Egyesek azt gondolhatják, hogy őrült vagyok. Van egy csodálatos férjem, aki rendszeresen készít nekem reggelit, amit ágyba hoz, gondoskodik a gyerekeinkről, pénzt keres, ajándékokat vásárol és kitakarítja a házat. Mégis hamarosan elhagyom, mert nem fizeti a lakbért.
A probléma kezdete
Amikor megszületett a második gyermekünk, elhidegültünk. Mindketten dolgoztunk, én otthonról, a férjem ingázott a munkába. Egyre kevesebb idő jutott a két gyerekünkre, és hirtelen az alvásom megzavarodott. Sokszor fent voltam egész éjszaka. Cserébe kezdtek jól menni a dolgaim, és valami „néma megállapodás” alapján hirtelen én fizettem a háztartási költségek nagy részét.
Egy ponton reggel arra ébredtem, hogy van két gyerekem és egy kutyám – és a jelzáloghitelt, az élelmiszert és az egyéb háztartási költségeket is én fizetem. Akkoriban többet kerestem, mert nyitottam egy nagy játékgyártó céget, ami jól ment. Valahányszor a férjem hazajött a munkából, elvitte a gyerekeket, én pedig rohantam a számítógéphez. Bolondnak éreztem magam, és kezdtem utálni az egészet.
És talán abban a pillanatban, ha visszagondolok rá, megszűntem tisztelni a férjemet. Sokszor mondtam neki, hogy változtasson az otthoni helyzeten, mert, ha egy ember a felelős a gyereknevelésért, a háztartási költségekért és minden másért, az már túl sok. De nem hallgatott meg. Nála csak egy közvetlen összefüggés létezett: többet keresek, vigyázzak én magamra.
Hirtelen a fizetése zsebpénz lett, amit csak saját magának tartott fenn.
Amit elmondtam, az mit sem változtat azon, hogy jó apa, rendszeresen jár dolgozni, gondoskodik rólunk. De ez, ahogy a pénzügyeink működnek, hogy ezért az alvásommal fizetek, és nem tudom megúszni – akkora csalódást okozott, hogy szinte már nem is tisztelem.
Röviden: nem látom már őt olyan embernek, aki gondoskodik a családjáról és megbízható. Hogyan hagyhatja egy férfi a jelzáloghitel törlesztését egy nőre, aki szülési szabadságon van? Miért tenné ezt, nem hülyeség tőle? Kicsit régimódi vagyok ebből a szempontból, de mindig is úgy gondoltam, hogy ez a férfi feladata. De úgy tűnik, nálunk ez nem így van. És kezdem belátni, hogy ezt egyszerűen nem lehet megoldani. Amikor elkezdjük megvitatni, hatalmas vita kerekedik belőle. Mint férfi, csalódást okozott. És az egyetlen megoldást a távozásban látom…
