Az szexualitás az emberi tapasztalat része, amióta csak létezik az ember. A civilizáció kezdete óta az emberek beépítették a szexualitást az erotikus művészetbe, az istentiszteletbe és a mindennapi életbe. Voltak kultúrák és idők, amikor a szexualitásra való kifejezett utalásokat jobban elfogadták a társadalmi normák, és voltak idők, amikor nem.
A szexualitást elnyomó szemlélet, amelyet az egyház a középkorban képviselt, majd a viktoriánus korszak elfojtott szexualitása azonban a nyugati világban sokakat abban a hitben hagyott, hogy a múltban kevesen, vagy egyáltalán nem voltak hajlandóak és képesek elfogadni, sőt megélni a szexualitásukat. A legtöbben a múltra tekintve egy olyan korszakra gondolnak, ahol a szexualitás tabutéma volt, egészen a 60-as és 70-es években bekövetkező. úttörő társadalmi változásokig. Ezt a nézetet a 20. század törvényhozói is támogatták, akik gyakran a erotikus töltetű tárgyakat és eseményeket egyszerűen kitörölték a történelemkönyvekből és a múzeumokból.
Egy férfi és egy gésa, 1714 körül. A British Museum gyűjteményében található (Kép: Getty Images)
Ahogy a szexuális normák a 20. század folyamán megváltoztak, elkezdtük látni a múlt valódi természetét, és azt, hogy sok múltbeli civilizáció olyan módon ünnepelte a szexualitást és a nemi szerveket, ami ma szélsőségesnek tűnne. A péniszeket és vaginákat ábrázoló szobrok világszerte elterjedtek a kultúrákban, és sokan e nemi szervek eltúlzott alakjait a termékenység isteneinek ábrázolásaként használták. Rómától Indián és Perzsián át Amerikáig az egész ókori világban létezett erotikus művészet. Ezt néha arra használták, hogy jelezzék, hogy egy hely bordélyház volt, vagy hogy elősegítsék a termékenységet, szexuális történeteket meséljenek el, vagy akár sírokat jelöljenek az erotikus remekművekkel. Íme néhány az erotikus művészet legérdekesebb történelmi darabjai közül.
