Minden könyvben egy új világ tárul elénk, talán emiatt is tud annyira megragadni egy életre az olvasás szeretete bennünk. A könyvek segítségével bármikor kiszakadhatunk a hétköznapokból, az olvasás rendkívül hatékony még a stressz ellen is, ha elmerülünk egy igazán jó történetben. Sajnos a könyvek iránti rajongásunkat nem mindenki osztja, 2005 óta jelentősen visszaesett az olvasási hajlandóság a kutatások szerint – a nyomtatott könyvek esetében –, amelynek okaként egyrészt az időhiányt jelölték meg, de még többen mondták azt, hogy egyszerűen nem szeretnek olvasni. Küldetésünknek érezzük, hogy felhívjuk a figyelmet arra, milyen fontos a testi-lelki jóllét szempontjából az olvasás, mindegy, hogy papír alapon, e-bookon vagy épp a telefonunkon olvasunk könyveket, a jó hatások nem maradnak el. Az nlc szerkesztősége kiáll az olvasás mellett, még ha kevés is az időnk olvasni és néha hónapokba telik, mire kivégzünk egy könyvet.
Gyerekkorunkban szoktunk rá az olvasásra
Az időhiány persze nagy úr, TóCsa kollégánk is küzd azzal, hogy mikor találjon az olvasásra egy időrést: „Mióta nincs időm olvasni, rájöttem, mennyire szeretek olvasni. Rengeteg munka és két gyerek mellett még nyáron is csak álmodozni tudtam arról a tengerparton, milyen jó lenne itt naphosszat feküdni az árnyékban egy könyvvel a kezemben. Egy-három »munka miatt muszáj« könyv jön mostanában nagyjából össze egy év alatt, arról pedig már álmodozni sem merek, hogy este ülök az ágyban és az olvasólámpa mellett olvasgatok. Túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen.” Az olvasás szeretete nem változik akkor sem, amikor épp olyan az élethelyzet, hogy nem gyakran kerül a kezünkbe könyv, az időhiányon pedig talán az tud kicsit segíteni, ha a napi rutinunkba beillesztünk olvasási időt tudatosan. Az én esetemben például ez az idő a lefekvés előtti fél óra, amikor már ágyban fekve olvasok még pár oldalt, enélkül el sem tudnék már aludni szerintem. Ugyanezt a taktikát követi az olvasás kapcsán Anett is a szerkesztőségből: „Minden egyes nap próbálok időt szakítani rá, és legalább 50 oldalt olvasni, lefekvés előtt.“
Arra a körkérdésre, hogy mikor szerették meg az olvasást az nlc szerkesztőségének tagjai, általában az a válasz érkezett, hogy már egészen kisgyerekkorban rögzült bennük az olvasás szeretete. Sokat köszönhetünk a szüleinknek, akik az esti mesékkel megmutatták nekünk a történetekben rejlő varázslatot. Főszerkesztőnk, Marci röviden összefoglalta a válaszában a lényeget arról, hogy mikor szerette meg az olvasást:
Amikor 6 éves koromban megtanultam olvasni. Szeretek kapni, megérteni, átélni, felfedezni és érezni. A könyvektől ezt kapom.
Juditnak is kiskorától kezdve természetes közeg volt a könyvek világa: „Mindig voltak könyveim, ha mostani mércével nem is sok, papám is mindig olvasott, voltak/vannak ősrégi könyvei is, amiket mikor kicsi voltam gyakran mutatott, érdekes volt lapozgatni őket, pedig akkor szerintem egy kukkot sem értettem belőlük. Ami még kedves emlék és könyvekhez kapcsolódik, hogy ovi-kisiskola környékén több nyáron is egy-két hetet egy kedves rokoni családnál töltöttem. Lajos bácsiéknál a nappali plafonig tele volt könyvekkel, konkrétan meghajoltak a polcok a könyvek súlya alatt. Nagyon szerettem nézegetni őket, már a gerincüket is, hogy mik lehetnek, és izgalmasnak találtam, hogy valakinek ennyi könyve lehet és hogy ez micsoda nagy dolog. Lajos bácsitól mindig jó könyveket is kaptam, mikor találkoztunk, sosem mulasztotta el, hogy hozzon valami érdekeset.”
Eszternek a mesék világa annyira nagy szerelem lett gyerekként, hogy felnőttkorában sem szakadt el tőlük: „Alapvetően a mesékkel kezdődött az olvasás szeretete, akkor is olvastam még meséket magamnak, amikor már ciki volt. Aztán sok évig nem, míg pár éve kezembe nem került Boldizsár Ildikó egyik meseválogatása, ami olyan nagy hatással volt rám, hogy mesepedagógus lettem. Egyébként irodalom szakos voltam, így rengeteget olvastam, ami egy jó időre elvette a kedvemet sajnos attól, hogy egy jó regényhez nyúljak.”
Az olvasás szexi (Kép: Getty Images)
A kedvenc az, amit épp olvasunk
De azért nem mindenkit nyűgöztek le a könyvek már gyerekkorában, Dóri például így nyilatkozott a korai olvasásélményekről: „Én gyerekként utáltam olvasni, pedig anyu és apu is nagy könyvmoly, én viszont a kötelezőket sem olvastam el. Aztán egy nyáron unatkoztam, és nekiültem Móricz Légy jó mindhalálig-jának. Annyira durván megérintett, a mai napig emlékszem, hogy sírtam a végén, és mennyire a hatása alá kerültem (amúgy pár éve újra olvastam és most is). Onnantól faltam a könyveket.” Adél pedig akkor kapott rá az olvasásra, amikor hosszabb ideig tétlenségre volt kárhoztatva: „Akkoriban kezdett el éledezni bennem a könyvmoly, amikor 9-10 éves korom táján egy nyarat az asztmám miatt szanatóriumban kellett töltenem.
Rettenetes volt az egész, az egyetlen dolog, ami ki tudott szakítani a napok sivárságából, az az olvasás volt.
Először ifjúsági regények, Édes mostoha, Szeleburdi család, Pöttyös könyvek szerepeltek a kedvenceim között.”
Mivel az olvasás népszerűsítése az egyik szívügyünk, ezért nem maradhatott ki a kérdések közül az sem, hogy kinek melyik könyv a meghatározó az életében. Aki szeret olvasni, az tisztában van vele, hogy a könyvek egyáltalán nem csupán pillanatnyi szórakozást jelentenek, hanem képesek életeket megváltoztatni, szemléletet formálni, forradalmat elindítani. Az írott szó óriási erővel bír, így a mi életünkre is olyan hatással volt némelyik könyv, amitől a mai napig fontos szereplők az életünkben. Ifjú kollégánk, Vivi például Harry Potterrel kezdte a kedvenc könyvek sorolását, és ezzel nem volt egyedül, a varázslófiú története felbukkant ennél a kérdésnél Juditnál, Andinál és Anettnél is. Andi esetében egyenesen ez a könyvsorozat szoktatta rá az olvasásra:
Mint az első generációs Harry Potter-generáció tagja, nem mondhatok mást, minthogy ez a könyvsorozat volt az, ami elindított az úton (vagy lejtőn, attól függ honnan nézzük), előtte alig voltam hajlandó könyvet fogni a kezembe.
Az ifjúsági regényeket Dóri is felhozta, hogy még felnőttként is simán előveszi a régi kedvenceket, főleg, ha jó kis vámpíros sztoriról van szó.
Képünk illusztráció (Fotó: Pixabay)
A kötelezők
A Harry Potter mellett egyébként az általános iskolai kötelezők közül emelkedett ki a válaszok között Erich Kästnertől A két Lotti, amit többen is megjelöltek, mint meghatározó könyvet az életükben, mert ettől szerették meg az olvasást. Orsi szintén az általános iskolai élményeiből idézte fel a könyvek iránti rajongásának kezdetét:
Azt hiszem, több generáció egykori kislányai nevében mondhatom, hogy a Pöttyös könyvekkel szerettem meg az olvasást.
Ez azután történt, hogy kihevertem a Koppányi aga testamentuma nyújtotta kötelezőolvasmány-élményt. Mindössze nyolcévesen kellett elolvasnom, és már a címe egyetlen szavát sem értettem. Ennek nyomán nem az olvasást, csak az anyukámat szerettem meg (még jobban), aki segített értelmezni a számomra leginkább ijesztő bosszútörténetet. A legjobb szívvel kívánom viszont minden mai kislánynak azt az elmerülést a Pöttyös könyvek – vagy bármilyen könyv – világában, amit én éltem meg (én még megélhettem).”
Vivi pedig a Harry Potter után komolyabb vizekre evezett a könyvek között: „Sok fontos olvasmány akadt azóta a kezembe, de talán az egyik legmeghatározóbb Elena Ferrante Nápolyi regényei voltak a női sorsok és barátságok megdöbbentően őszinte ábrázolása miatt.
Illetve legutóbb Ken Follett Soha című regénye ütött szíven, ami a harmadik világháború kirobbanásához vezető utat vázolja fel – éppen azelőtt olvasni, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát, különösen megrázó élmény volt.
Míg a legtöbb kollégánk hosszan sorolta a kedvenc könyveit, addig Marci nehezebben választott az olvasmányai közül, meg is indokolta, miért: „Nincs ilyen, mert mind más. Van, amit kamaszként olvastam, van, amit minden évben újraolvasok. Létezik olyan könyv is, ami napokra kiütött, de van írás, amitől az ember euforikus hangulatba kerül. Abban, hogy újságíró lettem, nagy szerepe van Az Őrség panasza előszavának, amit rendre elolvastatok a tanítványaimmal. Ha ma kell válaszolni, akkor Faludytól a Pokolbeli víg napjaim, ha tegnap kérdezed, akkor Borbély Szilárdtól a Nincstelenek. Holnap majd Barricótól a Selyem.”
Szűk körű kutatásunkból is jól látszik, hogy ahány ember, annyiféle olvasásélmény létezik, de abban mind egyetértünk, hogy a könyvek nélkül szegényebb lenne az életünk. Sosem késő belevágni, ha eddig csak a kötelező könyveket olvastad ki gyerekkorodban, akkor is érdemes felnőtt fejjel egy könnyed történetet kézbe venni, hogy kitáruljon egy új világ a könyvek segítségével a lelkedben.
