Az „introvertált” és az „extrovertált” kifejezést Carl Jung alkotta meg az 1920-as években. Azóta ezek a kifejezések saját életet élnek, és a Myers-Briggs személyiségtípusok sarokkövei lettek. Jung úgy képzelte el, hogy az introvertáltak az egyedüllétből merítenek energiát, míg az extrovertáltak a környezetükből és a kapcsolataikból, de maga Jung is elismerte a Lélektani típusok című könyvében, hogy az introvertált és extrovertált mellett létezik egy harmadik csoport, ami a legnépesebb, és magában foglalja a kevésbé differenciált embert. Azaz Jung úgy vélte, hogy az introvertáltak és az extrovertáltak kisebbségben vannak.
Jó neked, ha ambivertált vagy
Az azóta végzett kutatások alátámasztják ezt az elképzelést, és egyre inkább rámutatnak az ambivertáltak létezésére – az introvertált és extrovertált vonásokból álló kiegyensúlyozott, árnyalt személyiségű emberekre. Adam Grant, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológiaprofesszora egy 2013-as tanulmányában alkotta meg az „ambivertáltak előnye” kifejezést, amely megkérdőjelezte azt a kijelentést, hogy az extrovertáltak sikeresebbek és produktívabbak az értékesítési környezetben. A Wall Street Journalnak adott interjújában a pszichológus úgy becsülte, hogy a népesség felét-kétharmadát az ambivertáltak teszik ki. Ha pedig valaki ambivertált, az bizony jól jár, ugyanis a legsikeresebben ez a típus lavírozik az élet viharai között.
A kutatások szerint határozottan előnyt jelent az, ha ambivertáltak vagyunk, mert így ötvözzük mindkét oldal legjobb tulajdonságait.
A kutatási eredmények szerint az ambivertáltak nagyobb hatékonysággal dolgoznak, mint az introvertáltak vagy az extrovertáltak. Mivel az ambivertáltak tudnak hallgatni és érvényesülni is, ideális eladók, munkatársak, cégtulajdonosok és vezetők. Az biztos, hogy léteznek megrögzött introvertáltak és extrovertáltak, de ők a kivételek, valójában az ilyen szélsőséges személyiségjegyek annak az eredményei lehetnek, amit Carol Dweck pszichológus berögzült szemléletnek nevez. Dweck és kollégái több évtizedes kutatásai során kétféle szemléletet határoztak meg:
- A növekedési szemlélet szerint mindenki olyan, milyenné válik. Ez azt jelenti, hogy abban hiszünk, erőfeszítéssel fejleszthetjük tulajdonságainkat és személyiségünket, azaz munkával bármit elérhetünk.
- A berögzült szemlélet szerint mindenki olyan, amilyen. Ez azt jelenti, hogy abban hiszünk, hogy meghatározott mennyiségű intelligenciával, képességgel, tehetséggel, fix személyiséggel és megváltoztathatatlan jellemmel rendelkezünk.
Fotó: Getty Images
Milyen történetet mesélsz magadnak magadról?
Egy tanulmány a berögzült szemléletet úgy határozta meg, hogy egyfajta történetet mesélünk magunkról magunknak. Azt hisszük, hogy egyszerűen ilyenek vagyunk, ez az a történet, amit elhittünk magunkról. A tanulmány példaként kifejtette, hogy „egy magát introvertáltnak gondoló személynek nehézséget okozhat saját extrovertált viselkedésének felismerése, emiatt elkerülheti a potenciálisan stresszes társas helyzeteket, és egyre inkább elszigeteltebb világban él.”
Ha egy ember elvégez mondjuk pár személyiségtesztet, és úgy dönt ezek alapján, hogy az introvertált személyiségtípusba tartozik megkérdőjelezhetetlenül, akkor jó eséllyel minél inkább introvertáltnak látja magát, annál inkább tényleg az lesz. Akár az is előfordulhat, hogy pár éve még a társaság lelke és középpontja volt, de meggyőzi magát, hogy képtelen mások előtt beszélni. Ezek a magunknak mesélt történetek akár az általános jóllétünket is csökkenthetik, különösen, ha ezek az önképzetek negatívak.
A kutatások szerint a berögzült szemlélet összefüggésbe hozható a csökkent teljesítménnyel, az alacsonyabb önbecsüléssel, kreativitással, rugalmassággal és kisebb önismerettel. Még rosszabb, hogy ezek a rólunk szóló történetek általában nem igazak.
Az ambivertált személyiségtípus kutatása során azt találták, hogy az egészséges személyiség szituációfüggő, nem következetes és nem kiszámítható. Többet változunk, mint gondolnánk, attól függően, hogy mi történik velünk. Úgy tűnik, hogy nincs állandó, rögzített „én”, amiről ki lehetne jelenteni örök érvényűen, hogy introvertált vagy extrovertált. Ez mindenképpen megkönnyebbülés az olyan emberek számára, akik nem tudták magukat egyértelműen besorolni egyik csoportba sem.
Mindkettőre szükségünk van
A kutatások azt mutatják, hogy úgy érzünk, ahogy viselkedünk – ha mosolygunk, boldogabbnak érezzük magunkat. Illetve úgy viselkedünk, ahogy hisszük – ha például azt hisszük, hogy introvertáltak vagyunk, akkor introvertált módon viselkedünk. A probléma tehát akkor van, ha a hiedelmeink egyszeri személyiségtesztek eredményein alapulnak, és nem a mindennapi valóságunkon, tapasztalatainkon. Önmagunk, a személyiségünk felcímkézése helyett azt javasolják a kutatók, hogy inkább a helyzeteket tanuljuk meg elemezni és reagálni rájuk.
Például, ha egy találkozó előtt állunk, vizsgáljuk meg, hogy a visszahúzódás vagy inkább a nyitottság lesz célravezető az adott helyzetben. Vagy hogyan tudnánk hatékonyan kombinálni a két megközelítést? Az ambivertáltak felismerik, hogy mennyire kimerítő, ha csak egy címkével azonosulnak, és szakítanak a sztereotip viselkedéssel, nem akarnak megfelelni a csak introvertált vagy csak extrovertált jegyeknek.
Egyébként még Jung is azzal viccelődött állítólag, hogy a ténylegesen 100 százalékig extrovertált vagy introvertált embert nevezhetnénk őrültnek.
Dr. Carl Gustav Jung (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)
Mindenkinek más a személyisége, nem lehet két végletre szétosztani az embereket, az introvertált-extrovertált címkézés maximum arra jó, hogy korlátozzon minket és megfosszon egy csomó lehetőségtől, hiszen alkalmazkodnunk kell azokhoz a személyiségjegyekhez, amik a választott címkéhez tartoznak. Mintha egy előre megírt forgatókönyvet követnénk, megfosztjuk magunkat a szabad választás lehetőségétől a személyiségtípus-besorolásunk miatt. Azaz az önkorlátozó hiedelmek csapdájába esünk, pedig a valóságban akkor teljesedhetünk ki igazán, ha mindkét oldalunkat használjuk, azaz ambivertáltak vagyunk.
A bináris kultúra átka
Michael Alcee Ph.D. klinikai szakpszichológus szerint nem annyira meglepő, hogy kevesebb szó esik az ambivertáltakról, mint a ritkább introvertált és extrovertált emberekről, ugyanis bináris kultúrában élünk: liberális és konzervatív, jó és rossz, helyes és helytelen, fekete és fehér, nő és férfi… Az ambivertáltaknak az a nagy előnye van, hogy tudják, hogyan teremtsenek harmóniát azzal, hogy az introvertált és extrovertált eszköztárat is használják a mindennapok során. A világ összetett, és szükségünk van azokra az árnyalatokra, amelyeket az ambivertált gondolkodás a személyes és szakmai kapcsolatokhoz ad.
Ez egy olyan szupererő, aminek segítségével a társadalom fejlődhetne ahelyett, hogy szétszakadna két térfélre.
Az ambivertáltak szuperképességei közé tartozik az is, hogy mélyen empatikusak, képesek ráhangolódni mások reményeire és félelmeire, és ezzel egyidejűleg kapcsolatban maradni saját magukkal. Képesek arra, hogy felmérjék a környezetüket és úgy reagáljanak, ahogy az a legelőnyösebb minden résztvevő számára. Mivel természetes és ösztönös módon jól ismerik introvertált és extrovertált énjüket, áthidalják a belső és a külső tapasztalatok közötti szakadékot, és mindkét világ legjobb tulajdonságaiból merítenek. Ha a 20. század az extrovertáltak korának hajnala volt, akkor a 21. század az ambivertáltak kora, ahol a kapcsolatok, az üzleti élet és a kultúra azon módszerek után kiált, amelyekkel egyensúlyba tudjuk hozni introvertált és extrovertált világunkat.
Fotó: Getty Images
Ambivertált dióhéjban:
- Az ambivertált ember egyszerre társas lény és szeret egyedül lenni. Ugyanolyan ügyes abban, hogy egy nagy csoportban társaságkedvelő és társasági ember legyen, mint abban, hogy egy szűk csoportban mély beszélgetésbe merüljön. Azt is szereti, ha csak úgy kalandozhat a képzelet világában anélkül, hogy emberek lennének körülötte.
- Az ambivertált ember pszichológiai értelemben kétkezesnek számít, olyan, mint egy jó zongorista.
- Az ambivertált ember csak akkor töltődik fel teljesen, ha a személyisége extrovertált és introvertált oldala is igazán kielégül. Szüksége van arra, hogy szolidan szocializálódjon és kapcsolatot teremtsen másokkal, ugyanakkor szüksége van egy hasonló adag elmélkedő magányra is.
