Nem költői túlzás azt állítani, hogy egy tucat ember hívta életre a Greenpeace szerveződését, hiszen tizenkét ember (egyes források szerint ennél picivel többen voltak) 1971-ben pontosan ezen a napon döntött úgy, hogy ideje fellépni az amerikai atomkísérletek ellen. Ők, a bűvös tucat, akik között a békemozgalmi aktivistán túl újságíró, fotós és vállalkozó is akadt, kibéreltek egy halászbárkát, hogy a kanadai Vancouverből Alaszka partjaihoz hajózzanak, és jelenlétükkel akadályozzák a tenger alatti nukleáris robbantásokat. Az USA haditengerészete persze útjukat állta több ízben is, de a küldetésük mégis sikerrel végződött, ugyanis akkora médiavisszhangot kapott a dolog, hogy végül a nyilvánosság nyomására 1972-ben leállították a kísérleteket, a Greenpeace pedig elkönyvelhette az első igazi sikerét.
Következő útjuk a Francia Polinéziában található Moruroa atollba vezetett, ahol légköri nukleáris fegyverekkel kísérleteztek. Az már az elején borítékolható volt, hogy ehhez kevés lesz egyetlen kis halászbárka – mégiscsak a Csendes-óceán közepére igyekeztek – de szerencséjükre David McTaggart, új-zélandi üzletember felajánlotta a jachtját, ami Greenpeace III-ra keresztelve újabb csatába indult. A francia haditengerészet nem örült a tiltakozásnak, és megpróbálták meghiúsítani a terveiket – tiszta déjà vu –, ehhez pedig minden eszközt bevetettek. Amikor azt mondjuk, mindent, értsd úgy, hogy az ország titkosszolgálata elsüllyesztette a Rainbow Warriort – a Greenpeace másik hajóját –, ami egy ember életét követelte a legénységből. A tragédia napvilágra kerülése nemcsak a szervezet nemzetközi ismertségét hozta meg, hanem a franciákat is rákényszerítette, hogy befejezzék a kísérleteket.
Mindeközben egyes tagok a Greenpeace-nél úgy gondolták, nem szabad csak az atomfegyverekre koncentrálni, ezért a kereskedelmi bálnavadászat ellen terveztek fellépni. Az aktivisták Vancouverből Kalifornia partjaihoz hajóztak, és megzavarták a bálnavadászatot azzal, hogy bátorságukat latba vetve a szigonyok és a bálnák közé helyezkedtek. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság a nyomás hatására moratóriumot hirdetett a kereskedelmi célú bálnavadászatra, ezzel pedig újabb jó pont íródott a szervezet számlájára.
1982 – tiltakozás a bálnavadászat ellen Denverben (Fotó: Getty Images/Dave Buresh)
Bár ezek a sikerek mind években mérhetőek, a ‘70-es évek végére és a ‘80-as évek elejére egyértelművé vált, hogy a szervezetre nemzetközi szinten is szükség van, és az is, hogy a céljaikat bővíteni kell, nem elég az atomfegyverkezés ellen fellépni. Megfogalmazták, hogy kampányaikat az olyan világméretű kérdésekre összpontosítják, mint az éghajlatváltozás, az erdőirtás, a túlhalászás, a kereskedelmi célú bálnavadászat, a géntechnológia és az atomenergia elleni küzdelem, céljaik érdekében azonban nem fogadnak el semmilyen kormány, vállalat vagy politikai párt adta adományt, hogy valóban függetlenek tudjanak maradni.
Ami néhány ember szerveződésének indult, ma nemzetközi szinten, a világ 55 országában van jelen – többek között Magyarországon is – és felsorolni is nehéz lenne, hogy az elmúlt 51 évben mennyi mindent tettek a bolygó megmentéséért, úgyhogy jöjjön egy szerény lista, a teljesség igénye nélkül:
- 1983-ra elérték, hogy ne lehessen többé radioaktív hulladékot süllyeszteni a tengerbe.
- 1990-re az egész világon betiltatták az ózonpajzsot pusztító FCKW gázokat.
- Nagy szerepük volt abban, hogy 1997-ben létrejött a kiotói jegyzőkönyv, melyben az iparosodott országok vállalták, hogy csökkentik üvegházhatású gázok kibocsátását.
- 2003-ban háborúellenes tüntetést rendeztek más szervezetekkel, amin csaknem 30 millió ember vett részt, ezzel pedig történelmet írtak.
- Nem titok, hogy az esőerdők kiirtása milyen nagy részben járul hozzá a klímaváltozáshoz, ezért az, hogy a közreműködésükkel 2006-ban amazóniai őserdő egy 6,4 millió hektáros területét sikerült védetté nyilvánítani, hatalmas győzelem a Greenpeace és a világ történetében is.
- 2015-re elérték, hogy a Shell felhagyjon a sarkvidéki olaj- és gázkitermeléssel. Az Antarktiszon egyébként már 1991-ben sikerült betiltatniuk a kereskedelmi célú ásványianyag-kitermelést.
Greenpeace stand 1992-ben, a Glastonbury Fesztiválon, „Védjük meg az ózon réteget!” felirattal (Fotó: Getty Images/Mick Hutson)
A magyarországi iroda sem tétlenkedett, 2002-es nyitását követően azonnal demonstrációt szerveztek a tiszai vízszennyezés ellen, talán még emlékszel is, ahogyan az Észak-Magyarországi Vegyiművek előtt vegyvédelmi ruhába öltözött emberek követelték, hogy szüntessék be a káros anyagok vízbe engedését. Nekik köszönhetjük, hogy 2003-ban a Paksi Atomerőműben történt mulasztások napvilágra kerültek. Nemcsak, hogy elérték a GMO-mentességet az országban, de hála nekik, a kormány az Alaptörvényben is rögzítette a génmódosított termékek visszaszorítását. 2008-ban a Stop szmog akció keretein belül elérték, hogy Budapesten is jelezzék a hatóságok, ha a részecskeszennyezés miatti légszennyezettség tartósan átlépi az egészségügyi határértéket. 2010-ben megakadályozták a Mátrai Erőmű bővítését.
Rámutattak, hogy az almásfüzitői vörösiszap-tározóba gyakran kerül veszélyes hulladék, ami szabálytalan, így 2013-ban Uniós szintű vizsgálat indult a területtel kapcsolatban – nem mellesleg sikeresen, az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a tulajdonosok ellen. Évekig tartó kampányolás után elérték, hogy a Budapesti Vegyiművek Illatos úti telephelyéről elszállítsanak 2000 tonna vegyi anyagot. Nem utolsó sorban pedig 2021 júliusában nekik köszönhetően – és annak a 250 ezer embernek, akik aláírták a szervezet petícióját – életbe lépett az egyszer használatos műanyag termékek betiltása.
A Greenpeace 51 éve tényleg megállás nélkül azon dolgozik, hogy egy élhetőbb, biztonságosabb jelent és jövőt építsen, ugyanakkor kritika is bőven érte őket ez idő alatt. 2014-ben például a perui kormány azt állította, hogy az aktivisták megrongáltak egy Nazca vonalhoz kapcsolódó sziklát, ami a világörökség része. Bár a Greenpeace-nél nem ismerték el a hibát, bocsánatot kértek, ennek ellenére a kulturális miniszter perrel fenyegette meg a szervezetet. A 2016-os kampányuk sem aratott sikert, több mint 100 Nobel-díjas tudós kérte őket, hogy fejezzék be a GMO elleni tiltakozást, mivel a tudományos álláspont szerint ez abszolút biztonságos és a mi javunkat szolgálja. Nem kell azonban nagyon messzire nyúlni, tavaly márciusban kilenc aktivista lógott be a Charles de Gaulle repülőtérre, és rongálta meg egy repülőgép oldalát állítólag azzal a szándékkal, hogy felhívják a figyelmet az éghajlatváltozás és a környezetvédelmi szabályozás „zöldmosására”, és kommentálják a francia parlamentben zajló klímatörvény-vitát. A dolog nem sült el jól, hatalmas kárt okoztak, az aktivistákat letartóztatták, és a helyzet a Greenpeace-t szintén rossz színben tüntette fel.
Mégis, minden kritika ellenére, ha egy szervezet megérdemli azt, hogy a kvázi születésnapját (és már-már hőstetteit) ünnepelje a világ, akkor azok pont ők.
