Gyakorlatilag a semmiből alapítottad az Arany Blende-díjat még 2020-ban. Mi áll a döntésed mögött, és mennyi idő kellett ahhoz, hogy a szakma mögéd álljon?
Régóta mondogattam az ismerőseimnek, hogy milyen jó lenne egy ilyen díj. Korábban egy szakdolgozatot írtam a filmelőzetesekből, és akkor jöttem rá, hogy a trailereknek gyakorlatilag nincs története Magyarországon, vagy legalábbis senki nem ismeri azt. Már önmagában az is nehéz volt, hogy álljak neki. Elmentem a Filmarchívumba, és ugyan találtam egy csomó magyar trailert, de ezeknek aztán jó részéről kiderült, hogy nem véglegesek, vagy igazából nem is eredetiek, hanem csak utólag a Filmmúzeum vágta össze őket. Magával ragadott a téma, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy jó lenne a szakmának ezt a részét is felkarolni, amire egy díj jó lehetőséget adna. Eleinte nem volt nagy lendületem, inkább csak elméleti síkon foglalkoztam a dologgal. Aztán jött a Covid, elvesztettem a munkáim nagy részét, és az így felszabadult időmben belevetettem magam a díjalapításba. Az pedig nagyon inspiráló volt és lendületet adott, hogy rögtön sokan mellé álltak. Szakmailag kiváló emberek érkeztek zsűritagnak. Sokat jelentett, hogy Herendi Gábor (a Valami Amerika-filmek és a Toxikoma rendezője – a szerző) is elvállalta a zsűrizést, mert azzal, hogy az ő neve is szerepelt az első kiküldött sajtóanyagban, a díj is nagyobb figyelmet kaphatott. Utánanéztem, hogy anno hogyan indult Los Angelesben a Golden Trailer Awards, és nagyon sok hasonlóságot fedeztem fel. Ott két reklámos producer alapította a díjat, és az első évben Quentin Tarantino rögtön melléjük állt zsűritagként, amitől egyből lett a díjnak presztízse.
Köllő Killa (Fotó: Czirják Pál)
Herendi lett a te Tarantinód?
Igen. (nevet) Emellett én is reklámos producerként dolgozom. Korábban – főképp PR oldalról – már vettem részt filmfesztiválok szervezésében, így volt fogalmam arról, hogy kell egy ilyet összerakni. Szerencsére mindenki komolyan vett már elsőre is, és az is segített, hogy 2020-ban a pandémia miatt a legtöbb embernek kevesebb dolga volt, és örültek, hogy csatlakozhattak egy ilyen kezdeményezéshez. És nemcsak a zsűritagok, hanem a nevezések is jöttek: sok-sok trailert neveztek be az alkotók, amin meglepődtem, hiszen épp csak elindultunk.
Abba azért kellett plusz energiát fektetni, hogy mindenkivel tisztázzam, mi pontosan ez a díj. Előfordult, hogy átküldték a trailert, hozzá a film szinte teljes stáblistáját, de azt nem, hogy ki vágta az előzetest. Mindenkinek illedelmesen megírtam, hogy itt most nem vagyunk kíváncsiak a rendezőre és az operatőrre – kivéve, ha valamelyikük a trailer készítésébe is aktívan belefolyt –, mi a trailerek vágóit/producereit díjazzuk, őket emeljük ki.
Mindig a hasonló külföldi versenyekre hivatkoztam, hogy érthetőbb legyen, mik a célkitűzéseink, és szerencsére megértőnek bizonyultak.
Gondolom, a díjalapításhoz azért jól jött, hogy fél lábbal a filmes, fél lábbal pedig a reklámos szakmában is benne vagy.
Az ELTE film szakán végeztem, és már az egyetem alatt elkezdtem olyan fesztiválokon dolgozni, mint a Titanic, az Anilogue vagy a BUSHO. Az itt szerzett PR-tapasztalattal elszerződtem egy PR-ügynökséghez, utána jött egy reklámügynökség, ahol a készülő reklámfilmek körül dolgoztam producerként. A pályám korai szakaszán pedig az Indexre és a film.hu-ra írtam kritikákat, fesztiválbeszámolókat. Jelenleg kreatív producerként dolgozom egy alakuló reklámügynökségnél, és közben az ELTE-n elkezdtem a doktorimat, amit a magyar filmelőzetesek történetéből írok. Ez a kettősség az Arany Blendében is megvan: kicsit filmes, kicsit reklámos, mint én.
És hogy jött az életedbe a trailerek iránti nagy érdeklődés?
Miután lett két gyerekem, az járt a fejemben, hogy a reklámügynökséghez nem tudok majd visszamenni, mert az egy olyan jellegű munka, amit család mellett nagyon nehéz végezni. Sokat agyaltam azon, milyen munka lenne nekem való, és mindig ott kötöttem ki, hogy a filmek és reklámok keresztmetszete az, ami engem igazán érdekel. Nagyon szeretek videókat vágni, és így jutottak eszembe a trailerek, amikben tökéletesen egyesülnek az érdeklődési köreim. El is kezdtem először csak magamnak gyakorolni, aztán az AMC-nek tévés előzeteseket, vagyis promókat vágni. Ekkortájt kellett leadnom az egyetemi szakdolgozatomat is, és úgy döntöttem, hogy a trailerekből írom. Az írás közben jöttem rá, hogy trailert vágni is szeretek, de a történetük, az elméleti rész jobban érdekel. Aztán jött az Arany Blende 2020-ban, és azóta egyetlen trailert vagy promót sem vágtam.
Kétgyerekes édesanyaként, munka mellett hogy jut erre a díjra energiád úgy, hogy ezzel te magad tudtommal nem nagyon keresel pénzt?
Inkább csak teszek bele. (nevet) Viszont annyira érdekel a téma és annyira szeretem, hogy sokszor csak ezzel foglalkozom. Persze gondolkodom azon, hogy lehet ezt nyereségessé vagy legalább nullszaldóssá tenni, és idén már a Friss Hús fesztivál szervezőinek segítségével sikerült valamennyi pályázati pénzt nyernünk hozzá, szóval azért látszik a fény az alagút végén. Megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy annyit foglalkozom vele, amennyit tudok. A tavalyi díjátadó után éreztem azt, hogy ezzel most már felelősség is jár, hiszen mostantól a szakma évről évre számol azzal, hogy lesz Arany Blende. Már nem hagyhatok ki csak úgy egy évet. Jellemzően a péntekjeimet áldozom rá, és a kollégáimmal megbeszéltem, hogy mivel már annyira közel van a díjátadó, most egy kicsit többet foglalkozom majd vele.
Arra azért figyelek, hogy ne a családomtól vegyem el az időt, inkább a többi munkámból veszek ilyenkor kicsit vissza. Az ember mentális egészségének megőrzéséhez szükség van arra, hogy olyan dolgokkal is foglalkozzon, amiket igazán szeret. Ez az én énidőm.
Fotó: Czirják Pál
Említetted, hogy a magyar filmelőzetesek története teli van lyukakkal. Be lehet ezeket tömni? Összeállítható a magyar trailer-történet?
Amiatt kezdtem a doktorit, hogy ezt megpróbáljam. A szakdolgozatomnál még csak a 30-as és 40-es évek előzeteseire koncentráltam. Sok anyag van ehhez a Filmarchívumban, csak nagyon nehezen hozzáférhetők. Fel kell kutatni, hogy ezeket kik csinálták és milyen intézményi háttérrel.
Ha a külföldi trailereket is idevesszük, akkor iszonyat mennyiségű filmelőzetes készül. Hogyan tudod ezt figyelemmel követni?
Nagyon jó dolgom van, mivel az ismerőseim tudják, hogy ezzel foglalkozom, ezért ha látnak egy jó filmelőzetest, egyből küldik nekem. Ez már önmagában sem kevés, emellett feliratkoztam a YouTube-on különféle traileres csatornákra, látok előzeteseket moziban, és persze figyelem azt is, hogy a külföldi díjátadókon milyen trailerek nyernek. Általában a nekem küldött trailereket félreteszem, és akkor nézem csak meg, amikor több időm van, mert ha egy jó trailert látok, azt egymás után tízszer is megnézem, mert rá akarok jönni, miért működik olyan jól, mi a különleges benne. Nemrég láttam a Tár trailerét, ami láttán csak pislogtam, hogy ez mi? Nagyon impresszív, asszociatív, merész előzetes. Nagyon más, mint a többi, nem történetet mesél, mégis nagyjából megértettem általa, milyen lehet ez a film.
Hogyan próbálod összeállítani a zsűrit?
Idén már két olyan zsűritag is van, aki promók vagy trailerek vágásával foglalkozik. Fontosnak tartom, hogy mindig legyen egy filmrendező is, mert ők azok, akik általában nemcsak a trailereket látják, hanem a filmeket is megnézik, és jó, ha a rendezői szempont is érvényesül. Többnyire vágó is van a zsűriben, de volt már filmes újságíró is. Emellett fontosnak tartom, hogy egy reklámos ember is legyen a csapatban. Idén például Chicagóból érkezett egy stratégiai igazgató, aki jobban rálát arra, hogyan épül fel egy kampány.
A magyar trailerek mennyiben mások, mint mondjuk az amerikaiak?
Amerika ebben messze előttünk jár, de ez nemcsak Magyarországra, hanem fél Európára igaz. Jellemző, hogy míg Amerikában több trailer díj is van, a régióban az Arany Blendén kívül én nem ismerek mást.
Hosszú távon foglalkoztat a gondolat, hogy az Arany Blendéből régiós díj legyen, de nem sietek sehová.
A magyar trailerek igyekeznek követni az Amerikából érkező trendeket, de azért mások, mint az amerikaiak. De a filmek is másmilyenek, más témákkal foglalkoznak, mint Amerikában. Az kétségtelen, hogy ha készül egy nagyon trendi magyar trailer, rögtön olyan kommenteket kap, hogy „Hú, mintha nem is magyar lenne! Ezt elmegyek megnézni.”
Mi a kedvenc magyar trailered az utóbbi évekből?
Bedő Barna készítette a Testről és lélekről trailerét. Teli volt innovatív képi megoldásokkal, az álomjeleneteket egy vékony csíkban mutatta a fekete képernyőn. Ez a formai megoldás nagyon passzolt a film tartalmához. De még mindig nagy kedvencem A viszkis teasere, amit Varsics Péter készített és jelölték is Golden Trailer Awardra. Ez egyetlen dialógusra épül és egy vizuális koncepcióra. Akkoriban igazán progresszív volt, de ma is frissnek hat, és szerintem évek múlva is az lesz. De ott van még például a Drakulics elvtárs teasere, ami a vámpírfilm műfajára játszott rá, vagy idén rám nagy hatással volt A besúgó teasere is, ami viszont sajnos már nem elérhető online. A teasereket jobban szeretem, mert kevesebb a kötöttség bennük, sokkal progresszívebbek, sokkal szabadabban játszanak velük az alkotók. Azt tapasztalom, hogy a magyar dokumentumfilmeknek sokszor erősebbek az előzetesei, mint a fikciós nagyjátékfilmeknek.
Több kutatás is kimutatta már, hogy egy trailerben nem az számít, milyen látványelemek vagy trükkök sorjáznak benne, hanem az, hogy mennyire kapják el érzelmileg a nézőt.
Ebben a dokumentumfilmjeink trailerei is nagyon jók.
Az érzelmek felkeltéséhez az előzeteseknek többnyire történetet kell mesélniük. De mennyit mesélhetnek belőle el? Van, ami már túl sok?
Az biztosan sok, ami már a filmélmény rovására megy. És az se szerencsés, ha nagyon másnak mutatja a filmet, mint ami az valójában, és amilyennek a rendezője megálmodta.
Nálunk gyakran előfordul, hogy a film rendezője maga vágja a trailert is?
Rövidfilmeknél nagyon gyakori. Nagyjátékfilmeknél is előfordul ugyan, de nem olyan gyakran. Inkább az jellemző, hogy komoly beleszólása van abba, hogy milyen lesz. De például a most versenyben lévők közül A feleségem története trailerét a film vágója és a rendező készítették.
Másmilyen előzetesre van szükség egy streaming filmhez, mint egy mozifilmhez?
A streaming előzetesnek az a célja, hogy a filmet most nézd meg, most kapcsolj oda. Ehhez kicsit intenzívebbnek, megkapóbbnak kell lennie, kevésbé a néző elgondolkodtatása a cél. Azonnal kell hatnia, de azért olyan sokban nem különbözik a mozis előzetesektől.
Jó, de mi van a rossz filmek előzeteseivel? Azok pont, hogy jónak próbálják mutatni a filmet…
Egy előzetes készítőjének meg kell találnia azokat a pontokat, amik még a rossz filmben is jók. Ha például jó dalok hangzanak el benne, akkor ezekre kell helyezni a hangsúlyt az előzetesben. Azért mész majd moziba, hogy jó dalokat kapj a filmtől, és azt meg is kapod.
Mik a legújabb trailer trendek?
Régi, de még ma is érvényes trend, hogy az előzetesek egyre jobban videoklipesednek, de
az már az utóbbi néhány év fejleménye, hogy egy nagyon híres dalra vagy annak egy feldolgozására vágják össze az előzetest. Ez a jogdíjak miatt elég drága mulatság.
Korábban nagyon vigyáztak rá, hogy amíg a dalban az énekhang szól, addig ne legyen beszéd, de most már ez se számít, a szövegeket simán rávágják az énekre. A másik trend pedig az, hogy egy ritmusos hangeffektre – például óraketyegésre, kopogásra – vágják a trailert. Ez az elején még csodálatos volt, de ma már minden második előzetes ezt használja.
Mit lehet tudni az idei Arany Blende programjáról?
Október 20-ig tart a közönségszavazás a honlapunkon, amire várjuk a szavazatokat. A díjátadó november 4-én lesz, és érdekes programjaink lesznek. Például jön a Netflixtől két trailer vágó, akik például a Vaják meg az új Sissi-sorozat trailereit vágták, és el fogják mesélni, hogyan készítették ezeket, mutatnak belőlük több verziót is. Ezenkívül trailer premiert is tartunk, nálunk lesz az egyik várva várt új magyar film előzetesének világpremierje, és a trailer alkotói elmesélik majd, hogyan készült. A belépés ingyenes lesz, de előtte online azért kell regisztrálni.
DISCLAIMER: A szerzőt régi ismeretség fűzi az interjúalanyhoz, többször dolgoztak már együtt.
