Ha rendszeres hírfogyasztó vagy, valószínűleg úgy érzed, hogy a világ villámgyorsan katasztrófába és káoszba süllyed, még akkor is, ha az élet számos területe drámaian javult az elmúlt néhány évtizedben. A következetes, szenzációhajhász pesszimizmus és negativitás normává vált a hírekben.
Vállaink beesnek, légzésünk felületessé válik, hüvelykujjunk monoton mozdulatokkal görgeti a szomorú hírfolyamot.
Kata-törvény, háború, klímakatasztrófa, aszály, Covid, rezsi, fakivágás, mindmeghalunk, történelmi aszály… Vagy ezt írtam már?
Minden egyes cím katasztrófát sejtet a világ egy része vagy egésze számára, amint egy kicsit mélyebbre süllyedünk az angolul doomscrollingnak nevezett jelenség örvényébe. Akárhogyan is nevezzük, nyilvánvalóan a rossz hírek olvasásának rabjai vagyunk.
Pszichológusok és tudósok egyaránt állítják, hogy agyunk a biztonság megőrzése érdekében elfogult a negatív eseményekkel és helyzetekkel kapcsolatban. Ez a viselkedés megvédhet bennünket, hiszen tanulunk a hibáinkból, és remélhetőleg felhasználjuk ezeket a fájdalmas emlékeket, hogy megpróbáljunk különböző döntéseket hozni. A modern időkben azonban az okostelefonok és más technológiák pillanatok alatt elöntenek rossz hírekkel, és növelik hozzáférésünket a világ negatív eseményeivel kapcsolatos információkhoz. Míg az információhoz való hozzáférés alapvetően jó dolog, ebben az ütemben nem válik a hasznunkra, sőt. Nem tudunk mindenre őszintén reagálni, amiről olvasunk.
Miért uralják a negatív hírek a médiát?
Amikor olvassuk a híreket, úgy érezhetjük, hogy csak és kizárólag szörnyű, lehangoló eseményekről számolnak be a különféle hírcsatornák. De miért összpontosít a média az élet rossz dolgaira, nem pedig a jóra? És mit üzenhet a fogyasztókról ez a nyomasztó aránytalanság?
Talán azért közlünk mi, újságírók túlnyomóan rossz híreket, mert a hirtelen katasztrófa meggyőzőbb és látványosabb, mint a lassú javulás? Vagy azért, mert úgy véljük, hogy a korrupt politikusokról vagy szerencsétlen eseményekről szóló híradások majd változást érnek el? A kérdések megválaszolására Marc Trussler és Stuart Soroka kutatók kísérletet végeztek a kanadai McGill Egyetemen. Elégedetlenek voltak a korábbi kutatásokkal, amelyek arra vonatkoztak, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a hírekhez, ezért a csapat úgy döntött, hogy kipróbál egy új stratégiát: a megtévesztést.
Trussler és Soroka meghívta egyetemük hallgatóit, hogy jöjjenek el a laborba a „szemkövetés tanulmányozására”. Az önkénteseket először arra kérték, hogy válasszanak ki néhány politikáról szóló hírt olvasásra, hogy egy kamera elvégezhesse az alapvető szemkövetési elemzéseket. Arra kérték őket, hogy valóban olvassák el a cikkeket, így elkészülhettek a megfelelő mérések. Ezt az „előkészületi” fázist követően a résztvevők egy rövid videót néztek meg, majd válaszoltak azokra a kérdésekre, hogy milyen politikai híreket kaptak. A kísérlet eredményei, valamint a legtöbbet olvasott történetek némileg lehangolóak voltak.
A résztvevők ugyanis gyakran inkább negatív hangvételű történeteket választottak – korrupció, visszaesések, képmutatás és így tovább – a semleges vagy pozitív történetek helyett.
Azok az emberek, akiket jobban érdekeltek az aktuális ügyek és a politika, különösen nagy valószínűséggel a rossz híreket választották annak ellenére, hogy azt mondták, jobban szeretik a jó híreket.
A kutatók szerint kísérletük szilárd bizonyíték az úgynevezett negativitás-elfogultságra, az emberek kollektív éhségére a rossz hírek iránt. Az elmélet szerint úgy fejlődtünk, hogy gyorsan reagáljunk a lehetséges fenyegetésekre. A rossz hírek azt jelzik, hogy változtatnunk kell, hogy elkerüljük a veszélyt.
Arra is van néhány bizonyíték, hogy az emberek gyorsabban reagálnak a negatív szavakra. Laboratóriumi kísérletekben a „rák”, „bomba” vagy „háború” szót villantották meg az alanyoknak, és a villanásra gyorsabban megnyomtak egy gombot az alanyok, mint amikor a „baba”, „mosoly” vagy „szórakozás” szavakat mutatták nekik – vagyis a negatív szavakat is gyorsabban felismerjük, mint a pozitívakat.
De csakis a fenyegetésekkel szembeni éberségünk az egyetlen magyarázata annak, miért keressük a rossz híreket? Nem éppen. Van egy másik értelmezés is, amelyet Trussler és Soroka támasztott alá: azért figyelünk oda a rossz hírekre, mert alapvetően azt gondoljuk, hogy a világ annyira nem is rossz hely. Például ha a saját életünkről van szó, a legtöbbünk úgy ítéli meg, hogy jobb a helyzetünk az átlagosnál, és van bennünk egy elvárás, hogy a végén minden jóra forduljon. Ez a pozitív világnézet a rossz híreket még meglepőbbé és szembetűnőbbé teszi. Csak világos háttér előtt jelennek meg a sötét foltok.
A rossz hírek iránti vonzalmunk tehát összetettebb lehet, mint az újságírói cinizmus vagy a belső sötétségből fakadó éhség.
A negatív hír fáradtság
Vajon érzelmi zsibbadásunkat és lendülettelenségünket okozhatja ez a negatív hírözön? A kiégés és a hírfáradtság nem ugyanaz – de hasonlónak érezhetjük őket. A kiégést gyakran a hosszú munkaidő okozza, de előfordulhat érzelmi vagy fizikai kimerültség is. A kiégés a munkával kapcsolatos teljesítményünk visszaesésével jár, hatással lehet személyes kapcsolatainkra azáltal, hogy elszakadunk és érdektelenné, motiválatlanná, energiátlanná válunk. Ha nem kezelik, a kiégés klinikai depresszióvá vagy szorongáshoz vezethet. A közösségi média túlzott használata okozhatja, és a közösségi média függőség jele lehet. Általában nincs hatással a munkánkra vagy a kapcsolatainkra, de
negatívan befolyásolhatja az életszemléletünket, hangulatunkat, az emberekről, a társadalomról és az egész világ sorsáról alkotott megvető, „végzetes” hiedelmekkel járhat együtt.
Miért okoznak érzelmi fáradtságot a negatív hírek címei? Az emberek társas lények – az egészséges interperszonális kapcsolatokban boldogulunk, amelyek közös ötletek köré épülnek. De a mai világban lehetetlen személyes kapcsolatot kialakítani a fajunkat alkotó közel 8 milliárd ember mindegyikével. Nem is lehet ez a célunk. Egyes pszichológiai kutatások azt állítják, hogy akkor járunk a legjobban, ha nem globális, hanem lokálisabb léptékben tudjuk feldolgozni a híreket, és együttérezni az embertársainkkal. Csakhogy a technológia által indukált globalizáció miatt alkalmazásaink elkezdenek tájékoztatni minket a bolygószerte előforduló katasztrófákról. Hurrikánok, gyilkosságok, járványok és véget nem érő háborúk – ha minden egyes nap ennyi rossz hírt dolgozunk fel (átlagosan több mint két órát töltünk hírfogyasztással), akkor kénytelenek vagyunk normalizálni ezeket a traumatikus eseményeket, hogy ne terheljük túl a lelkünket, idegrendszerünket. Ez pedig könnyen fásultságba, apátiába torkollhat.
Sokan mondják, hogy inkább jó híreket olvasnának. De tényleg igaz ez? (Fotó: Getty Images)
Ismerd meg a gyenge pontjaidat
Vagyis amit a hírekben látunk, az jelentősen befolyásolhatja mentális egészségünket. Míg a negatív hírek többféle mechanizmuson keresztül befolyásolhatják gondolkodásunkat, az egyik fontos szempont az, hogy hogyan kapcsolódnak össze kognitív torzításainkkal. Íme három specifikus kognitív torzítás, amelyeket a negatív hírek aktiválnak, hogy negativitásban tartsanak bennünket – olvasható a Psychology Today cikkében.
1. A negativitás elfogultsága azt jelenti, hogy nem tudjuk kikapcsolni a negatív híreket.
Ahogy már írtuk, a negativitás-elfogultság arra a tényre utal, hogy az emberek jobban összpontosítanak a negatív eseményekre, információkra vagy érzelmekre, mint a pozitívakra. Veszélyesebb időkben ez az elfogultság evolúciós előnyökkel járhatott (például nagyobb valószínűséggel vettük észre a biztonságunkat veszélyeztető potenciális veszélyeket). Sőt nagyobb valószínűséggel adtuk tovább azokat a géneket, amelyek figyelmesebbé tették utódainkat a veszélyekre. A modern világban ezek a negatívumok folyamatosan fenntartják a figyelmünket. Ez segít megmagyarázni, hogy a hírek miért hangsúlyozzák következetesen a világ legrosszabb dolgairól szóló történeteket, mind globális (háborúk), mind helyi szinten (rablások). Tehát nemcsak mi keressük a negatívumot, hanem a média is aktívan próbál többet adni belőle. Ez dupla adag.
2. Az elérhetőségi torzítás azt jelenti, hogy miután látjuk a negativitást, túlbecsüljük annak jelentőségét.
Az elérhetőségi torzítás vagy hozzáférhetőségi heurisztika az a tendencia, hogy az emberek túlbecsülik azoknak a példáknak a jelentőségét, amelyek azonnal eszükbe jutnak egy téma mérlegelésekor. Ezeket a példákat természetesen befolyásolja mindaz, amire legutóbb megfigyeltünk, valamint azok a témák, amelyekre a legjobban figyelünk. Tehát, ha csak megnéztünk egy hírt a helyi rablásokról, majd megkérdeztek minket a városunk problémáiról, akkor valószínűleg azt mondanánk, hogy a rablások nagy problémát jelentenek, még akkor is, ha általában nagyon ritkák. A rendelkezésre állási/elérhetőségi torzítás azt jelenti, hogy agyunk nagyobb valószínűséggel emlékszik szörnyű eseményekre, majd azt hiszi, hogy ezek a viszonylag ritka események valójában a dolgok általános állapotát tükrözik.
3. A megerősítő torzítás azt jelenti, hogy bizonyítékokat találunk a negativitás alátámasztására.
A megerősítési torzítás az az elképzelés, hogy aktívan keressük, emlékezünk és előnyben részesítjük azokat az információkat, amelyek megerősítenek valamit, amiben már hiszünk. Ha úgy döntünk, hogy szülővárosunkban gyakoriak a rablások, a megerősítési torzítás miatt nagyobb valószínűséggel ragaszkodunk azokhoz az adatokhoz, amelyek alátámasztják ezt a meggyőződést. Az agy szelektíven azokra az információkra összpontosít, amelyek segítik a már meglévő elméletünket, figyelmen kívül hagyva az egymásnak ellentmondó tényeket. Nagyobb léptékben, ha úgy gondoljuk, hogy a világ egy szörnyű hely, a megerősítési elfogultság azt jelenti, hogy bizonyítékot kell keresnünk arra, hogy ez igaz, miközben ez megnehezíti az ellenkezőjét sugalló nézőpontok meghallgatását.
Ha ezt a három előítéletet egyesítjük, láthatjuk, hogyan válunk hajlamossá a negativitás felkutatására, túlbecsülésére és állandósításukra. Először is, a negativitás torzítása miatt előnyben részesítjük a negatív tartalmakat. Ezután a rendelkezésre állási torzítás arra készteti agyunkat, hogy túlreprezentálja a világban zajló rossz dolgokat, és kitartson mellette. Végül, a megerősítési elfogultság miatt nagyobb valószínűséggel keresünk olyan információkat, amelyek alátámasztják azt az elképzelésünket, hogy a világ szörnyű hely, és ezzel egyidejűleg elutasítjuk az ellenkezőjét állító információkat.
De hogyan szakítsuk meg ezt az ördögi kört?
Egy dolog tájékozottnak lenni, de egészen más, ha naponta órákon át szenzációt keltő negativitásnak tesszük ki magunkat. A hírek elolvasása előtt és után érdemes megkérdezni magunktól, mennyit tanultunk valójában. Ha leginkább azt erősítette meg a cikk, amiben már hittünk, akkor valószínűleg nem volt olyan hasznos a tapasztalat. Fontoljuk meg a hírek kikapcsolását, ha úgy érezzük, szorongunk, idegesek vagyunk. Még jobb, ha egy hétig kipróbálunk egy hírböjtöt, és megnézzük, hogyan érezzük magunkat ezalatt. A rendelkezésre állási torzítás kockázatának csökkentése érdekében próbáljuk meg a negatív információkat kontextusba helyezni. Mindennap történnek rossz dolgok, de ez nem jelenti azt, hogy az élet szükségszerűen rossz vagy egyre rosszabb. Ha negatív statisztikát hallunk, vagy valamilyen közelmúltbeli katasztrófáról értesülünk, próbáljuk meg mérlegelni, hogy ez egy elszigetelt adat, vagy valójában egy nagyobb trend része.
Mivel manapság annyi vélemény és adat kering a neten, könnyű megerősítést találni alapvetően minden véleményhez. Ez még fontosabbá teszi olyan stratégiák kidolgozását, amelyek csökkentik ennek az elfogultságnak a gondolkodásunkra gyakorolt negatív hatását. A megerősítési elfogultság hatásainak csökkentésének egyik hatékony módja az, ha rendszeres időközönként megkérdőjelezzük saját hiedelmeinket.
Újságíróként talán illene azt ígérnem, hogy próbálunk majd figyelni az arányokra, de egyrészről az olvasók többé nem lennének kíváncsiak a híreinkre, másrészről sokszor – bár ezt nem szokás bevallani – öntudatlanul mi is a negatív elfogultság és különféle torzítások ringlispíljében pörgünk, amiből nagyon nehéz kiszállni.
Teljesen rosszul sütjük a kolbászt a díjnyertes séf szerint. Így kellene valójában
Egy nap alatt romlott le Lagzi Lajcsi volt feleségének az állapota: „Szinte egyik pillanatról a másikra hatalmasodott el rajta a betegség”
