Állok elébe
Amikor a mesében, vagy az életben nehéz próbát kell kiállni, a hős bátran így szól: „állok elébe”. A szólás a régi harcnak áll kifejezésből származik, ami azt jelenti, hajlandó a bajvívásra, készen áll a harcra. Arra utal, hogy valaki nem futamodik meg a nehézségektől, igaz, ma már békésebb szándékkal mondjuk a feladatok előtt, hogy „állok elébe”.
Szólások, amiknek nem tudtad a valódi jelentését (Fotó: Fortepan/Bősze Ádám)
Bal lábbal kelt fel
Szintén egy gyakran használt szólásunk, amelynek már rég a homályba veszett a jelentése. Akkor használják ránk, ha egész nap rosszkedvűek, negatívak vagyunk. Régen a babonás emberek úgy hitték, hogy az ember bal oldala a rossz, szerencsétlen dolgokkal van összefüggésben, nem véletlen a balsors kifejezésünk sem. A tévhit onnan ered, hogy a bal kezünk általában ügyetlenebb, mint a jobb, a babonások pedig ebben valami természetfeletti rosszat véltek felfedezni.
Fabatkát sem ér
Egyáltalán mit jelent az, hogy batka? Több száz évvel ezelőtt a batka fizetőeszköz, aprópénz volt. Olyan keveset ért, hogy csak háromért adtak egy krajcárt, így vásárláskor marékszámra fizettek vele. Akinek csak egy batkája volt, semmit nem tudott venni a vásárban. Ha a pénz fából készült volna, még annyit se ért volna. Vagyis ha valamit a fabatkánál is kevesebbre becsülünk, akkor nagyon silány minőségű.
Alszik, mint a bunda
Régen a juhászok, csikósok subát, bundát viseltek. A szegény világban a bunda nemcsak kabátféle volt, hanem sok minden másra is szolgált: derékalj, takaró, sőt asztal szerepét is betöltötte. Amikor nem hordták, nem szegre akasztották, hanem leterítették valahová, ezért gyakran volt látható padra, ládára vetett bunda. Néha még a kalapot is rátették, így olyan lehetett, mint egy alvó ember.
Alszik, mint a bunda (Fotó: Unsplash)
Fittyet hány
A fitty (fityisz) kézjel, amit eredetileg kétféle helyzetben használtak. Régen a gazda fittyet vetve hívta a kutyát. Miközben nevén szólította az ebet, középső és hüvelykujjával csettintett egyet. Amikor embernek mutatták ezt, az egy lekicsinylő, lenéző, lefitymáló gesztus volt. Manapság „ennyit se ér” jelentésben használjuk.
Kapóra jön
Egy népi gyerekjáték a szólás forrása. A labdajáték során két szemben álló csapat tagjai a labda leütésével szereztek pontokat, felváltva adogattak. Az ellenfél ütését el kellett kapni, mielőtt a labda földet ért volna, mint a mai röplabdázásban. Ha kapóra jött a labda, vagyis úgy dobták, hogy el lehetett kapni, akkor pontot szerzett a csapat. Szólásunk ma már átvitt értelmet kapott, és arra utal, milyen örömteli, amikor valaki épp jókor érkezik, egy kívánt esemény időben következik be.
Szólások, amiknek nem tudtad a valódi jelentését (Fotó: Fortepan, Saly Noémi)
Felhasznált forrás: Híves Márta: Nem árulok zsákbamacskát – szólások és eredetük
