Mert ahogy Charlotte Whitton híres feminista politikus mondta: „A nőknek kétszer olyan jól kell csinálni mindent, mint a férfiaknak, ahhoz, hogy feleannyi dicséretet kapjanak.”
Abban azért megegyezhetünk, hogy kicsivel szebb világ lenne, ha nem csupán alig 10 százaléknyi nő lenne a döntéshozók között, hanem haladnánk a nemek közti egyenlőség felé ebben is. Nemcsak az országok vezetőinek a szintjén, hanem a sima, mezei munkahelyeken is szükség lenne sokkal több női vezetőre, a legtöbb szervezetben azonban még mindig inkább a férfiak vannak a felsőbb pozíciókban. Sally Helgesen, a női vezetéstudomány szakértője és Marshall Goldsmith felsővezető-coach Hogyan érvényesüljünk nőként? című könyvéből kiderül, hogy bár egyszerűbb lenne a férfiakat hibáztatni ezért a helyzetért, valójában a nőknek is vannak olyan szokásaik, beidegződéseik, amikkel visszatartják saját magukat az előrelépéstől a karrierjükben.
Nem csoda, hiszen a társadalmi elvárások miatt kialakuló, a nőkben általában leginkább értékelt tulajdonságaink és viselkedésformáink nem feltétlenül segítenek az előrejutásban.
„(…) A sikeres emberek különösen tehetségesek az őket hátráltató munkahelyi viselkedésformák létjogosultságának megindoklásában. Arra az egyszerű okra hivatkoznak, hogy ezek a viselkedésformák nyilvánvalóan ragyogóan beváltak a múltban” – írják a könyvben. Szerencsére nem hagynak megoldás nélkül az írók, meghatározták azt a 12 szokást, amivel a saját sikerünket elkaszáljuk nőként.
Több női vezetőre lenne szükség (Kép: Getty Images)
Ahhoz, hogy megértsük a szokásainkban rejlő akadályokat, előbb érdemes definiálni, hogy mit jelent a siker. A könyv szerint a nők és a férfiak ebben is különböznek, egészen másképp értelmezik azt, hogy milyen a sikeres karrier: „A nők ahelyett, hogy a pénzt és a presztízst tekintenék a siker kizárólagos vagy akár fő ismérvének, hajlamosak nagyra értékelni a munkahelyi életminőségüket és a munkájuk hatását is.” Mindez mit jelent? Például azt, hogy akár a rosszabb pozíciót és kevesebb fizetést is elfogadjuk, ha szeretjük a kollégáinkat és jól érezzük magunkat a munkahelyen, illetve még azt is érezzük, hogy mások hasznára vagyunk a munkánkkal. Természetesen számít a pénz és a pozíció a nőknek is, de nem olyan nagy motivációs erő ez a kettő, mint a férfiaknál.
Az élet minden területén használható tudás
Hogyan érvényesüljünk nőként? (Kép: HVGkönyvek)
Helgesen és Goldsmith könyve kétségtelenül tartogat jó pár „aha” pillanatot azoknak a nőknek, akik szeretnének változtatni és valahogy ki szeretnének lépni a gürizésből és láthatatlanságból, hogy tudatosabban építsék a karrierjüket, érvényesüljenek egy férfiak által vezetett világban és akár női vezetővé váljanak. Ahogy olvastam, számomra több ilyen pillanat is volt a könyvben, és persze rögtön be is indult a fejemben az önostorozás, hogy miért csinálom vajon saját magammal ezt, miért akadályozom a sikereimet? Ám Marshall óva int ettől a reakciótól, úgyhogy eleve érdemes olyan hozzáállással nekikezdni az olvasásnak, hogy szem előtt tartjuk az író intelmét: „Minden korlátozó viselkedés mögött valójában egy erősség rejlik. A könyvben bemutatott viselkedésformák, szokások mögött ott találjuk az empátiát, az alázatot, a szorgalmat és a megbízhatóságot. Ezért amikor ezekről olvasunk, és a leépítésüket fontolgatjuk, álljunk meg egy percre. Ismerjük fel és ünnepeljük az erősségeinket!”
Az olyan, leginkább nőkre jellemző akadályozó szokások, mint az „Elvárjuk másoktól, hogy észrevegyék és elismerjék az erőfeszítéseinket”, vagy a „Tökéletességre törekszünk”, illetve az egyik leginkább elevenembe vágó szokás, a „Nem vállaljuk fel a saját sikereinket” – hogy csak a leggyakoribb szokásokat említsem a 12 közül -, alaposan szembesít azzal, hogy amit erénynek tartunk a munkánk során, az sok esetben pont akadályként jelenik meg az előremenetelünkben. A tökéletességre törekvés például egyenesen tömeges jelenség a nőknél, de ez sem egyértelműen rossz szokás, mint kiderül a könyvben leírt esettanulmányokból, van jó és rossz oldala, úgyhogy igazából nem elhagyni, hanem inkább átalakítani kell a perfekcionizmust az életünkben – ezt a tanácsot egyébként nemcsak a munkában, de az élet minden területén, például az anyaságban is érdemes megfogadni. A perfekcionizmus egyik negatív következménye az, hogy sokkal jobban szorongunk nőként attól, hogy hibázunk, mint a férfi kollégák.
Például a férfiak még a fontos vezetőségi megbeszéléseken sem csinálnak nagy ügyet abból, ha kicsúszik a szájukon valami meggondolatlanság vagy netalántán hülyeség. Viszont ha egy nő talál valami hülyeséget mondani, akkor rendkívül zavarba jön, szégyenérzet fogja el, és nehezen engedi el a malőrt.
„Emiatt az is előfordulhat, hogy úgy dönt: a jövőben inkább ki sem nyitja a száját az ilyen kínos eseteket elkerülendő. Persze így meg azért éri szó a ház elejét, mert túl óvatosnak és passzívnak tűnik” – olvashatjuk a könyvben a perfekcionizmusról.
Nemcsak azoknak lehet hasznos és fontos ez a könyv, akik a munkahelyükön szeretnének kiteljesedni vagy a karrierjükben előrelépni, hanem minden nőnek, aki az élet bármely területén elakadást érez. Hiszen ezek a szokások, melyek a karrierépítést, a vezetővé válást akadályozzák, ugyanúgy problémát jelenthetnek a párkapcsolatban vagy épp a gyereknevelésben. A Hogyan érvényesüljünk nőként? című könyv lehet, hogy a munkahelyi vezetőkről szól, de én azért kiegészíteném a mondanivalóját azzal, hogy nemcsak több női vezetőre, hanem több kiegyensúlyozott nőre lenne szükség a világban, ebben segít az önismeret és az, ha a könyvben taglalt 12 szokást alaposan átgondoljuk és ha szükséges, változtatunk.
