A láthatáson történt gyilkosságok súlyos rendszerhibák tünetei

Hosszú évek óta, szinte heti rendszerességgel gyilkolnak meg Magyarországon nőket, és nem kevés az olyan eset, amikor gyerekek az áldozatok. Az elkövetők rendszerint férjek, apák, élettársak. A gyilkosságig eszkalálódó családon belüli erőszak régóta téma Magyarországon, és bár 2019-ben  Varga Judit ígéretet tett a rendszer megreformálására, ám néhány áldozatsegítő központ felhúzásán, és az új válástörvény beiktatásán túl (amivel kapcsolatban a nőjogi szervezetek aggodalmukat fejezték ki) rendszerszinten nem történt érdemi változás. 

Amíg a döntéshozók ölbe tett kézzel ülnek, újabb borzalmasabbnál borzalmasabb esetek látnak napvilágot, amelyeknek közös pontja, hogy az elkövető férfiak már korábban is bizonyítottan bántalmazók voltak, és több eset megegyezik abban is, hogy a bántalmazó férfi a gyermekek felügyelet nélküli láthatása alatt gyilkolt. 

Ez történt Aszódon is. 

Múlt hét csütörtökön egy 14 és egy 16 éves lány holttestét találták meg a rendőrök egy aszódi társasház egyik lakásában. A lányokkal az  apjuk végzett, aki tettét követően öngyilkosságot kísérelt meg. A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene alapítvány Facebookon közzétett közleményéből ma már azt is tudjuk, hogy a lányok eltűnése után az édesanya többször, több hivatalos szervtől is kért segítséget, ám nem kapott. Járt a rendőrségen és a gyermekvédelemnél, de nem kapott hathatós segítséget, pedig pár héttel korábban egy 41 éves apa ölte meg a láthatáson nála tartózkodó kiskorú gyermekét, majd magával is végzett. Aszódon lényegében ugyanazon forgatókönyv alapján történt meg az újabb tragédia:

• A két holttestet csak egy héttel a gyilkosság feltételezett időpontja után találták meg, annak ellenére, hogy az édesanya napokkal korábban jelezte a rendőrségnek, hogy a gyermekei nem érkeztek meg a láthatásról. Ám az anyát a rendőrségen nem vették komolyan, amikor bejelentést tett. Mivel a hatóságok nem nyújtottak hathatós segítséget, a nő a gyermekvédelemhez fordult, ahol szintén csak ingatták a fejüket, holott a kisebbik lány védelem alatt állt az apa korábbi erőszakos viselkedése miatt.
• A lányok adatlapjai idővel felkerültek a police.hu-ra, de kezdetben csak kitakart arccal és a keresés továbbra sem úgy zajlott, ahogy elvárható lett volna. A rendőrök időközben jártak a háznál, ahol a gyerekek már holtan feküdtek, de nem látták indokoltnak, hogy feltörjék a lakást. „Állítólag kétszer is kopogott be rendőr a hét folyamán, aztán elment” – nyilatkozta az egyik szomszéd az RTL Híradónak. A hvg a napokban megkérdezte a hatóságot, hogy keresték-e a két gyermeket apjuknál korábban. Válaszában az ORFK Kommunikációs Szolgálata azt írta, hogy „az elsődleges intézkedések a bejelentést követően megtörténtek. Az akkor ismert adatok alapján nem merült fel olyan körülmény, amely indokolta volna a lakásba történő erőszakos bejutást. A nyomozás jelenlegi adatai szerint a sértettek ekkor már nem voltak életben. (…) A jelenlegi ismereteink szerint az elsődleges intézkedések megfeleltek a szabályoknak”. Apropó indokolatlan körülmény: mint kiderült, a nő 2019 óta négyszer jelentette fel volt férjét. Az RTL Híradó szerint könnyű testi sértésért háromszor el is marasztalták a férfit. Az anya távoltartást kétszer kért, ezt először nem látták megalapozottnak, a második ügyben pedig bíróság előtt megegyezett az anya és az apa, akkor ezért nem rendelték el. 
• A kétségbeesett nő végül szerdán fordult a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene alapítványhoz, mondván: az apa ellen több rendőrségi ügy van folyamatban és biztos abban, hogy a lányai komoly veszélyben vannak. Ekkor már egyik lánya sem élt, hozzávetőlegesen három-négy napja. Az édesanya a gyöngyösi ügyészségen panaszt tett rendőri hanyagság miatt. 

Bűnügyi helyszínelők az aszódi társasházban, a tragédia helyszínén, 2022. május 26-án (Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)

Az aszódi tragédia nem egyedi eset

A Mérce oldalán található Nők és gyermekek elleni erőszak áldozatai listája alapján az alábbi nyilvános esetekről tudható, hogy láthatáson történtek:

• 2022. május 7.:  Egy  41 éves apa megölte a láthatáson ott tartózkodó kiskorú gyermekét, majd magával is végzett. A gyanú szerint egy 41 éves hetesi lakos 2022. május 7-én otthonában, eddig tisztázatlan körülmények között megölte a szülői láthatás alkalmával nála tartózkodó kiskorú gyermekét, majd önmagával is végzett.
• 2021. szeptember 12., Dunakeszi
  Egy engedéllyel tartott vadászpuskával lelőtte volt párját, közös fiukat és a nő édesanyját egy 54 éves férfi Dunakeszin, majd önmagával is végzett. B. Zoltán láthatásról vitte haza 7 éves kisfiát volt párjához, aki azután költözött édesanyjához, hogy a férfi folyamatosan lelkileg terrorizálta, zaklatta és fenyegette őt. A nő nem sokkal a gyilkosság előtt fordult ügyvédhez, hogy megtudja, milyen jogi lehetőségei vannak a férfi távoltartását illetően, az ehhez szükséges kérelmet azonban már nem volt alkalma beadni a hatóságnak.
  2019. december 15., Győr: A két gyermeket apjuk gyilkolta meg hatéves kistestvérük jelenlétében. A győri H. G.-t 2016-ban a bíróság 5 év börtönre ítélte, miután kalapáccsal támadt alvó feleségére, de jó magaviselete miatt 2019 végén szabadlábra helyezték. Gyermekei meggyilkolása után magával is végzett.

Ezek az esetek csak egy része azoknak a listában szereplő ügyeknek, amelyek során közeli hozzátartozó ölte meg a nőket, és/vagy a gyerekeket. (Kerestük az ORFK-t is pontos adatokért, a válaszukat frissítésben fogjuk közölni.)

A brutális esetekből közös gerincként domborodik ki a rendszerhiba,

miszerint a bizonyítottan bántalmazó – vagy ilyen ügyben éppen eljárás alatt álló – szülőknek rendszeresen ítél a bíróság felügyelet nélküli kapcsolattartást. Wirth Judit, a NANE munkatársa, egy 2019-es interjújában elmondta, hogy ezeknek az ítéleteknek az egyik oka abban gyökerezhet, hogy a bírók (és úgy egyáltalán az igazságszolgáltatásban dolgozók) nem kapják meg azt a szakmai képzést, tudásanyagot, kompetenciát, ami alapján felismernék a bántalmazást. Hasonlóképpen az igazságügyi szakértők sem, pedig ők ítélik meg a szülők alkalmasságát bizonyos tárgyalások során. 

A NANE, a Patent Egyesület és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség  egyébként tavaly is felszólalt egy közös nyilatkozatban a bírák szakmai képzésének hiánya miatt, (amikor a 2021-es válástörvény életbe lépett): „Tapasztalataink szerint jelenleg Magyarországon nem állnak fenn annak az intézményesült feltételei, hogy a családjogi perekben döntő bírák a családon belüli erőszakot beazonosítsák, értékeljék, fel- és elismerjék annak káros hatását a gyerekekre, továbbá hogy megkülönböztessék a bántalmazó és a biztonságos szülőt. Így most a Parlament előtt megszavazásra váró javaslat azáltal, hogy az erre az esetek többségében alkalmatlan bíróságokra bízza a bántalmazás kiszűrését, nem pusztán nem védi meg a hozzátartozók közötti erőszak áldozatait, hanem éppen ellenkezőleg” – írták a közleményükben.

Érvelésüket igazolják a 2016 Bíróságfigyelő projekt siralmas eredményei is. Ebben a jelentésben hajmeresztő bírói attitűdökről számoltak be, amiket a szakértők szerint érzékenyítő beszélgetésekkel nem lehet megváltoztatni: az egyetlen lehetőség a strukturált, szakmai oktatás volna. Az önkéntes megfigyelők összesen 52 olyan polgári peres és nem peres, illetve büntető peren (pl. bontóperek, gyerekelhelyezési perek, zaklatás, kapcsolati erőszak, kiskorú veszélyeztetése) vettek részt az országban, amelyek során megjelent a párkapcsolati erőszak vagy a családon belüli erőszak.

Bűnügyi helyszínelők az aszódi társasházban, a tragédia helyszínén, 2022. május 26-án (Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)

További visszatérő probléma, amivel kapcsolatban a nőjogi szervezetek szinte évek óta kongatják a vészharangot, hogy a bíróságok a gyerekelhelyezési perekben figyelmen kívül hagyják, hogy az anya ellen az apa elkövetett-e bármilyen erőszakot. A kiindulási pont a rendszerben ugyanis az, hogy a gyerek érdeke az apával való kapcsolattartás. Ezt igazolja a projekt egyik önkéntesének a tapasztalata is:

– írta, és a 14 hónapnyi megfigyelés dokumentuma még számos hasonló bírói hozzáállást tartalmaz. Egyáltalán nem volt ritka például az, hogy a bírák a bántalmazást ,,perpatvarnak”, „civódásnak” nevezték, azaz olyan dolognak, amit egy szánom-bánommal el lehet intézni. A projekt eredményei tehát már 2016-ban pontosan rámutattak a puszta tényre, hogy jócskán volna igény a strukturált szakmai oktatásra, mégsem történt nagyobb változás az elmúlt évek alatt. 

Így történhet meg az, hogy a mai napig olyan ép ésszel nehezen felfogható bírói döntések születnek, amikor a bántalmazónak ítélik a gyereket, gyerekeket, vagy felügyelet nélküli láthatást, esetleg közös felügyeletet biztosítanak számukra. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az utóbbi kettő hatalmas kockázati faktort jelent a bántalmazó kapcsolatból kilépő nők és gyermekeik számára, hiszen ekkor történik a legtöbb gyilkosság. Az  erőszak ugyanis rendszerint nem ér véget azzal, ha egy nő kilép a bántalmazó kapcsolatból és otthagyja a bántalmazóját, hanem még évekig folytatódik. Az agresszorok gyakran az áldozatuk után nyúlnak, zaklatják őket, a legtöbb bántalmazó egyszerűen bosszút áll az áldozaton, amiért az ki mert lépni a kapcsolatból.

Akár úgy, hogy megöli a közös gyermeküket.

Az egykori bántalmazott nők csapdahelyzetbe kerülnek, hiszen nem szabotálhatják a bírói ítéletet, még akkor sem, ha a gyermeke – érthető módon – nem szeretne az abuzív apával találkozni. A magyar rendszerben ugyanis a kapcsolattartás biztosítása a gondozó szülő felelőssége, ahogy annak a meghiúsulása is neki róható fel. Vagyis, ha egy anya rendszeresen nem adja oda a gyereket az apának, mert félti, vagy mert a gyerek egyszerűen nem akar menni, a gyámhatóság az apa nevében indít pert az anya ellen, sőt, a bíró is feljelentést tehet kiskorú veszélyeztetése és a kapcsolattartás akadályoztatása miatt. A sorozatos kapcsolattartási problémák egészen odáig vezethetnek, hogy az anya elveszti a szülői felügyeleti jogát. Ha pedig a nő az ítéletnek megfelelően átadja a gyermeket a bántalmazó apának, az olyan tragikus végkimenetelekkel járhat, mint a legutóbbi aszódi gyilkosság. 

Ezek a láthatáson történt halálesetek tehát súlyos rendszerhibák tünetei.

Azt jelzik, hogy nem megfelelően működik az áldozatvédelem rendszere. Pedig a nőjogi szervezetek, áldozatokból lett aktivisták az elmúlt évtizedek során több ajánlást is tettek a döntéshozók számára, és hosszú évek óta szorgalmazzák az Isztambuli Egyezmény ratifikálását, amely arra kötelezi a kormányokat, hogy tegyenek anyagi erőfeszítéseket, áldozzanak közpénzt a családon belüli erőszak felszámolására, azaz folytassanak kutatásokat a témában, továbbá nagyszabású szemléletformáló, bántalmazásról szóló társadalmi programokat és kampányokat finanszírozzanak. A kormány azonban ideológiai okokból nem ratifikálja a nők védelméről szóló egyezményt, pedig az nagy eséllyel mankót nyújtana abban, hogy a bántalmazottak időben kapjanak segítséget, valódi védelmet.