A XIX. századi holland művész, Vincent van Gogh egyedülálló módon szemlélte a világot, amit lélegzetelállító posztimpresszionista festményeken mutatott be. Még mielőtt megalkotta volna a Csillagos éj című festményényét, van Gogh a Napraforgók szürreális és gyönyörű csodájának szentelte magát. Ez a festmény esett áldozatul októberben a klímaaktivisták akciójának, amelynek során leöntötték paradicsomlevessel, majd a festmény alatti falhoz ragasztották magukat. A galéria közleménye szerint csak a keretben keletkezett kár, maga a festmény – amelynek becsült értéke 84,2 millió dollár – nem sérült meg. Ez az akció azonban felkeltette a kíváncsiságunkat nemcsak a klímaaktivisták tevékenysége, hanem a Napraforgók című festmény iránt is, íme 10 tény, amit talán nem tudtál volna a híres műalkotásról.
1. A Napraforgók nem egyetlen festmény
A Napraforgók két festménysorozatból áll. Az első, négy darabból álló sorozatot van Gogh Párizsban festette, amikor a művész testvérével, Theóval élt, mielőtt 1888-ban a dél-franciaországi Arles-ba költözött volna. Az arles-i napraforgókat abban az augusztusban kezdte el van Gogh, miközben négy szobát bérelt egy sárga házban.
2. A két sorozatot könnyű megkülönböztetni
Az arles-i napraforgók vázában pózolnak, az ég felé nyújtózva, míg a párizsi sorozat a földön fekve mutatja be a virágokat.
3. Az arles-i napraforgókat Paul Gauguinnek festette
Paul Gauguin, a francia posztimpresszionista festő, van Gogh barátja és kollégája volt. A páros levélben tervezte, hogy Gauguin 1888 októberében Arles-ba látogat, hogy a két művész egymás mellett dolgozhasson. Gauguin érkezése előtt van Gogh elhatározta, hogy a vendégszobát festményekkel fogja díszíteni, hogy vendégének kedveskedjen, így készültek a második sorozat képei.
4. Gauguin le volt nyűgözve
Gauguin kijelentette, hogy a Napraforgók „tökéletes példája annak a stílusnak, amely teljesen Vincenté volt”. Két hónapos arles-i tartózkodás után Gauguin megkérdezte, hogy elcserélheti-e az egyik művét van Gogh egyik Napraforgójára.
Paul Gauguin festménye: Vincent van Gogh napraforgókat fest, 1888 (Fotó: VCG Wilson/Corbis Getty Images)
5. Van Gogh imádott a Napraforgókon dolgozni
Bár mentális betegségtől és bénító önbizalomhiánytól szenvedett, a festő örömét lelte az arles-i napraforgók megalkotásában. 1888 augusztusában azt írta szeretett testvérének, Theónak, hogy szorgalmasan és hatalmas lelkesedéssel fest, leginkább azért, mert foglalkozhat a napraforgókkal.
6. Eredetileg 12 napraforgóképet tervezett Arles-ban
Ugyanebben a Theónak írt levelében Vincent ezt írta: „Ha megvalósítom ezt az ötletet, egy tucatnyi festmény lesz. Így az egész egy kék és sárga színű szimfónia lesz. Minden reggel napkeltétől dolgozom rajta, mert a virágok olyan gyorsan elfordulnak”. Van Gogh még abban a hónapban négy festményt fejezett be, majd 1889 januárjában három festménnyel tért vissza a témához.
7. Az arles-i napraforgók egy tágabb műgyűjtemény részét képezik
Ahelyett, hogy egy tucatnyi napraforgót ábrázoló festményt készített volna van Gogh, a Napraforgókat egy sor portré követte, köztük Joseph Roulin, az arles-i postamester, akit a festő a barátjának is tartott. Ezután következett egy olyan festménysorozat, melyben a művész a vásznakon különböző témákat dolgozott fel, többek között kerteket, hálószobákat, portrékat és magát a sárga ház ábrázolását láthatjuk a festményeken. A legtöbbet még azelőtt készítette, hogy van Gogh azon a télen összeomlott, és ennek során megcsonkította a fülét.
Napraforgók 1887. Vincent van Gogh (Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group/Getty Images)
Négy vágott napraforgók 1887-ből (Fotó: Picturenow/Universal Images Group/Getty Images)
Vincent van Gogh napraforgói (Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group/ Getty Images)
Napraforgók 1889-ből (Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group/Getty Images).
A napraforgókat többféle módon ábrázolta a művész (Kép: Bettmann/Getty Images)
Vincent van Gogh (1853-1890), Napraforgók, 1889. Olaj, vászon, 73 x 95 cm (28,7 x 37,4 in). Van Gogh Múzeum, Amszterdam, Hollandia. (Fotó: VCG Wilson/Corbis/Getty Images)
8. Van Gogh az arles-i napraforgókat egy triptichon részének szánta
1889 januárjában van Gogh írt Theónak, és kifejtette, hogy szerinte az arles-i harmadik és negyedik Napraforgó remekül keretbe foglalná egy hintaszékben ülő nő portréját. Egy vázlatot is mellékelt arról, hogy mi járt a fejében, és ezt később a Les XX című 1890-es művészeti kiállításon megmutatta a nagyközönségnek.
9. A Napraforgók különleges színei
A műkritikusok máig csodálják, hogy van Gogh a milyen részletgazdagságot ért el a sárga árnyalatainak rétegezéséből. Ahogy a BBC egyik riportjában elmondták, az ilyen színek újak voltak akkoriban a festők számára: „Ezeket a festménysorozatokat a 19. századi pigmentgyártás újításai tették lehetővé. Az új színek, például a krómsárga vibráló ereje nélkül van Gogh talán soha nem hozta volna létre a Napraforgók intenzitását”. Másfelől, egy olyan művész nélkül, mint van Gogh, ezek a színek talán soha nem tudták volna kiteljesíteni a bennük rejlő lehetőségeket.
10. A Napraforgók a művész legnépszerűbb festményei közé tartoznak
A napraforgókról készült festményeket az egész világon kiállítják. A párizsi sorozat festményei megtalálhatók az amszterdami van Gogh Múzeumban, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban, a svájci Berni Szépművészeti Múzeumban és a holland Kröller-Müller Múzeumban. A kezdeti arles-i sorozatból az egyik a londoni Nemzeti Képtárban, a másik a müncheni Új Képtárban található.