A könyvet valamikor március közepén fedeztem fel magamnak (najó, dobta elém az Instagram algoritmusa), mikor már vagy három hete olyan stressz volt rajtam, mint talán előtte még soha. Szúrt, fájt mindenem, kerestem is a megoldást, hogy úrrá legyek rajta. Emiatt akadt meg a szemem James Nestor Lélegzet – Egy elveszett tudás újrafelfedezése könyvén, mert azt ugyan tapasztaltam, hogy a légzéstechnikák segíthetnek például a stresszoldásban is, ám kíváncsi lettem, mi mindent tudhat még a légzés, amiről össze lehet írni egy könyvet – már azon kívül, hogy ha nincs, meghalunk.
Mindegy, mit eszel, nem érdekes, mennyit edzel, milyen karcsú vagy, milyen fiatal vagy, milyen bölcs vagy – ez mind nem számít, ha nem lélegzel megfelelően.
James Nestor
James Nestor Lélegzet – Egy elveszett tudás újrafelfedezése
A könyv még 2020-ban jelent meg angol nyelven, és azonnal New York Times Bestseller lett, az Amazon neki osztotta ki Az év legjobb tudományos könyve díjat, és még számos más rangos jelölést és díjat is kapott. Szerzője, James Nestor újságíró évek óta kutatja a lélegzés tudományát és a fél világot bejárta már, hogy tanulmányozza a légzéstechnikákat és személyesen beszéljen kutatókkal, szakértőkkel, hogy rájöjjön, hogyan javíthatunk légzésünkön. Azon ugyanis jó eséllyel mindenkinek kellene, aki úgy véli, a modern társadalom tagjaként tengeti életét.
És ha meg kellene próbálnom az utókorra hagyományozni a legfontosabb mottót, amit emberi nyelven átadni lehetséges, az három szó lenne: BEFOGNI A SZÁJAT… Hová festeném és vésném? Az univerzum minden gyerekszobájába, minden ágy lábára, a jelentése félreérthetetlenül világos. És ha betartanák – folytatta –, hamarosan ráébrednének a fontosságára.
Úgy tartja – és a könyvben megszólaló és idézett, a pulmonológia, a pszichológia, a biokémia, vagy a fiziológia területén dolgozó szakemberek egyaránt alátámasztják a maguk oldaláról -, hogy elveszítettük a helyes légzés képességét, és ennek az egészségünkre nézve súlyos következményei vannak. Alvási problémák, apnoé, magas vérnyomás, asztma, különböző autoimmun betegségek, tüdőproblémák, depresszió, pánikbetegség és még sorolhatnám – milliónyi, vagy inkább milliárdnyi ember küzd ezen betegségek egyikével, vagy akár többel is egyszerre, melyekkel kapcsolatban a szerző azt állítja, megfelelő légzéstechnikákkal érzékelhetően javítható a beteg állapota.
Mindezt ne úgy képzeljük el, hogy légből kapott humbugokat dobál felénk mondataival (nálam szkeptikusabbak kevesen vannak az alternatív gyógyászattal szemben, és még engem is meggyőztek az olvasottak). Rengeteg kutatás, elemzés, állatokon vagy épp embereken végzett kísérletek és feledésbe merült gyógymódok eredményeit tárja elénk és támasztja alá velük állításait, és azt sem rest jelezi, ha az adott teóriával szemben kétségeket támasztanak orvosi körökben.
Illusztráció: Getty Images
Szó sincs unalmasan száraz elméletek tálalásáról, olvasmányos, élvezetes a fogalmazás, a könyv hátulja pedig 395 lábjegyzettel könnyíti a dolgunkat: ha még több részlet érdekel minket egy-egy taglalt forrásanyaggal kapcsolatban, ott megtaláljuk, miről van szó, másfelől pedig megnyugtató látni a téma tudományos alaposságú vizsgálatának, rendszerezésének eme nyomait.
A tiszta oxigénnek, amit, mondjuk, egy hátvéd szív be két félidő között, vagy amiért egy kialvatlan utazó csenget ki ötven dollárt egy reptéri „oxigénbárban”, semmi haszna.
A könyv nem rémisztget, sokkal inkább egy jól felépített, egymásra épülő fejezetekből álló gondolatmenet, melynek során egyre jobban és pontosabban megérthetjük a rossz légzésünk okait, jeleit és következményeit. Rávilágít, mennyire fontos a rágás abban, hogy koponyánk és a légutak megfelelően fejlődjenek, és hogy a puhára főtt, feldolgozott élelmiszerek fogyasztása hogyan okozta az emberi fej morfológiai módosulásait.
Nemcsak elemez, de sok helyütt megoldásokat is kínál, konkrét légzőgyakorlatokat ismertet, amelyekkel például befolyásolhatjuk a vér szén-dioxid szintjét, melyről kiderül, egészségünk szempontjából egyáltalán nem mindegy, mennyire alacsony vagy magas. A különböző mentális betegségek, mint a szorongás, a pánik, például összefüggésben áll a vér szén-dioxid szintjével, amelyekre vonatkozóan emlagyarázza, milyen légzéstechnikák segítségével tudjuk kondicionálni szervezetünket, és egy esetleges roham közeledésekor miként próbálhatjuk meg a légzés irányításával enyhíteni annak lefolyását.
A szerző nem csak kutatta a módszereket, de ő maga is számos típust kipróbált, köztük egészen extrém változatokat is, hogy első kézből legyenek tapasztalatai azok lefolyásával, hatékonyságával kapcsolatban. Az orron át való légzés fontosságát igazolta az a kísérlete is, melynek során tíz napon át csak és kizárólag a száján vett levegőt, ami talán első hallásra nem tűnik nagy dolognak, ám vele is az történt, mint annyi más emberrel: drasztikusan romlottak a vizsgált egészségügyi értékei már e rövid időtartam alatt is. A különféle légéstechnikákat a világ számos pontját tanulmányozta, és rávilágít arra is, hogy
„A japán, afrikai, hawaii, észak-amerikai indián, buddhista, taoista, keresztény kultúrák és vallások egytől egyig létrehoztak valamiféle imatechnikát, amelyek ugyanazon légzésminták alkalmazását igénylik. … 2001-ben az olaszországi Pavia egyetemének kutatói két tucat kísérleti alanyt toboroztak, telepakolták őket a vérnyomást, a szívritmust és az idegrendszer reakcióit érzékelő szenzorokkal, majd egy buddhista mantrát szavaltattak velük, valamint a katolikus rózsafüzér-imádság, az Üdvöz légy, Mária eredeti, latin változatát, amelyet felerészben a pap, felerészben a gyülekezet szokott ismételni. Meglepetten szembesültek vele, hogy a lélegzetvételek átlagos száma minden egyes ciklusban »majdnem pontosan« azonos, csak egy kicsit gyorsabb, mint a hindu, taoista és észak-amerikai indián imádságoknál: öt és fél lélegzetvétel percenként. … Valahányszor ezt a lassú légzésmintát követték, több vér áramlott az agyba, a test szervrendszerei a koherencia állapotába kerültek, amikor a szív, keringés és az idegrendszer funkciói a leghatékonyabb összhangban voltak egymással.”
A könyvhöz függelék is tartozik, melyben számos, konkrét légzéstechnikát is ismertet a szerző, melyek javítják a tüdőfunkciót, csökkentik a vérnyomást, vagy épp nyugtatnak, esetleg az orrdugulást tudják megszüntetni. Az olvasást azonban ne velük kezdjük, értelmezésükhöz kell, hogy elolvassuk a könyve, és valójában vétek lenne kihagyni, mert tényleg igaz, ami a könyv hátoldalán olvasható: Ha ezt elolvasod, soha többé nem fogsz ugyanúgy lélegezni.