Kedves nem kedves ellenőr!
Találkoztam veled nemrég, amikor a villamosra várva megvettem az elektronikus bérletet, ám az a két perc még nem telt le, amikor felszálltam és te egyből ellenőrizni akartad. Láttad, hogy konkrétan másfél perc kellene ahhoz, hogy le tudd olvasni, de nagy örömmel és mínusz végtelen emberséggel inkább gyorsan megbüntettél. Mert szerinted igazából lógni akartam, csak megláttam, hogy fent vagy a villamoson és bőszen ellenőrzöd az utasokat, ezért aztán eleve elítéltél, hirtelen lecsaptál rám és okoztál nekem egy jó kis helyszíni bírságot, meg egy napnyi gyomorremegést, és olyan indulatot, hogy legszívesebben törtem-zúztam volna a tehetetlen dühtől.
És egyáltalán nem a pénz miatt voltam zaklatott, hanem sokkal inkább a megszégyenítés, megalázó helyzet viselt meg lelkileg, hogy a villamos egész közönsége előtt úgy beszéltél velem, úgy kezeltél, mintha valami utolsó bűnöző lennék.
Pedig MÁSFÉL PERC türelem kellett volna részedről, hogy ne tedd tönkre egy másik ember napját.
Nem változtak sokat az ellenőrök az utóbbi évtizedekben (Kép: Fortepan/Péterffy István)
Olyan, mintha erre treníroztak volna téged. Szituációs játékokon keresztül gyakoroltad, hogyan kell megalázni valakit egy fél mondattal vagy csak egyetlen pillantással, és bemagoltad az apró betűs részeket az utolsó szóig, hogy a legkisebb hiányosságra is azonnal le tudjál csapni, és szerencsétlen utast, aki egészen addig azt hitte, hogy amúgy érvényesen közlekedik a BKV-n, úgy lependeríted egy 25 ezres bírság kíséretében a buszról, mintha nemkívánatos személy lenne?
A tudásodat akár jóra is lehetne használni, nemcsak olyan megszégyenítésekre, amit a minap egy kisgyerekes anyukával is tett egyikőtök, aki főállású anyaként utazott a kedvezményes bérletével.
Neked – kedves másik, istenkomplexusos ellenőr – azonban nem volt elég, hogy felmutatta a bérletet, elkérted az igazolványát, annak hátulját kezdted vizsgálni, és igazi Sherlock módjára kiszúrtad, hogy nincs rajta a legfrissebb pecsét. Hiába mondta szerencsétlen anyuka, ölében a négyéves gyerekével, hogy csak elfelejtette, az előző pecsétek ott vannak, csak most kicsúszott a félévből, de pótolni fogja, te hajthatatlan maradtál, elkérted a személyi igazolványát és kiállítottál egy 25 ezer forintos csekket a nevére. Nehogy már tönkremenjen a BKV egy dörzsölt csaló kisgyermekes anyuka miatt, aki kedvezményes bérlettel jár, jól megmutattad neki, így kell ezt csinálni ellenőrként!
De amúgy, ha már a szabályoknál tartunk, neked nem lenne kötelességed tájékoztatni ilyenkor a megbüntetett utast, hogy a helyszínen 12 ezer forintos bírsággal megúszhatja? Vagy arról, hogy ha aznap vesz egy teljes árú bérletet, és bemutatja az ügyfélszolgálaton, akkor csupán hatezer forintjába fog fájni a rosszindulatod? És hogy a két munkanapon belül rendezett bírság szintén csak 12 ezer a 25 ezer helyett? Sajnos ezen információk egyike sem hagyta el a szádat. Nem tudom, mi bajod volt pont ezzel az anyukával, az is lehet, hogy csak rossz napod volt, de könyörgöm, gondolkodj már legközelebb, egy minimális emberséget növessz valahol a lelked mélyén, hogy a többi, rendes kollégád ne szégyenkezzen miattad.
