Az előadás után a cirkusz belső büféjében ülünk le vele beszélgetni. Az asztal túloldalán még fellépői sminkben ülő fiatal lány azonban mintha egy másik Ameli lenne. Mintha csillogó dresszben, a kötél tetején egyensúlyozó fiatal magabiztosabb lenne, mint az, aki az asztal túloldalán várja, hogy kiderüljön, mire vagyunk kíváncsiak. Nem csoda, hiszen az elmúlt hónapokban a feje tetejére állt vele a világa.
A 17 éves artista négy hónappal ezelőtt menekült el édesanyjával Kijevből az orosz rakéták elől, azóta a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ vendégszeretetét élvezi. A Nagycirkusz mögötti szálláson laknak, ott étkeznek, ott edzenek. Amelit a Fővárosi Nagycirkusz RAIN – Esőcirkusz című műsorában szerződtette, így a megélhetése egyelőre biztosított. Társasága azonban nincs.
Fotó: Neményi Márton
Barátai Kijevben maradtak, vagy különböző országokban szétszórva várják, hogy hazatérhessenek. Új barátokra egyelőre nem lelt, sem a magyarok, sem a cirkusz által befogadott több mint száz, kijevi és a harkivi artistaképzőből érkezett növendékek közt.
Ennek oka többek közt, hogy a barátságok kialakulásához idő kell, sorstársaival pedig eleve más-más szállásokon laknak és többnyire csak ebédnél találkoznak. Sokan közülük nagyon nehezen viselik a bizonytalanságot és az otthonról érkező híreket. Főleg azok a diákok, akik egyedül, a családjuk nélkül érkeztek Budapestre. Ameli többször is hangsúlyozta, hogy ő szerencsés. „Nekem nem bombázták le az otthonomat. Csak pszichésen viselt meg a háború” – fejtette ki.
Ameli édesanyja, Liuda, tanárnő. Karcsú, vörös hajú és nagyon szép. Beszélgetésünk közben időről időre felbukkan. Sürgősen össze kell állítani a következő napokra a próbák menetét és ehhez szüksége van Amelire. Budapestről is távoktatással is dolgozik. Ameli édesapja festőművész, aki Kijevben maradt, mivel az általános hadkötelezettség miatt a 18-60 éves kor közti férfiak nem hagyhatják el az országot. Ameli kérdésünkre elmondja, rendszeresen szoktak beszélni telefonon édesapjával.
Fotó: Neményi Márton
A cirkusz vonzásában
Édesapja volt az, aki Amelit kiskorában először elvitte a cirkuszba és ez meghatározó élmény volt a fiatal lány számára. Háromévesen közölte, cirkuszi művész szeretne lenni. A szülei azt gondolták, múló hóbortról lehet szó, hiszen a családban korábban senki sem lépett hasonló útra, de támogatták a kislányt és ötévesen beíratták egy kijevi cirkusziskolába. Azt azonban a legvadabb álmukban sem gondolták volna, hogy lányuk ebből a mesterségből meg is tud élni majd, sőt, nemzetközi hírnévre tesz szert, mint ahogy természetesen azt sem sejthették, hogy egy napon a háborús helyzetből a nemzetközi cirkuszközösség összefogása jelenthet majd a család számára menekülési útvonalat.
Ameli tehetségére hamar fény derült. Bár számos cirkuszi műfajban mozog otthonosa, edzője javaslatára próbálta ki és maradt végül a slackwire-nál, azaz a lengődrótnál, mellyel az elmúlt években több nemzetközi cirkuszfesztiválon is sikereket ért el. Tavaly fellépett például a Nemzetközi Olasz Cirkuszfesztiválon, de televíziós sikere is volt. 2018-ban Németországban a Das Supertalent nevű tehetségkutató műsorban eljutott egészen a döntőig.
Noha ő volt a közönség egyik nagy kedvence, végül sajnos ki kellett szállnia a versenyből, edzés közben ugyanis eltört a karja. A történtek nyomán akkor begipszelve egy videóüzeneten keresztül biztosította rajongóit arról, hogy bár csalódott, a történtek ellenére nem adja fel az álmát.
Eső a ponyva alatt
A RAIN – Esőcirkusz című előadás szeptember 18-ig tekinthető meg. A különleges vizes technikával elkészített két és fél órás előadás igazi kuriózum a magyar cirkuszművészet történetében. A Fővárosi Nagycirkusz ismerős porondja hol fényjátékos szökőkúttá, hol csendes tóvá, hol háborgó tengerré változik át – így egészítve ki a nemzetközi fellépő művészek produkcióit. A cirkusz a cím magyarázataként beharangozójában azt írja, az előadás egy „ima azért, hogy a világ egy szebb és jobb hely legyen, az emberek szívéből pedig úgy párologjon el a harag és gyűlölködés, ahogy a tavaszi zápor faleveleken megpihenő vízcseppjei az első meleg napsugarak hatására.”
Azóta eltelt négy év. Mikor arról kérdezzük Amelit a cirkusz büféjében, miről álmodik mostanában, a lány először csak ingatja a fejét. Mint mondja, sok a bizonytalanság. Nem tudja például, meddig bírja még fizikailag a cirkuszi munkát és ahhoz sincsen kezdve, hogy egy nagy társulat tagjaként éveken keresztül ugyanazt a műsorszámot adja elő, mivel az túl unalmas lenne. Tavaly egyébként felvették a Kijevi Filmművészeti Egyetemre is, amelynek képzésén távoktatással vesz részt, de nincsenek pontos elképzelései a folytatásról. Kisvártatva hozzáteszi, az egyetlen dolog, amire mostanában igazán vágyik, a béke.
Fotó: Neményi Márton
Növekvő honvágy
Ameli az elmúlt hónapokban több helyre is eljutott: járt már a budai várnegyedben, a Margitszigeten, megnézte az Aquincumot, de a legjobban Szentendre tetszett neki. A közelmúltban látta a Szépművészeti Múzeumban a Hieronymus Bosch kiállítást és több cirkuszi előadást is Kristóf Krisztián cirkuszművész jóvoltából. Kristóf Krisztián, a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál korábbi főrendezője volt az, aki feleségével, az eredetileg szintén artistaként dolgozó Demjén Natáliával közösen Budapestre hívta Amelit és édesanyját és megszervezte az útjukat.
Szíve szerint Ameli hazalátogatna Kijevbe, de ennek feltétele, hogy kézhez kapja a dokumentumokat, amivel utána vissza tud majd térni Magyarországra. Ameli elmeséli, hogy mostanában nagyon sok ukrán, aki a háború kezdetén eljött az országból, úgy dönt, visszamegy, annak ellenére, hogy továbbra is tart a háború. Alig lehet jegyet kapni a Budapestről Kijevbe menő vonatra. Ez a jelenség több dologgal is összefügg. Szerepet játszik benne a honvágy és az, hogy a harcok a háború második szakaszában Kijevtől távolabb, az északi régióért folynak. De az is tény, hogy sokaknak elfogyott a pénzük időközben. Az ukrán főváros most sokkal biztonságosabb, mint néhány hónappal ezelőtt, de ma sem telik el nap légiriadók nélkül. A szirénák jól megszokott hangját azonban a legtöbben már figyelmen kívül hagyják, mivel a tapasztalat szerint, legtöbbször nem kíséri robbanás és egyébként sem lehet annyi időt menhelyeken tölteni. Persze, van, hogy mégis becsapódik egy-egy rakéta, de ez egy olyan kockázat, amit sokan vállalnak.
Fotó: Neményi Márton
Ameli mindenesetre csak látogatóba térne vissza, legfeljebb egy hétre. S, ha erre nincsen lehetőség? Akkor abban reménykedik, hogy eljut a Balatonra.
A művészet univerzális nyelve
Március óta több mint száz ukrán cirkuszművész menekültet fogadott be a Fővárosi Nagycirkusz. A világhírű Kijevi Cirkuszakadémia – a Harkovi Cirkusziskola –, és több ukrán artista stúdió növendékeinek egy része a családjukkal érkezett, de sokan vannak, akik egyedül tették meg az utat. Ellátásuk, oktatásuk és a tartózkodásukkal járó adminisztratív feladatok ellátása a magyar cirkuszi közösség több résztvevőjének összefogásával valósul meg. Noha hazai példa mértékét tekintve egyedülálló, világszerte több országban nyitották meg ajtóikat a helyi művészi körök a menekülni kényszerülő ukrán kollégák előtt.
Fotó: Neményi Márton
A Kijevi Cirkuszi és Művészeti Akadémia hallgatói közül például Csehországban a Circa La Putyka 25 főnek, míg a szintén cseh HAMU 5 embernek biztosít átmenetileg szállást és megélhetést – derült ki az intézmény elsőszámú rektor-helyettesének tájékoztatásából. Nina Araya Berrios – aki jelenleg maga is Prágában tartózkodik – arról mesélt az nlc-nek, hogy Ukrajnában a cirkuszi művészetek széles körben vannak jelen. Minden nagyobb város – a Donyeck és Luhanszk régióban és a krími Szimferopolban is – rendelkezik például egy központi cirkuszi épülettel. Ezek közül a harkovi cirkusz szerkezete a háború folytán sajnos jelentős károkat szenvedett el.
A kijevi akadémia 1961-ben jött létre és az egyetlen hely az országban, ahol alap és mesteri diplomát lehet szerezni a legkülönfélébb művészeti területeken, ilyen többek közt az éneklés, tánc, színészkedés, rendezés és természetesen a cirkuszi művészetek is, melybe beletartozik egyebek mellett, a bohóc mesterség, a zsonglőrködés, az akrobatika, az egyensúlyozás, a pantomim és a bűvészkedés. A kijevi akadémia egész Kelet-Európában az egyetlen felsőoktatási intézmény, amely cirkuszi előadóművészeket képez ki. Hatvan éves fennállása alatt rengeteg tanítványa lett világhírű és kapott szerződést vezető nemzetközi társulatoknál.
Fotó: Neményi Márton
És, hogy kik lesznek az akadémia hallgatói?
Ukrajnában rengeteg magánstúdió létezik, ahol a gyerekek már kiskorban elkezdhetnek megismerkedni a különböző cirkuszi műfajokkal abban bízva, hogy később felvételt nyernek a kijevi iskolába. Hogy a versengés igen intenzív lehet már abból is sejthető, hogy csak Harkovban az elmúlt hónapok heves támadásai folytán 37 cirkuszi magániskola épülete sérült meg. Az akadémia hallgatóinak jelentős része végül nem otthon, hanem külföldön fut be karriert, majd sokan közülük visszatérnek tanítani. A rektor-helyettes arra emlékeztetett, hogy a cirkuszi művészetek nyelve univerzális. Érti azt mindenki, minden korosztály az ukrán nyelv ismerete nélkül is.
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Nagyon nehézkes természetűek ezek a csillagjegyek
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
Ezt az alsóneműt három országban is betiltották
Drámai baleset a Richter Cirkusz előadásán: megsérült a motoros akrobata a Halálgömbben
„Kornél kint alszik a kanapén” – Gryllus Dorka arról mesélt, milyen az élet két kisgyerekkel
