Hosszú Katinka úgy áll hosszú évek óta a figyelem középpontjában, hogy valójában kifejezetten utál a figyelem középpontjában lenni. Hosszú egyike a legzárkózottabb magyar sportolóknak, szinte minden interjúján, médiaszereplésén látszik, hogy legszívesebben bárhol a világon lenne, csak épp nem ott. Az érdeklődés kizárólag olyankor nem zavarja, amikor beugrik a medencébe, hogy rója a köröket. Ennek köszönhetően kifejezetten meglepődtem, amikor kiderült, hogy egész estés dokumentumfilm készül róla Katinka címmel, ráadásul nemcsak az engedélyével, hanem az aktív közreműködésével. A film vetítését követő sajtótájékoztatón maga Hosszú magyarázta el, miért mondott igent a filmre. Elmondta, hogy gyerekként mennyi erőt és motivációt adott neki az Egerszegi Krisztináról szóló dokumentumfilm, és úgy érezte, hogy amennyiben az ő életútjáról is hasonló film készülhetne, az rengeteg gyereknek és sportolónak jelenthetne kapaszkodót és extra motivációt a profi sportolói pályafutás felé vezető úton. Márpedig, ha ez volt a motiváció, akkor teljesen érthető, hogy a végeredmény egy hősköltemény lett, egy image-film arról, mennyi munka van abban, hogy az ember a legnagyobbá váljon, és mi mindenről kell lemondani ezért.
Covid kontra Katinka
Hosszú Katinka életének és sportolói karrierjének legfőbb fordulatai még azok számára is jól ismertek, akik egyáltalán nem érdeklődnek az úszósport iránt. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy magam is közéjük tartozom, mégis alig van olyan fontosabb momentum a filmben bemutatott sztoriban, ami legalább egy kicsit ne lett volna ismerős számomra. Ez a hátulütője annak, ha egy olyan ember a film alanya, akiről szinte mindent megírtak már.
Ilyenkor két út áll a filmesek előtt: vagy találnak olyan fontos, mások által még nem vagy alig ismert momentumokat az alanyuk életében, amivel újat tudnak mondani, és a filmjüket az újdonság varázsára építik fel, vagy megpróbálnak az eddig ismert tényekre felépíteni egy izgalmas, jól mesélhető narratívát. Hosszú Katinka esetében Pálinkás Norbert rendező és Köbli Norbert kreatív producer egyértelműen az utóbbi mellett döntöttek. Ahogy azt a sajtótájékoztatón elmondták, az eredeti terv az volt, hogy végigkövetik háromszoros olimpiai bajnokunk felkészülését a tokiói olimpiára, és mellette bemutatják a gyerekkorát, a családját, a sportolói gyökereit és végigmennek a pályafutása legfontosabb pontjain.
Fotó: Film Positive Stúdió
A nagy terv azonban váratlan akadállyal találkozott: a koronavírussal. Az olimpiát egy évvel elhalasztották, Katinka pedig sokunkhoz hasonlóan kénytelen volt ennek az időszaknak a nagy részét odahaza kibekkelni. Ez váratlan lehetőséghez juttatta a filmeseket: több időt kaptak a filmjük főhősével és egy újabb drámát az utolsó olimpiájára készülő sportolóval, akinek egy pause gomb állítja meg az álmát. Ugyan néhány valóban érdekes családi felvételt bizonyára ennek az időszaknak köszönhetünk, összességében véve az alkotók ugyanazzal a problémával találták magukat szembe, mint minden más filmes, aki a koronavírus miatti lezárásokat, és ennek az emberekre gyakorolt hatását kívánta bemutatni: egyszerűen az unalom és a tehetetlen várakozás nem elég drámai ahhoz, hogy egy filmnek feszültséget adjon. A Katinka film egyértelműen legunalmasabb részei kötődnek ahhoz, amikor a Covidra és arra fókuszál, hogyan hatott ez az időszak az Iron Ladyre.
Csak azért is sikersztori
Persze nyújt újdonságot is a film, de ez nem annyira új információkban, mint érdekes életképekben jelenik meg. Láthatjuk Katinkát a szeretett nagypapájával, láthatjuk őt családi összejövetelek idején, láthatjuk, ahogy egy gyerekkori barátnőjével ellátogat a régi iskolájába, vagy ahogy visszatér a régi amerikai egyetemére, hogy az egykori edzőjével kvaterkázzon. Szerephez jut Katinka vőlegénye is, Máté, az új szentendrei házuk, valamint a cuki kutyájuk is, szóval, aki kedves életképeket szeretne kapni a sokszoros világbajnokról, annak ez a dokumentumfilm kétségtelenül aranybányának számít.
Konfliktusokból csak a jól ismerteket kapjuk meg. Az ígéretes amerikai felívelést követő londoni bezuhanást, majd a Shane Tusup-kapcsolat kezdetei utáni sikerparádét és Iron Ladyvé válást, valamint azt, hogy ez az intenzív edző-házastárs kapcsolat végül hogyan emésztette fel a kettősüket (érdekes módon erről többet beszélnek a filmben pályatársai, mint maga Katinka), és végül hogyan vezetett a válása ahhoz, hogy sportolóként és emberként is egy új mentalitást vegyen fel, ami lehet, hogy nem jár akkora szakmai sikerekkel, mint amiket korábban elért, azonban emberként kétségtelenül jobban érzi most magát a bőrében. A film annyira ragaszkodik a hőstörténet sikernarratívájához, hogy a mélypontokban nem akar igazán elmerülni. A csalódást keltő tokiói szereplésen és annak a Katinkára gyakorolt hatásán villámgyorsan ugrunk át, hogy a bajnok már inkább arról beszéljen, hogy a kiegyensúlyozott magánélet mennyire fontos most számára, és szerinte még ma is fel tudna áldozni mindent a kiemelkedő sikerek eléréséért, de már nem szeretné ezt tenni. Az alkotók láthatóan úgy meséltek, hogy mindenképp pozitív kicsengésű legyen az eredmény.
Profi biztonsági játék
A film folyamatosan azt adagolja a nézőinek, hogy Katinka mekkora áldozatokat hozott a sikerei csúcsán. Kihangsúlyozza a hajnali ébredéseket, a nonstop fáradhatatlan munkát, a barátoktól és családtagoktól való távolmaradást és az állandó lemondásokat. Amikor a film utáni sajtótájékoztatón Katinka egy kérdésre válaszolva ezt szóba hozta, elmondta, hogy mai fejjel sem bánta meg, hogy ilyen áldozatokat hozott, hiszen a rengeteg érme és győzelme azt bizonyította, hogy ez kifizetődött számára, viszont ha a sok lemondás nem járt volna ennyi eredménnyel, akkor valószínűleg megbánta volna.
Fotó: Ronny Hartmann/Getty Images
A film szépen végigmegy a sportoló életén, de igazi mélységekig nem merészkedik. A Katinka egy hősi szoboravatás filmes formában, és annak kétségtelenül végtelenül profi és viszonylag szórakoztató, de a főhőse ezúttal sem nyílik meg igazán, egyszer sem éreztem azt, hogy sikerült volna őt a komfortzónájából kimozdítani. Ez leginkább a Shane-nel való kapcsolatának ábrázolásából derül ki, amiről Hosszú inkább csak általánosságban mesél, konkrétumok nélkül. Feltűnően hiányzik a megszólalók közül maga Shane Tusup – csak archív felvételeken tűnik fel –, akit a sajtótájékoztató alapján többször is felkértek interjúra, de ő elzárkózott tőle. Teljes mértékben hiányzik belőle a politika és a sportpolitika, ahogy nincs benne az uszodahasználat körül kialakult „botrány” sem. Persze egy hőstörténetből érthető, hogy mindezt kihagyták, de a Katinka sajnos nem több egy látványos képekkel és montázsokkal teli best ofnál. Kétségtelenül mellette szól, hogy ugyan jól ismert sztorielemekkel operál, csak ritkán – és akkor is rövid időre – fullad unalomba. Sok százmillió forintból készült profi biztonsági játék.
