Ételek, amiken felnőttünk

Ilyen ez a nosztalgia. Van, ami visszahozhatatlan. A menzatea citrompótlós aromájához köztudottan sokat hozzáadott a színes, felkarcolt poharak műanyagbukéja. A kávépótlós tejes kávé híg volt, és közelről körülbelül annyi kávéültetvényt látott, mint a konyhás néni.

A miliő immár visszahozhatatlan, és nem is sírjuk vissza. Néhány menzaklasszikus reneszánsza azonban eszünkbe juttatta, hogy mélyebb merítést is tehetünk az egykori napközis életünkből.

Évek óta divatja van minőségi hozzávalókból elkészíteni az ovis-kisiskolás alapvetéseket. Mind megosztó étel, legyen az a kelkáposztás frankfurti leves, az olykor gyanús színeket öltő, édes gyümölcsleves vagy a meggyszószos marha, amit sok helyen nem főtt krumplival, hanem morzsával tálaltak.

Menzás tojáskrém

Jó kis margarinos krém volt. Amikor szétosztották a tojáskrémes kenyereket tízóraira vagy uzsonnára, kellemes kénes illat ült meg az osztályteremben. Azért nagy sláger volt.

Mézes-vajas kenyér

Délután, a napköziben, amikor a rendes gyereknek csak rendetlenkedni volt kedve, igazi csemege volt a mézes-vajas kenyér. Már majdnem nassolásnak éreztük.

Rántott leves

Zsír vagy olaj, liszt, köménymag, ecet, pirospaprika, só. Ezt tudta a jó öreg rántott leves, más néven köményleves, amit pirított kenyérkockákkal dúsítottak, amelyek valamilyen oknál fogva zsírosan kerültek a levesbe.

Köménymagos-ecetes tojásleves tojásfehérje-foszlányokkal

Otthon egész tojást is ütött bele anyu, de az oviban-suliban hiába kerestük az egész tojást benne. Köménymagot és ecetet ellenben tartalmazott – mindkettő a gyerekek jóbarátja.

Nos, főtt tojás csak a jobb helyeken jutott bele / Fotó: Réthly Dávid, Nosalty Ételfotó

Rizsleves

A ma divatos újrahasznosítást jól ismerték évtizedekkel ezelőtt is, csak akkor még nem tették ki az ablakba. Ha kedden rizs volt a köret (jó kis törmelékszerű B-rizs!), szerdán jöhetett a rizsleves. Gyakorlatilag egy rántott levest húztak fel rizzsel, amibe szépen beleduzzadtak a rizsszemek.

Szafaládé és krinolin

A pépesített hentesáruk netovábbjai: hivatalosan is másodosztályú húspépből állnak. Ezeknél még a ’80-’90-es években is rezgett a léc, vastag volt, sápadt, és főzelékfeltétként érkezett. Azóta készülnek minőségi(bb) verziói is.

Menzás egresmártás, más néven piszkeszósz

A hússal és morzsával porciózott egresmártás akár afféle gourmet húzás is lehetne – akárcsak a meggyszószos marha. Sőt, mi azt mondjuk, hogy a hazai gyümölcsből készített édes-savanykás szósz gourmet is volt!

Édes túrós sült zsemle

A végtelenségig kifinomult desszertet emlékeink szerint csak úgy falta a siserehad. A kivájt belű zsemléhez az illusztrációval ellentétben lekvár nálunk nem járt hozzá, ellenben kellemesen felelázott a pékárubelső. Hogy szerettük!

Nálunk kevesebb túrós töltelék járt bele / Fotó: Bagdi Gréta, Nosalty Ételfotó

Lekváros bukta – lekvár helyett hitlerszalonnával

Így nézett ki a menet: több harapás után előkerülő „lekvár”, majd újabb kelttészta-rengeteg. A piros színű, zselés, szeletelhető dzsem ma is kapható: sütésálló lekvár a becsületes neve.

Napközis csokis piskóta

Hasonlóan magas színvonalon állt a kakaó-, mint a kávébeszerzés. Volt egyfajta vizes érzete a csokiöntetnek, és mégis imádtuk. A konyhás nénik kedvencei kicsit több csokiszószt kaptak rá, mint a többiek.

Ennél hígabb volt a csoki / Fotó: Nemes Nóra – Dacota, Nosalty Ételfotó