Meghalt japán egyik leghírhedtebb gyilkosa; a kóbei kannibálként ismert Isszei Szagawa 73 éves volt, és tüdőgyulladásban vesztette életét. Bizarr nevét onnan kapta, hogy 1981-ben meggyilkolt, majd megevett egy holland diákot. Azt, hogy a férfi november 24-én elhunyt, és szűk körben már el is temették, a napokban jelentette be testvére, aki az elmúlt években ápolta – számolt be a Japan Today.
Isszei Szagawa története bizarr, bűncselekménye rettenetes, az pedig, hogy tettéért nem kellett soha börtönbe vonulnia – sőt még egyfajta sztárkultusz is kiépült körülötte –, egészen elképesztő.
Gyerekkora óta vonzotta a kannibalizmus
1981-ben Szagawa Párizsban tanult, amikor június 11-én meghívta lakására a holland származású Renee Harteveltet. A fiatal nő nem sejtette, hogy 32 éves diáktársa, aki a Párizs-Sorbonne Egyetemen éppen összehasonlító irodalomtudományból doktorált, régóta beteges vágyak rabja volt.
Szagawa már kiskora óta fantáziált kannibalizmusról, és saját visszaemlékezései alapján általános iskola első osztályában gondolta először ösztönösen azt egyik osztálytársának a combja láttán, hogy finom lehet.
Számára a vágy, hogy egyen másokból, a szexuális vonzalom része volt, és bizarr fétiséért többek közt a nyugati filmeket, illetve az abban bemutatott női karaktereket hibáztatta.
Fiatal felnőttként azonban egyre jobban kezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy fantáziáit megvalósítja. Franciaországi tartózkodása alatt állítása szerint a gyilkosság előtt majdnem minden este felvitt egy prostituáltat a lakására azzal a szándékkal, hogy agyonlövi őket, de valami mindig közbejött. Rendszerint lefagyott, és nem tudta magát rávenni arra, hogy meghúzza a ravaszt.
Évekkel korábban Szagawa egyébként már Japánban is megtámadott egy nőt. Akkor még a tokiói Wako Egyetemen tanult. Egyik nap hazáig követett egy magas termetű német diáklányt, majd éjszaka betört hozzá. Eredetileg azt tervezte, hogy áldozatát megöli, és a fenekéből levág egy darabot, de a nő felébredt, dulakodtak és a férfi elmenekült. Isszei Szagawa akkor nem fedte fel a hatóságoknak, mi volt az eredeti szándéka, így nemi erőszak kísérlete miatt emeltek ellene vádat. A férfit azonban a börtöntől megmentette befolyásos és tehetős családi háttere. Édesapja ugyanis – aki befolyásos üzletember volt – jelentős kártérítést fizetett az áldozatnak, és ezzel elérte, hogy ejtsék fia ellen a vádat.
Az áldozata azért vált célponttá, mert szép volt és kedves
A 25 éves holland Renee Hartevelt gyanútlanul fogadta el Isszei Szagawa vacsorameghívását, és elhitte, csoporttársa elsősorban azért invitálta át, hogy segítséget kérjen tőle egy egyetemi feladathoz. Elvileg egy vers lefordításáról lett volna szó. A gyilkos azért választotta ki Reneet, mert szép volt és egészséges, és ez két olyan tulajdonság, amivel Szagawa – aki súlyosan koraszülött volt és folyamatosan betegségektől szenvedett – sohasem rendelkezett. A férfi mindössze 144,8 centiméter magasra nőtt, és születésekor olyan kicsi volt, hogy elfért édesapja tenyerében. A gyilkos saját bevallása szerint Renee más volt, mint a többi francia nő, akivel találkozott, ugyanis közvetlen és kedves volt vele.
Később egy interjúban arról is beszélt, hogy ha néhányszor még találkoznak és beszélgetnek, valószínűleg sohasem lett volna képes megölni, mert fétis helyett meglátja benne a barátot. A hatóságoknak később azt mondta, tettén keresztül szerette volna magába szívni a holland diák életerejét.
Renee Hartevelt megérkezett a lakásba, leült és elkezdett verseket felolvasni, s ekkor a gyilkos tarkón lőtte. A golyó elvileg azonnal végzett a fiatal nővel. A nyomozóknak a gyilkos azt mondta, a lövés után ő maga is elájult, de mikor magához tért, nagyon boldog volt attól a felismeréstől, hogy valóban végrehajtotta tervét. Közösült a fiatal nő holttestével, majd három napon keresztül fogyasztott a testéből, ráadásul folyamatosan képekkel dokumentálta, mi maradt áldozatából.
A francia hatóságok négy nappal tette után után kapták el a gyilkost, amikor a fiatal nő maradványaitól megpróbált megszabadulni. A megmaradt testrészeket két bőröndbe gyömöszölte, melyeket a közeli park tavába akart dobni. Többen látták, hogy a bőröndökből csöpög valami sötét folyadék, és értesítették a hatóságokat. A férfi egyből bevallotta tettét.
A gyors beismerés, valamint az a körülmény, hogy nagyon látványosan és feltűnő helyen próbált megszabadulni a bőröndöktől, sokak szerint arra utal, hogy a kannibál nagyon is szerette volna, ha megtudják, sikerült megvalósítania több évtizedes vágyát.
Az, hogy ezek után Isszei Szagawa megúszta a börtönbüntetést, aligha tűnik hihetőnek, pedig igaz. Két előzetesben eltöltött év után a francia bíróság beszámíthatatlannak minősítette a férfit, és egy pszichiátriai intézetbe küldték határozatlan időre. Ottléte alatt az Inuhiko Jomoto nevű szerző felkereste a kóbei kannibált, és történetéből megírta az In the Fog (A ködben) című könyvet, mely Japánban nagyon sikeres lett. Feltehetően a hazájában kialakult bizarr sztárkultusznak is volt köze ahhoz, hogy a francia hatóságok úgy döntöttek, kiadják Japánnak a férfit.
Isszei Szagawa így került át egy tokiói kórházba, ahol újabb pszichiátriai vizsgálatoknak vetették alá. Ezúttal azonban valamennyi szakember úgy találta, hogy a férfi teljesen beszámítható, cselekedeteinek motivációjaként pedig egyértelműen és kizárólag szexuális perverzióját nevezték meg. Mivel időközben Franciaországban már ejtették ellene a vádakat, Japánban a gyilkost nem lehetett letartóztatni, így a férfi 1986. augusztus 12-én saját jogán kijelentkezett a kórházból, és élete hátralevő részét szabad emberként élte le, noha emiatt folyamatos kritika érte az ügyben eljáró hatóságokat.
Morbid celeb státusz
A kóbei kannibált 1986 és 1997 között rendszeresen hívták meg műsorokba előadónak és szakértőnek (többször kérték ki a véleményét brutális gyilkosságokkal kapcsolatban), sőt még kisebb pornószerepeket is kapott. Az évek alatt húsz könyvet írt, melyek elsősorban saját történetéről, gondolatairól, fétiséről szóltak, de akadt köztük olyan is, ami mások által elkövetett bűncselekményeket dolgozott fel. Ami igazán döbbenetes, az az, hogy Szagawa több éttermi kritikát is írt a Spa nevű magazinnak. Bár egy idő után már nem talált olyan kiadót, ami megjelentetné írásait, nem tűnt el teljesen a nyilvánosság elől. A férfi még a Rolling Stones Too Much Blood című dalának a szövegébe is bekerült, 2019-ben pedig bemutatták a Caniba című dokumentumfilmet, amely a párizsi gyilkosságot és magát a gyilkost mutatja be.
2011-ben felkereste a Vice magazin, hogy interjút kérjen a férfitől. Azt nyilatkozta, rettenetes büntetés számára, hogy egész életében közismert gyilkosként és kannibálként kell megteremtenie a megélhetését.
Arról is beszélt, a vágya, hogy megegyen szép és fiatal nőket, az évek alatt mit sem csökkent, és főként nyáron erősödik fel, amikor a ruha kevesebbet takar el a női testekből.
Legnagyobb megbánásaként az újságírónak azt említette, hogy szüleit nem tudta megajándékozni unokákkal. Amikor 2005-ben meghaltak a szülei, a férfi nem vehetett részt a temetésen, viszont kifizette a hitelezőiket. Az évek alatt következetesen képviselte azt az álláspontot, hogy ő nem egy szörnyeteg, de elég rákeresni az áldozatáról készült borzasztó képekre, hogy levonjuk a tanulságot. Az volt.