Kétfajta biciklista van. (Biciklista alatt most azokat értjük, akik hetente többször bringáznak és nagyon fontos az életükben a kerékpár, gyakorlati, életmódbeli vagy érzelmi okokból.)
- Az, akinek már lopták el biciklijét;
- és az, akinek még nem lopták el biciklijét, de valamikor el fogják.
Na jó, nem állítjuk, hogy ha biciklid van, azt előbb-utóbb ellopják, de ettől még tény, hogy mindenki, aki (Budapesten) teker, az találkozik a jelenséggel: alkatrészeket (nyergeket, kerekeket, de legalábbis fent felejtett lámpákat) tényleg nyúltak már le a bicajosok többségétől, jó részüket pedig az egész cangától megszabadították. Pontos adatok erre nincsenek, de a szakmai közmegegyezés szerint minden második embertől ellopnak legalább egy biciklit élete során; Magyarországon évente nagyjából 20 ezret emelnek el. Az ijesztő adat után következzék egy röhejes: a rendőrség az ellopott kerékpárok felét megtalálja, de csak 5 százalékukat adja vissza a tulajdonosának, vagy azért, mert időközben letettek róla, vagy azért, mert nem tudják igazolni, hogy a bicikli az övék volt. (Arról is lesz szó, hogy ezt hogy előzheted meg)
Két okból hozom most ezt fel. Egyrészt azért, mert 2020-ban és 2021-ben is abszolút rekordot döntött a fővárosi biciklisták száma: míg 2016-ban a közterületi bicikliszámlálók összesen alig félmilliót mértek, tavaly már majdnem hárommilliót, ez pedig alighanem idén is megdől majd. (Igaz, hat éve még kevesebb számláló működött, de azért így is sokat elmond ez.) Másrészt pedig azért, mert
az enyémet éppen most lopták el.
Méghozzá egy alsó-középkategóriás e-bike-ot, amelyet egyébként arra használtam, hogy tömegközlekedés és autó (!) nélkül oldjam meg az életemet – egészen eddig sikerrel. Én voltam a hülye? Nyilván. Minek mentem oda? Jogos. De ettől még beszélnünk kell a jelenségről, már csak azért is, mert az, hogy hirtelen több tízezer biciklista jelent meg az utakon, önmagában ugyan jó hír, de azt is jelenti, hogy ők nagyrészt kezdők, azaz nem feltétlenül kapták meg a memót, hogy hogyan tudják megelőzni a lopást, vagy éppen kezelni és feldolgozni, ha megtörtént. Haladjunk tehát az események sorrendjében.
Mennyire kell aggódnod, hogy ellopják a biciklidet?
Lehet, hogy furcsán hangzik majd, de egyrészt ne aggódj, másrészt valószínűleg előbb-utóbb úgyis ellopják majd. Paradoxon? Tíz év napi szintű tekeréssel a hátam mögött elmondhatom, hogy ha megteszel mindent, és tiszta lelkiismerettel hagyod a biciklidet a város különböző pontjain, hogy munkába, moziba, kocsmába, randizni menj, akkor egyszerűen nincs értelme aggódni. Pontosabban nem járhat folyamatosan az a fejedben, hogy vajon ott van-e még a bringa; ehhez egyszerűen túl rövid az élet. Ha jó helyen hagyod, és erős a zár, semmilyen további hatalmad nincs az események alakulása felett, zen mester módjára el kell tehát engedned. Sovány vigasz, de ezalatt a tíz év alatt sosem akkor lopták el a biciklimet (vagy bizonyos alkatrészeit), amikor biztos voltam benne, hogy el fogják; mindig akkor, amikor nem számítottam rá.
Érdemes jobban a zsebünkbe nyúlni egy jó lakatért (Fotó: Neményi Márton)
Életem második (egyben az első használható) biciklijét fél órája hoztam el a boltból, amikor rendesen lezárva ott hagytam egy pláza előtt, a tömegben, kijelölt kerékpártárolóban, konkrétan a kamera alatt; öt percre szaladtam csak be, ezalatt egy (megnéztük a felvételt) nyurga, sportos fiatalember határozott mozdulatokkal, fél perc alatt lekapta a kerekeket, és a járókelők érdeklődő tekintetére ügyet sem vetve elsétált velük. Azóta pedig számtalanszor hagytam a biciklit béna lánccal, rajta felejtett lámpákkal, kajával és Domestosszal megpakolt csomagtartóval: semmi.
Mit tégy, hogy ne lopják el?
Itt kezdődik az, ami tényleg rajtad múlik. Mindjárt kitárgyaljuk a zárakat és a huzalokat, de előbb egy ennél is fontosabb szempontot kell felvetnünk.
Indulj el eleve adekvát biciklivel!
Senkit sem szeretnénk ész nélküli költekezésre biztatni, de persze, hogy ideges az ember, ha karbonvázas, felsőkategóriás elektronikus váltórendszerrel felszerelt, fémesen csillogó biciklit hagy a sarkon kocsmázás közben. Bármilyen biciklit használunk is, mindenképp legyen egy olyan is, amelyet nem féltünk: egy látványosan használt, olcsó, legfeljebb 30-40 ezer forintért eladható darab, amelyért épelméjű tolvaj nem kockáztat. Használjuk az e-bike-ot munkába ingázásra, az országútit az országútra, a szakadtat pedig minden másra. Ennek az elgondolásnak az extrém (főleg futárok körében népszerű) változata az, amikor
a drága biciklit módszeresen elkoptatják, vagy eleve rusztikusra festik, hogy olcsónak tűnjön.
Ehhez azonban gyakorlat és kötélidegek kellenek. Más kérdés, hogy az ember valahogy mindig az olcsó, szakadt biciklihez kezd kötődni érzelmileg, hiszen jellemzően azzal és azon éli át a legtöbb kalandot: éjszakai kóricálást, csajhoz/pasihoz átmászkálást, Duna-parti gerillasörözéseket és így tovább. Fájó tehát, ha ellopják, de legalább nem mész tőle csődbe.
A többiben a profibb bicikliboltokban segítenek, de azért mi sem győzzük hangsúlyozni:
Vegyél felsőkategóriás zárat!
Értsd: Kryptonite esetleg ABUS márkájút és legalább 15 ezer forintosat. Ez nem fizetett reklám: egyszerűen ezek azok a termékek, amelyeket úgy terveznek, gyártanak és tesztelnek, hogy egy nagyobb erővágóval se lehessen lepattintani őket. Ez egy egyszeri és kifizetődő kiadás. Mindenképp U-lakatot ajánlunk, esetleg „hajtogatósat”; ha gyorszáras vagy drága kerekeid vannak, kötelező még egy külön, a lakatra akasztható huzal is, amelyet átfűzöl a küllők közt. Macerás, de megéri.
Ne dőlj be az olcsóbb megoldásoknak: hiába néznek úgy ki, mint az igazi, megbízható zárak, nem nyújtják ugyanazt a biztonságot. A hangzatos, de keveset eláruló biztonsági szint is csalóka: ami az egyik (olcsó) gyártónál 10/8, az a tisztességes márkáknál csak 10/3. (Lenne, ha gyártanának olyat.)
A hajtogatós és U-lakatokat a legnehezebb feltörni (Fotó: MTVA/Bizományosi/Róka László)
Figyelj, hova zárod a biciklit!
Szerencsére gombamód szaporodnak a fővárosi biciklitárolók, de jobb, ha inkább arra figyelsz, hogy frekventált helyen hagyd: egy hivatalos, jól kiépített, de elhagyatott tárolóból sokkal könnyebben kilopják, mintha egy forgalmas utcasarok egyik póznájához rögzítenéd. Érdemes ellenőrizni magát a póznát: van, amely annyira laza, hogy egyszerűen kiemelhető az aszfaltból. Pluszpont, ha sok bicikli van a környéken: a tolvajok rémálma, ha egy öntudatos, a kollegalitást szem előtt tartó biciklis felkérdezi a delikvenst, hogy ugyan mit matat azzal az erővágóval, akkor is, ha nem az ő bringáját lopják éppen.
Felejtsd el a „betolós”, tehát csak az egyik kerék lezárására alkalmas tárolókat – ezeket tárolóknak sem igazán nevezhetünk, ennek ellenére sajnos nagyon sok van belőlük. Egy kereket leszedni a legkönnyebb, akkor is, ha nem gyorszáras: egy megfelelő kulcskészlettel felszerelt tolvajnak pár másodperc az egész. Nincs annál szörnyűbb látvány és érzés, mint megtalálni a bicajod helyén az egyik kereket.
Hogy készülj arra, hogy úgyis ellopják?
Ha fentebb azt sugalltuk, hogy erre úgysem lehet felkészülni, elnézést: igenis fel lehet, legalábbis részben. Ezzel a három módszerrel legalábbis egy kicsit nyugodtabb lehetsz.
Biztosítás
évente öt-tízezer forint, és akár 250-300 ezer forintig is megtérítik a kárt, kültéri lopás esetén is, legalábbis, ha megtettél minden óvintézkedést. A legtöbb biztosító elvárja, hogy megfelelő minőségű lakattal (erről listájuk van), szabad térben, „fix tárgyhoz” rögzítsd, azaz a kerítés, pózna is megfelel, nem ragaszkodnak a hivatalos tárolóhoz.
Regisztráció
A rendőrség nyolc éve indította el a BikeSafe rendszert: csak feltöltöd a bringád adatait és fotóját, és már meg is kapod a törzskönyvét, ha pedig ellopják, pár kattintással bejelented és be is kerül egy adatbázisba, azaz könnyebben megtalálják és még könnyebben visszakapod, hiszen igazolni tudják, hogy a tiéd. Ha már itt tartunk:
Őrizd meg a bicikli papírjait!
Különösen azt, amin az alvázszám található. Ha használtan veszed és nincsenek papírjai, írjatok adásvételit; a papírt pedig tedd olyan helyre, ahol biztosan megtalálod. A bicikli nem autó, tehát ne tartsd a csomagtartóban, nyeregtáskában; ez olyan, mintha önként odaadnád a tolvajnak azzal, hogy „tessék, a tiéd!”.
Regisztráld bringádat BikeSafe-en!
GPS-jeladó
A drága biciklik esetében logikus a nem éppen olcsó, de észrevétlen és megbízható jeladó elrejtése, ez a rendőrségnek is segít és te is nyugodtabb leszel. Akik nem szeretnének erre költeni, azoknak ajánljuk a sokkal olcsóbb és egészen hatásos „Ez a bicikli nyomkövetővel van felszerelve” matricát; ezt látva a tolvajok általában nem kockáztatnak.
Nyilván mondanunk sem kell, de a rend kedvéért azért mégis emlékeztetünk: nem vagy Batman. Ne menj egyedül a bringád után, ne akarj igazságot szolgáltatni vagy erőnek erejével visszaszerezni a biciklit, hiába diktálja ezt az igazságérzeted és a dühöd. Ez a rendőrség dolga.
Fotó: nyomkovetes.net
Mit tégy, ha tényleg ellopták?
Megtalálni a biciklid hűlt helyét borzasztó érzés. Az első sokk után azonban egy dolgod van:
Irány a rendőrség!
Akkor is – sőt, főleg akkor –, ha biztosítottad és ha GPS-jeladó is van rajta. Készülj az alvázszámmal és irány a legközelebbi kapitányság. Ne félj, nem vesznek elő. Az elektromos bringámat egy sötét utcasarkon kötöttem ki egy közepes minőségű lánccal, mielőtt ellopták, joggal számíthattam tehát áldozathibáztatásra, beszólogatásra, csúnya tekintetekre, de ezekből semmit sem kaptam. Leszámítva egy előtérnek becézett ketrecet, amelyben másfél órát várattak, minden flottul ment; le volt zárva, ez a lényeg, ez már elég ahhoz, hogy felvegyék a feljelentést, sőt, ha jó arc és gyakorlatias az ügyeddel foglalkozó rendőr, rögtön tanúvallomás legyen belőle. Ez azt jelenti, hogy komoly következményei lesznek, ha nem mondasz igazat (de miért is tennél ilyet?), cserébe máris kapsz bűnügyi nyilvántartási számot, amellyel intézkedhetsz a biztosítónál.
Részletesen leírt mindent, még Google Maps-en is körbejártuk a helyszínt, hogy biztos meglegyen a pózna, majd azzal engedett el, hogy „nézünk hozzá egy kamerát majd”. Fontos, hogy ne várjon tétlenül az ember: folyamatosan nézegetni kell a használt piacot, hátha felbukkan; ha rátalálsz a Facebook Marketplace-en vagy hasonló helyen, rögtön hívd a rendőrséget, elmondják, mi a teendő. Arra azonban, hogy mégis mekkorák az esélyeim, csak széttárta a karját és annyit mondott:
Nézze, láttunk mi már karón varjút.
Happy end tehát nincs, úgyhogy maradjon ez inkább tanmese: vigyázz nagyon a biciklidre és tanulj mások kárából.
